Royal Magic:Királyi Mágia [Befejezett]

31.fejezet

Ég Királyság

August's POV:

Már vagy két hónapja tart a háború. Ki tudja mi lehet most Nicole-ékkal. Beszélni se tudok vele.
Az eltelt két hónap alatt eltemettük Michael apukáját. Az anyja még mindig szomorú és bosszút akar állni a fián. Segítünk neki mindenféle meditációs gyakorlattal hogy megnyugodjon de nem sikerült. Matthew is dühös Michaelre úgyhogy az egész Föld család szétomlott.
Hetek óta nem támadtak ránk. Ez fura. Nem jellemző a boszorkányokra a nyugodság. Egész áprilisban nem hagytak minket nyugton. Furcsa.
Xavier is ideges. Charlie is harcol velünk múlthét óta. Eddig még nem esett baja. Még...ki tudja még ki fog megsérülni. Én is majdnem meghaltam. Akkor Michael majdnem kinyírt.
Május 3.-a van még sem volt jó idő. Kinéztem az ablakon a szobámból és láttam hogy a felhők feketék,az ég meg dörög. Már napok óta de mégsem volt vihar.
-Gyere ebédelni-mondta Xavier
-Jó.
Miközben sétáltunk a folyosón nem szóltunk egymáshoz semmit. Mind a ketten fáradtak és idegesek voltunk még mindig.
Beléptünk az étkezőbe ahol nem láttam senkit.
-Az előbb még itt voltak-felelte Xavier halkan.
-Kik?
-Mindenki. Matthew, a szüleid stb.
Hatalmas sikítást hallottunk kintről. Kinéztünk az ablakon és ott volt Matthew aki egy lénnyel küzdött.
-Ez micsoda?-kérdeztem
-Nem tudom milyen szörny ez. Itt nincsenek is szörnyek.
-Akkor a boszik idézték meg őket. Segítsünk Matthew-nak.
-De várj. Ha Matthew kint van akkor hol vannak a szüleid és a többiek?
Kétségbe esetten szaladtam végig a folyosón hogy megtaláljam anyát és apát.
-Te menj erre én meg arra. Ha találsz egy boszorkányt azonnal végezd ki.-feleltem
-Okés.
Szétváltunk. Ő a könyvtár felé ment én meg a kamra felé. Nem láttam ott senkit. Futottam tovább majd megláttam...Nicole anyját. Hogy kerülhetett oda? És miért van itt? Miért nem Nicole-ékat segíti? A Víz Királyság úrnője éppen két boszorkánnyal küzdött akik úgy néz ki behatoltak a palotába.
A halott királynő megpillantott engem majd telepatikusan mondta hogy keressem tovább a többi (volt) uralkodót. Bólintottam majd tovább kerestem a többieket.
Belebotlottam valamiben és felestem. A dolog irányába néztem amibe belebotlottam és egy sírva fakadt embert láttam.
-Te ki vagy?-kérdeztem
-Genevive Turner-csuklott el a hangja a sírástól
-Boszorkány vagy,mi?
Felnézett rám könnyes szemeivel. Kék szeme volt és szőkésbarna rövid haja. Kétlem hogy ő is az ellenség közé tartozna de jobb ha biztosra megyek.
-Szolgálólány. Ha boszorkány lennék m-már rég megtámadtalak volna.
Felálltam és segítettem neki felállni. Letörölte az arcát és rám nézett.
-Mi történt-kérdeztem komolyan.
Odanyújtotta hozzám a jobb karját és a karjából vér csöpögött. Túl sok vért vesztett.
-Azonnal a gyengélkedőre kell vinni téged. Nincs messze, gyere.
Bólintott majd követett.
Amikor beértünk a gyengélkedőre ott láttam Larabell anyját. Eszméletlenül feküdt az ágyon.
-Mi történt a királynővel?-kérdeztem az orvostól.
-Boszorkák. Megtámadták őt. Nem sok esély van hogy életben marad.
Bekötözték Genevive karját én meg csak sokkoltan bámultam a királynőt. A homlokán sötétkék lilás vér folyt le egészen az álláig. Kócos sötétbarna haja a vállára omlott. Ha Larabell megtudja hogy mi történt az anyjával...
-August,menj mert a szüleidet is megtámadták.-mondta az orvos.
Bólintottam majd csak futottam az udvar felé. Kiléptem a jogart a kezemben tartva.
Megláttam apámat egy fánál harcolni. Pont vihart akart idézni. Mielőtt ezt megtehette volna,a jogarommal megidéztem egy villámot ami megrázta a boszorkányt és meghalt. Apa hátranézett és az egyik szeme fehér volt a másik olyan színű volt amilyen szokott lenni.
Odafutott hozzám és megölelt.
-Ügyes voltál-mondta komolyan
-Mi történt a szemeddel.
-Ez a boszorkány meg tudta vakítani az embereket. Csak a bal szememet tudta eltalálni.
-Meg lehet gyógyítani?
-Nem. Ez örökké tart-mondta szomorúan.
-A többiek? Anya?
-Ők már bent vannak a kastélyban. Átnézik hogy van e még boszorkány. Akik behatoltak azokat már elpusztították.
-Nekem miért nem szóltatok? Segíthettem volna!
-A biztonságod fontosabb de most menjünk be a kastélyba.
Beléptünk az kastélyajtón majd megláttuk Maria-t. Körülötte többféle dolog volt amit a telekinézis erejével felemelt. Elővettem a jogart,apám meg a kardját.
-Hogy vagyunk ifjú király?-kérdezte gonosz vigyorral a boszi -Bocs hogyha el lopjuk a kastélyotokat. Kell a hatalom. -felelte majd az összes tárgu felénk repült.
Apa kivédte a kardjával én meg hurrikánt idéztem. A hurrikánt nem tudta kivédeni a boszorka de a hurrikán hamar eltűnt mert annyira kimerültem hogy összeestem.
Apa megfogta a jogaromat és azzal varázsolt valamit utána minden elsötétült.

