Royal Magic:Királyi Mágia [Befejezett]

36.fejezet

Víz Királyság

Nicole's POV:

Én mentem elöl, Larabell és Theo pedig mögöttem. Mivel a víz alatt vak sötétség volt ezért Larabell egy csillagot idézett meg ami megvilágította a tengert. Azért nem Theo használta a varázserejét mert a víz eloltotta volna a tüzet.

Miközben úsztunk, semmilyen élőlényt nem láttunk magunk előtt. Se tengeri állatot, se sziréneket, se sellőket. Semmit.

Néhány perc múlva megpihentünk egy sziklán. Theo és Larabell eléggé furcsán néztek ki egy hatalmas buborékkel a fejükön de legalább kaptak levegőt és még a hajuk is száraz maradt.

Miközben a sziklán pihentünk, körbenéztem. Nem egy szokványos tengerben voltunk. Mint említettem, semmilyen életjel nem volt a tengerben. Korallok se voltak, se semmi. Alig láttunk valamit, még a csillag segítségével se jutottunk sok mindenre. Sehol se találtuk az elveszett királyságot.

- Mehetünk? -kérdeztem.
- Igen. -mondták egyszerre.

Órákon át kerestük a maradványokat de nem találtunk semmit. Egyszer csak a víz mozgolódni kezdett (és nem miattunk).

- Mi volt ez? -kérdezte riadtan Larabell.
- Nemtudom. -mondtam.

Elővettük a jogarunkat és figyeltük hogy nem jön e valami. Nemsokára, Theo felkiáltott.
Hátrefordultunk Larabellel és egy hatalmas tengeri lény volt Theo mögött. Az arca bűnronda volt, minthogyha magát a rémálmok rémálmát látnám magam előtt. Kb akkora lehetett mint két hegy. Mocsárzöld színe volt, a szája pont nyitva volt, hozzánk közel. Tüskék voltak a hátán és a szeme majd kiesett a helyéről.

Larabell csillaga eltűnt de helyette a jogarak ragyogtak. Az enyém tengerkék színűen, Theoé piros színűen, a Larabellé pedig levendulalila árnyalatott vett.

A Tűz hercegnő nem tudott semmit se tenni hisz vízben voltunk és itt a tűz nem működik a kardja meg nem volt nála.
A szörnyeteg egyre közelebb jött hozzánk.

- Mondom mi a terv! Larabell megídéz egy csillagot ami kivakítja a barátocskánk szemét majd Theo megkapja a kardom, felúszik a lény hátára és beledöfi a kardot. Oké?
- Oké- mondták egyszerre majd odaadtam Theonak a kardom

Larabell egy vakítóan erős fénnyel rendelkező csillagot idézett meg.  A szörny felordított majd a gyengeségét kihasználva Theora néztem és telepatikusan azt üzentem hogy induljon majd felúszott a szörny hátára viszont már késő volt. A hatalmas hal barátunk meglátta Theo-t majd úgy fordult hogy a tüske eltalálja Theo-t. Theo a sziklának repült majd a szörny egyik tüskéje odaszorította a szikla falához, de az éles tárgy nem állt bele Theo-ba.

Larabell's POV:

Nicole villámgyorsan odaúszott Theo-nak segíteni miközben láttam hogy a kard lassan a szörny mellé esik majd földet ér. Az ellenfelünk meglátott majd vérszomjasan felénk tartott. Hogy eltereljem a figyelmét balra úsztam olyan gyorsan amennyire csak tudtam.

- Hé halacska! Itt a hami!- mondtam majd a szörnyeteg mikor már elég közel jött hozzám, a száját tartotta de én kikerülte és a fogai beleakadtak az egyik sziklába. Fürgén Nicole kardja után úsztam, majd felvettem és a szörny hátához úsztam és belevájtam a kardot az undorító bőrébe. A lény felkiáltott majd elporladt. Csodálkozva néztem a lény nyomait majd oda néztem Theoékhoz. A tüske is eltűnt. Odaúsztam hozzájuk majd ezeket a szavakat mondtam.

- Hogyhogy ilyen egyszerű volt? Túl vastag volt a bőre, ki zárt dolog hogy egy ilyen seb fájt volna neki.- furcsáltam.
- Ez nem csak egy akármilyen szörny volt. Ez volt a Víz Királyság egyik katonája. Valami olyasmit hallottam hogy amikor víz alá került a királyság akkor volt egy katona akit megátkozott egy boszorka és ilyen szörnnyé változott. És nem csak a külsejét cserélték ki. A tudata is megváltozott. Azóta mindenkit megölt akit csak látott. És a tüskék azért vannak a hátán hogy ha eltalálja az ellenségét az egyik tüske akkor az is ilyesmiféle szörnnyé váljon. -felelte Theo.
- Húha. Amúgy jól vagy? -kérdeztem.
- Igen.
- Nicole itt a kardod- adtam át neki a kardot.
- Köszönöm. Amúgy amikor csillagot idéztél meg, akkor láttam a szörny mögött egy lépcsőt. Biztos arra van a palota.
- Akkor induljunk- mondtam.

Mikor odaértünk az említett helyhez akkor alaposan körülnéztünk. A lépcső mellett óriási kövek heverésztek. Minél inkább tovább mentünk annál világosabb lett.

Később arra kaptam fel a fejem hogy már a trónteremben vagyunk. A tenger már sokkal világosabb volt. A trónszékeknek arany színe volt, a párnáik pedig tengerkékek voltak. Jó állapotban voltak.

- Szia anya!- mondta Nicole valakinek majd hátranéztem és megláttam Beatrix Smith-t. Szellemként jelent meg.
- Szia Nicole! Megéreztem a jelenléted- mosolygott.
- Anya, itt négy trónszék van. A családuknak?
- Igen. Hozd fel a királyságot.

Nicole ránézett a legkisebb trónszékre. Odament majd lassan beleült. A víz megremegett. A palota felenelkedett majd pár perccel később kinyitottam a szemem és már nem a vízben voltunk. A kráter eltűnt és az helyett egy gyönyörűszép tájat láttunk az ablakon át. A nap fényesen sütött, vízesések tönkelege koronázta meg a látványt. A vízesések alatt szirének ugrándoztak a vízben, lakosok járkáltak a városban. Meseszép volt.

- Mostmár itt uralkodhatsz- ölelte meg Beatrix a lányát. - Van egy jó hírem.
- Mi?
- August életben van. Segítettem nekik a harcban - mondta majd Nicole-nak felcsillant a szeme és nem győzött hálálkodni az anyjának hogy segít nekik. El tudom képzelni mennyire hiányzik neki August. Miközben ezek a gondolatok mentek át az agyamban, a nyakláncom felé nyúltam. A nyakláncban energia vibrált mintha az ő szelleme a medálban élne.

Mikor felnéztem egy víz portál állt az orrunk előtt.

- Ha ezen átmentek, a Föld Királyságban találjátok magatokat. Sok sikert lányok!- köszönt el a Víz királynő majd eltűnt.

- Gyertek- mondta Nicole majd átmentünk a portálon.