[BEFEZEZETT] Bűnhődés III. - Mindent meg tudunk bocsátani?

III/III.

Emília

 

szeptember 4.

Megúsztam az éjszakát, Kornél és Nicolas megmentettek attól, hogy le kelljen feküdnöm Andrással, és ez iszonyatosan megnyugtatott. Viszont tudom, ha a férjem tényleg tervezi, hogy újra házaséletet akar velem élni, akkor meg fogja tenni. Szóval a teljes nyugodalmam csupán egyetlen alkalomra szólt, ha ma éjszaka akar engem, akkor használatba vesz. Bármi áron. És nekem meg fog szakadni a szívem, ha neki kell adnom magam. Hűtlenségnek élném meg, és nem tudnék Nicolas szemébe nézni a szégyentől. Tudom, hogy ő engem nem hibáztatna, de félek, kárt tenne Andrásban, ha megtudná, hogy megtörtént.

A szerelmem Kornéléknál aludt az éjszaka után, mert ő is hullarészegre itta magát. Gondolom, Izabella egyszerűbbnek látta, ha leteszi maguknál, hadd pihenjen, és nem furikázgat vele hajnalban.

Nicolas nemrég felhívott, hogy beszámoljon arról, hogy nem kaptak alkoholmérgezést, sikerült felébredniük, Izabella vitt nekik reggelit és józanító kávét, és éppen annyira másnaposak, amennyire megérdemlik.

Elvileg már itt kéne lennie, de még nem jött be hozzám, úgyhogy biztosan nem érkezett meg ez idáig. Bevett szokás kettőnk között, hogy reggelente bejön hozzám az irodába megbeszélni a napi feladatokat, meg persze köszönteni engem legalább egy csókkal. Néha sokkal több csókkal… Aztán együtt ebédelünk délben, legtöbbször valamelyikünk irodájában, de néha muszáj kimennünk a többiekhez, így ilyenkor természetesen nem tehetünk olyan megnyilvánulásokat egymás felé, amelyek esetleg gyanút kelthetnének rólunk a kollégáink előtt. Így is visszahallom néha, hogy sutyorognak rólunk.

Cseh Tibor – miután csúfosan kudarcba fulladt a Nicolas elleni puccskísérlete –, elhatározta, hogy már csak azért sem fogja hagyni magát, és mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy borsot törjön a szerelmem orra alá. Ahol csak tud, keresztbe tesz Nicolas-nak, kezdve azzal, hogy mindenkinek azt mondja, Emília minden reggel fényesre szopja a farkát. Végül is nagyon nem téved, tényleg zajlanak szexuális tevékenységek a reggeli meetingjeink vagy déli ebédjeink alkalmával, de nem üzleti célból, ahogy ő azt gondolja. Szerinte Nicolas zsarol engem, ezért védem, és ezért szopom le (de valójában még mindig nem engedi, hogy leszopjam). Azt is mondja, hogy biztosan az Nicolas végső célja, hogy megvegye – vagy kizsarolja – Andrástól az egész kócerájt, mert egy akaratos ember, aki bár jófejnek mutatja magát, valójában egy manipulatív szemétlába. Meg ehhez hasonló szépeket terjeszt még róla, legalábbis ezt mondta az a néhány ember nekem, akik tényleg megbízhatók ebben a cégben. Ha valaki azt hiszi, a karaktergyilkosság csak a politika létező velejárója, azt fel kell, hogy világosítsam, minden olyan területen jelen van, ahol a hatalom és a pénz a legfontosabb megszerzendő juttatás.

Épp azon gondolkodom, hogy felhívom Nicolas-t, és megkérdezem, hol van ilyen sokáig, miért nem jön már, de ahogy a kezembe a telefonom, megszólal magától. Kornél neve világít a kijelzőn, ami azért jó, mert legalább, ha elmondta, amit akar, tőle is meg tudom kérdezni, hol van az én kedvesem.

– Jó reggelt, Szívem. Mondd nyugodtan, bent vagyok az irodában – köszöntöm kedves, mosolygós hangon.

– Lius, én… én… – dadogja zaklatott hangon.

– Kornél, mi a baj? – kérdezem rémülten. Egy pillanat alatt százhúszra ugrik a pulzusom.

– Elhagyott engem! – zokogja fékezhetetlenül. – Elhagyott engem! Elment, és nem fog hazajönni!

– De hát miért? – kérdezem. Összeszorítja a szívemet az a fájdalom, amit kihallok Kornél hangjából.

– Mert babát vár. Kisbabánk lesz – feleli dacos hangon, gyerekként. – Ő nem akarta ezt a babát, én kényszerítettem rá, és most fél, hogy ha ő börtönbe kerül, akkor nem láthatja, ahogy felnő. Elment Nicolas-val, és tartok tőle, hogy valami őrültséget fognak csinálni. Meg tudná szöktetni őt, te is tudod, van hozzá elég kapcsolata, hogy sikerüljön, de ha elkapják...