Egy hintót láttam ami egy agyon festett csillagos ösvényen ment. Olyan késő délután lehetett mert sötét volt az ég és egy két csillag táncolt rajta.
-Állj-mondta az egyik lány és a hintó megállt. -Pihenjünk
Kiszállt három lány. Az egyikük vörös hajú volt,a másiknak vörösesbarna a harmadiknak meg gesztenyebarna. A harmadik lány odament a tengerhez. A tenger vízéből egy két csepp emelkedett fel amik lassan a lányhoz közeledtek. A lány karját körbetáncolták a vízcseppek és a lány mosolygott.
-Te most mit csinálsz?-kérdezte a vörös hajú lány
-Pihenek. Játszok a vízzel. Relaxál.-felelte a lány aki...aki Nicole volt.
-NICOLE!! ÉN VAGYOK AZ AUGUST! ITT VAGYOK!! HALLASZ?! NICOLE!-ordítottam de a lány nem hallotta viszont furcsán felnézett az égre,szinte rám.
-Ti is hallottátok?-kérdezte
-Mit?-kérdezte vissza talán Larabell
-Valaki halkan a nevemet kiabálta. A hang mintha nagyon messze lenne de mégis közel.
-Szerintem kettyós lettél. Aludjunk és holnap induljunk-felelte asszem Theodora.
-Oké-mondta Nicole majd visszament a hintóba.
Még egy darabig neki kiabáltam és egyszer csak felém nézett. Tudom hogy nem látott de azért mégis olyan volt mintha tényleg hallott volna.
-Ki vagy?-kérdezte.
-August.-mondtam
Theodora és Larabell is követte Nicole tekintetét.
-Te kinek beszélsz?-kérdezts Larabell
-Valaki szólongat. Nem tudom ki az.
-Nicole,gyere és pihenj mert szerintem megőrültél.-vezette a hintóhoz Theodora Larabellt és az álom elhalványult.

Mikor felébredtem az ágyamban találtam magam. A bal oldalamon Xavier ült,a jobbon meg Charlie
-Jól vagy?
-Igen.
-Álmodban sírtal-mondta Charlie- Tudtad hogy a könnyeid fehér színűek és felhőkből vannak?
Lesokkolódva néztem rá és megérintettem az arcomat. Nedves volt.
-Mit álmodtál?- kérdezte Xavier.
-Láttam Nicole-ékat álmomban. Szerintem már a Csillag Királyság felé tartanak.
-Megsérültek?
-Nem-mosolyogtam. -Jól van.
-Látott téged?
-Nem. Nem látott.