Royal Magic:Királyi Mágia [Befejezett]

19.fejezet

Ég Királyság

August's POV:

Bezártam magam mögött az ajtót majd fogtam a fejem. Mit csináltam? Jó,igen egy kicsit megtetszett bevallom. De neki én nem. És Nicole-nak sem.
Egy darabig csak ültem és néztem ki a fejemből majd felálltam és kimentem hogy a dühömet,Larabell iránt,a szomorúságomat,Nicole iránt és az idegességemet a háború iránt levezessem.
Kitőld egy két kisebb fa,faágak estek le és a karom kezdett fáradni így a kardom ki esett a kezemből.
-Mit csinálsz?-kérdezte Michael a hátam mögött.
-Semmit. Tudsz valamit a jogarról? Tudod amit elraboltak.-kérdeztem
-De tudok valamit. Kövess.
Az erdő felé vettük az irányt. Ő ment elől majd megálltunk egy faház előtt. Bekopogott de meg se várva a választ,benyitott.
-Rubina!-felkiáltott majd előjött egy lány.
Vörösesszőke haja volt,lila szemekkel. Semelyik országban sincsenek ilyenek. Csak azoknak van színes szemük akik...
-Te egy boszorkányhoz hoztál? Ő lopta el a jogart?
-Ó dehogyis,nem ő lopta el-legyintett.
-Kövessen herceg-mondta a lány nekem meg nem volt más választásom így követtem őt. Kimentünk a faházból és egy fánál álltunk meg.
-Igen? És most?-kérdeztem - Itt a jogar?
Rubina Michael-re nézett. Michael kezében egy jogar volt majd vastag gyökerek mozdultak meg a föld alól.
-Bocsi Augustin de ezt muszáj. A háború érdekében velünk kell dolgoznod-mondta Michael majd a gyökerek a fához szorítottak. A kardomat nem értem el így nem tudtam elvágni őket. Próbáltam valahogy kidzabadulni de a gyökerek még erősebben szorítottak.
-Rubina,csináld meg a bájitalt-mondta és Rubina szó nélkül be is ment a faházba.
-Michael te boszikkal barátkozol?-kérdeztem majd a gyökerek egyre erősebben szorítottak a fához.
-Ők legalább igazságosak egymással. Nem kell nekik kényszerházasságot kötniük. Nem kell az erejüket egy nyamvadt jogarba tenni. Egyébként meg én loptam el a jogart. Megdupláztuk és mind a kettőben kevert erő van. Az enyém,és a Rubináé. Erősebb mint bármelyik más mágia. Megnyerjük a háborút.
Ekkor esett le hogy Michael elárult minket. Végig a boszorkányoknak dolgozott.
-Szóval csak azért csókoltad meg Nicole-t hogy engem használhass a tervedhez?
-Nem teljesen. Az a lány tényleg tetszett nekem. Csak ő nem viszonozta. De a tervhez is kellett a lány hogy téged kicsalogassunk a palotából. Gondoltam hogy tetszett neked az a lány.
-Kész a bájital!-felelte Rubina mikor kijött a faházból.
Ökölbe szorítottam a kezem és láttam hogy a boszorkány szeme világítani kezd. Használja az erejét. Kitudja milyen fajta ereje lehet.
-Dühös. De nagyon. Ez pedig jó nekünk-állapította meg Rubina.
-Empata boszorkány vagy?
-Örülök hogy rájöttél. De most igyál egy kis innivalót,már mióta szomjas lehetsz-felelte nyálasan majd közelebb jött hozzám. A gyökerek az arcom felé vették az irányt majd felhúzták az ákapcsom. Felordítottam de Rubina csak még közelebb jött és már öntötte volna a számba a löttyöt de akkor valami hullámzuhatag vette el a bájitalt a kezéből.
-Mi a...-mondta Michael
Nicole volt az.
A gyökerek elengedtek majd Nicole felé vették az irányt. A lány megvédte magát,egy vizes burokba zárta magát és úgy védekezett. Ez olyan volt mint amikor én egy tornádót használok pajzsként.
-August,keresd meg a jogart-utasított Nicole.
Futottam a faházhoz ahol minden zugot átkutattam. Benyitottam egy szobába ahol rátaláltam a másik jogarra. Lilás zöld színe volt mint amit Michael tartott a karjában. Megfogtam majd egy hangot hallottam a hátam mögül.
-Lopni készülődünk?
A főboszorkány. Telekinézissel próbálta elvenni tőlem a jogart viszont a jogar velem együtt emelkedett fel. Szelet irányítottam a boszorkány felé aki el is esett viszont ő az erejével megmozdított egy polcot ami rámdőlt. A szelem tartotta viszont egyre gyengébbnek éreztem magam. Kinéztem az ablakon és látom hogy Nicole is ugyanúgy gyengül és Michael nyerésre áll.
Minden erőmet bevetve a polcot egy viharral (amit én csináltam) a boszorkányhoz irányítottam ő viszont a telekinézisével ellenállt. Rajta meg sem látszódott a fáradság jele én viszont már nem bírtam tovább. A vihar eltűnt a polc pedig felém repült de én az utolsó pollanatban elugrottam de pont elkapta a lábam.
-Nem kötekedünk a felnőttekkel!-mosolyogva mondta. - A Vízet is elpusztítjuk mert neki már nem szabadna élnie-mondta majd eltűnt.
A Víz hallatán,Nicole-ra gondoltam. Kinéztem az ablakon és látom hogy Nicole elárasztja szinte az egész erdőt. Ő a Víz leszármazottja.
A lábamat nem bírtam megmozdítani,annyira beszorult. Feladtam majd próbáltam megoldást találni hogy hogyan juthatnék innen ki.