Royal Magic:Királyi Mágia [Befejezett]

26.fejezet

Tűz Királyság

Theodora's POV:

A levegőben repültünk amikor észrevettem a birodalmam. Ugye minden birodalom között van egy kis hely ahol át lehet repülni az egyik királyságból a másikba. Olyan mintha minden egyes birodalom egy bolygó lenne,csak nem kerek. A birodalmak is lebegnek a levegőben szóval ja.
Megláttam a Tűz Királyságot,vagyis az én országomat. A birodalom külsejét lángcsóvák kerítették be. A palota magad volt,vöröses árnyalattal. Minél közelebb értünk,annál jobban éreztem a füstöt. Kinéztem az ablakon és megláttam a levegőben izzó tüzet. Kinyújtottam a kezem a tűz felé majd megérintettem. A tenyeremet bekerítette a tűz. Kellemes meleg volt,legalábbis ezt csak én érzem mert a többieket megégeti. Visszahúztam a karomat amikor leszálltunk.
Nicole elkezdett mellettem köhécselni,Larabell meg fulladozni.
-Mindig ilyen füst van itt?-mondta köhögve Larabell
-Igen de nem káros...többnyire-vigyorogtam gonoszan.
-Itt fogunk megfulladni-felelte fulladozva Nicole.
-Ó atyám. Tessék ezt egyétek meg,és akkor úgy fogjátok érezni mintha nem is füstöt lélegeznétek-dobtam oda nekik a vörös gumicukrot.
Megették majd Larabell öklendezni kezdett,Nicole arca meg furcsán eltorzult.
-Ez mindig ilyen csípős? Bírom csak nagyon csíp-mondta Nicole
-VÍZEET!!!-kiabálta Larabell
Nicole poharat formált a vízből amit ő hozott létre és azt odaadta Larabellnek.
-Köszi-mondta hálásan
-Szíve...sen?!-mondta Nicole furcsán majd követtem a tekintetét.
Alig mentünk pár kilómétert,mégis most egy csapat boszorkány állt előttünk.
Tudták hogy jövünk.
-Elnézést,arrébb mennének?-kérdezte a kocsis majd az egyik magas boszorkány kiütötte őt.
Kiszálltunk meg megnéztük a kocsis állapotát. Rajta már nem lehet segíteni...
-Tudtátok hogy jövünk-mondtam bosszúsan
-Jaja. Szívélyes fogadtatásban lesz részetek-mondta az egyik fekete hajú boszorkány
-Ó,milyen kedves. Viszonozhatnánk?-kérdezte nyálasan Nicole majd elővette a jogarát.
-Ezer örömmel.
A csata elindult.
Larabell egy ocsmány olyan 50es években járó boszival küzdött a jogarával. Nicole két vele egyidős lánnyal,én meg meg se tudtam jegyezni de azt tudtam hogy a boszinak már annyi.
-LARABELL MÖGÖTTED!-ordítottam mire Larabell hátranézett,addigra már a boszi a késével egy sebet szúrt a vállába.
-ÁÁÁ-sikította Larabell majd Nicole a boszihoz futott és a jogarával tengert teremtet elő,a boszi testén belül és belefullasztotta.
-Fel tudsz állni?-kérdezte Nicole Larabelltől
-Aha
Eltelt vagy 30 perc de még mindig voltak. És ez még csak az egyik város...
Szereztem egy kis karcolást a lábamba de az nem vészes.
Az utolsó boszorkány maradt aki...
-Te is boszorkány vagy?-kérdezte Nicole a férfitól
-Igen.
-De hát a boszorkák csak nőneműek lehetnek-feleltem.
-Igen,de én vagyok az egyetlen olyan boszorkány aki férfi.
-Ilyet se látni mindennap-mondta Larabell.
-Na igen,de teszünk róla hogy ilyet ne is lássunk-feleltem majd nekivetődtem a srácnak. Sajnos gondolkozás nélkül. Ez az egyik legrosszabb tulajdonságom.
A srác teleporter volt. Amikor odaszaladtam felé és támadni készültem volna,pont akkor teleportált át a másik pontba,én meg elestem. Nicole is ugyanezt a hibát követte el viszont ő nem esett el. Larabell azt se tudta hogy mit csináljon emiatt,a csávó előnyt kapott és Larabell combján sérülés jelent meg.
-Ezt hogy tudnánk legyőzni?-kérdeztem Nicole-tól.
-Fogalmam sincs. Valahogy meg kéne fejteni a lépéseit.
-Vagy csak szimplán megöljük-vigyorogtam.
-De az nem lesz jó mert nincs tervünk. És ha gondolkozás nélkül megyünk neki akkor fordítva fog elsűlni a helyzet.
-Na mi van, féltek?-kérdezte vigyorogva a pasas.
-Jaja,nagyon félünk! Ha tudnád is hogy mennyire! Gyere közelebb és meglátod-mondta Larabell
-Cserébe átadod nekem a jogart-alkudozott
-Rendben.
A pasas közelebb ment Larabellhez majd kinyújtotte a kezét,várva a jogart. Larabell kivett valamit a zsebéből amit nem láttam.
-Na,mi lesz már?
-Nyugodj meg mindjárt oda adom-felelte halálos nyugodtsággal.
Larabell elővette a jogar helyett a kését majd elvágta a palinak a karját. A pali felsikoltott majd Nicole a jogarával sós vizet idézett elő,ami csípte a pasas vérző karját majd eltűnt.
-Huh,siker-felelte Larabell.
-Jaja. De most merre tovább? A kocsisunknak annyi,azt se tudjuk merre van az út...-mondta Nicole
-Én tudom.
-Tudod vezetni?
-Ki tudja,meglátjuk-feleltem majd beszálltunk és tovább mentünk.