Royal Magic:Királyi Mágia [Befejezett]

33.fejezet

Csillag Királyság

Larabell's POV:

Hajnal körül lehetett és még mindig nem tudtam aludni, csak gyönyörködtem a csillagokban. Elment egy hullócsillag is és kisgyerekes módon kívántam valamit.
Személyes dolog volt amit kívántam. Olyat, amit már elvesztettem.
Körülnéztem. Mindenki aludt. Nicole a vízágyán szunyált, Theo meg bent a hintóban aludt. Gondoltam elmegyek egy kicsit járkálni, csak nem lehet belőle semmi baj.

Mikor kiértem az erdőből egy alakot vettem észre. Láthatatlan volt de csillagokból rajzolódott ki a körvonala. Egy 19.század beli srác volt. Nem ismertem mégis ismerős volt.
Meglátott majd azonnal ráismertem. Szellem volt aki a Csillag Királyságban élt. Nem látszódott de emlékeztem rá hogy barna göndör haja volt benne egy kék csíkkal. Emlékszem, a szeme kék színű volt és volt egy heg az ajkán. Mindigis szeretett harcolni.
Odajött hozzám és átölelt. Olyan volt mintha a levegőt ölelgettem volna de nem baj. Elengedett majd az egyik hajtincsemet kezdte el birizgálni.
- Hogyhogy itt vagy? -kérdeztem már szinte az örömtől sírva
- Néha vissza szoktam jönni erre a helyre. Hallottam hogy háború van.
- Igen, jól tudod. Jaj istenem annyira régen láttalak már. Tudom hogy az a Nagy Háború előtt volt de - itt csuklott el a hangom és elkezdtem sírni.
Nekidöntötte a homlokomat az övének és csendben hallgatott. Az egyik lila könnycseppen amiben csillagok voltak az rácseppent volna de a földre esett mert hát szellem volt...
- Mesélj, mi történt. -mondta majd leültünk a partra és elmeséltem neki hogy hogyan jutottunk el idáig.
Mikor már vége lett a mondandómnak, megszólalt.
- Szóval az az August meg akart szerezni téged.
- Nem, hanem Nicole-t szerette csak minket akartak volna összeházasítani de hála istennek nem kellett mert kiderült hogy Nicole a Víz Királyság trónörököse.
- Ő a legerősebb a Vízek közül. Nem szabad hogy meghaljon.
- Tudom. Már az anyja is nagyhatalmú. Mint mondtam,már szellemként is meglátogatott minket.
- A múltadat meg nem mondtad el senkinek, ugye?
- Nem és nem is tervezem. A ti világotokban is háború van? -kérdeztem
- Larabell,ugye tudod hogy én a pokolba kerültem?
Elakadt a lélegzetem. Hogy kerülhetett pont oda?
- Hogyhogy oda kerültél?
- Véletlenül meggyilkoltam az egyik katonát az udvarban de nem derült ki.
- Sajnálom.
- Nem kell hercegnő. Úgyis mindegy már. A pokol az egy idióta hely és ezért is járok néha ki ide. És akkor se tudtunk volna találkozni ha téged...tudod mire gondolok ugye?
- Igen. Ha én a mennybe kerültem volna, te meg a pokolba akkor is ugyanúgy lennénk szinte mint most.
Közelebb jött hozzám és szájon puszilt.
- Szeretlek hercegnő- felelte.
- Én is.
- Nézd csak! - mosolygott és elővett egy nyakláncot.
A nyakláncon a Vénusz bolygó csillogott arany színben. A lánca is aranyból volt. A nyakamba akasztotta és így szólt.
- Ez egy emlék tőlem. Még a halálunk előtt oda akartam volna neked adni de már nem volt rá idő.
- A családodból van?
- Nem, én készítettem. Tudod hogy milyen jól tudtam az arannyal dolgozni- kacsintott rám.
- I- mondtam majd meghallottuk Nicole és Theo hangját.
- Mennem kell.-mondtam
- Nekem is. -mondta majd egyre inkább halványúlt.
Egymás kezét szorongattuk majd amikor már majdnem eltűnt még egyszer megszorította a kezem és eltűnt.
A lányok hozzám futottak és kérdezősködni kezdtek. Én csak annyit mondtam hogy felébredtem és varázsolgattam egy kicsit ami ugye nem volt igaz.
Nicole látta rajtam a vak sötétségben is a könnycseppeim amik lefolytak az arcomról.
- Biztos minden rendben?-kérdeste Nicole.
-Persze. Induljunk a palota felé.