[BEFEZEZETT] Bűnhődés III. - Mindent meg tudunk bocsátani?

VIII/I.

Izabella

 
október 14.

Nyugtalanul ver a szívem, annak ellenére is, hogy folyamatosan nyugalomra intem magam. Idegességem nem fölösleges aggodalom, ma olyat fogok tenni, amivel elintézhetem, hogy életem végéig a börtönben rohadjak. Ugyanakkor hiába lesz veszélyes mutatvány, amit véghez viszek, vállalnom kell a kockázatot.

Néhány napja Emília és Nicolas megtalálta István pendrive-ját, rajta azzal a rengeteg András számára rendkívül kompromittáló információval. István állapotának javulása mindannyiunkat meglepett, de persze meg is nyugtatott. Csakhogy egy nappal azután, hogy beszélt vele Emília és Nicolas, újra rosszabbra fordult a helyzet. A sógornőm zokogva hívott fel azzal, hogy István teste teljesen lebénult, és beszélni sem tud. Megdöbbentem ezen, de egy másik felismerés sokkal mélyebben hasított belém, és mint kiderült, Liusba is: nem természetes módon romlik István állapota. Sőt, nem is természetes módon került először sem élet és halál közé.

Ezért aztán kitaláltam valamit, egy eszelős ötletet, mert be akarom bizonyítani, hogy András áll ennek is a hátterében. Kornélnak nem szóltam róla, de Lius és Nicolas tettestársaim lesznek a dologban.

Azt gondolom, hogy András tudomást szerezhetett István tervéről, és meg akarta akadályozni, hogy börtönbe juttassa őt. Habár első alkalommal nem sikerült neki, azért néhány hónapra elhallgattatta Istvánt. Most, hogy értesült arról, hogy István egyre jobban van, új kísérletet kellett tennie. Arról viszont valószínűleg nem tud, hogy István megelőzte őt, és minden bizonyíték a kezünkbe került.

– Mindent érted teszek, Kicsikém, azért, hogy az apukáddal és velem nőhess fel – szorítom a kezemet a most már kissé kerekedő pocakomra. Kiiszom az utolsó korty reggeli rosszullétre kitalált teámat, és imádkozom, hogy ne jöjjön vissza a reggelivel együtt.

Tudtam, hogy ma Kornél Tamással együtt elmegy a kiadóba, mert tesznek egy utolsó kísérletet arra, hogy Kornél visszavásárolja a regényeinek a kiadási jogát. Úgy láttam, Kornél sem igazán hisz ebben, és már elfogadta, hogy minden, amit alkotott, az odaveszett András gyűlölet-tengerében. Azért még egyszer megpróbálja. Azt hiszem, azért nem lesz akkor sem túl csalódott, ha nem sikerül, hiszen a korábban kigondolt terve, miszerint szétterjeszti ingyenesen az interneten a regényeit, sikeres volt. Bárki megtalálhatja és elolvashatja őket.

Öröm az ürömben, hogy míg tárgyalási stratégiát próbáltak kidolgozni Tamással, észre sem vették, hogy közben én is egy másik ügyön dolgozom. Sok embert rángatok bele ebbe az esztelenségbe, és ha hibázom, akár másokat is meghurcolhatnak érte, de egyikük sem gondolkodott egy pillanatig sem, hogy segít-e nekem. Nicolas lesz a fő tettestársam, de Emília és Dezső is kulcsfontosságú szerepet fognak játszani a mai performanszban. Ha sikerül is véghez vinnem a kis akciómat, még mindig nem lélegezhetek fel. Kornél haragjától előre félek, el sem tudom képzelni, hogy fog reagálni, mikor megtudja, mit tettem, nem is beszélve arról, hogy mindenki más is elhallgatta előtte a tervem. És ott fog maradni a rettegés, hogy valaki esetleg felismerhet, vagy valamilyen oknál fogva visszanézik a biztonsági kamera felvételeit, és az alapján azonosítanak be.

Vicces, hogy egy bűncselekménnyel fogom megpróbálni bebizonyítani azt, hogy ártatlan vagyok. Mindenesetre a mai nap után át kell majd értékelnem magamban, hogy mit lehet még megtenni a szabadságért és mit nem. Szabad-e olyan eszközökhöz nyúlni, amilyeneket András használ, vagy sem? De most még nem szabad meginganom, erősnek kell lennem és hidegvérrel, higgadtan, egyetlen apró hibát sem ejtve meg kell csinálnom, amit elterveztem. Ezt fogom tenni.

Magam elé bámulva hallgatom dörömbölő, nyughatatlan szívemet, amikor autófék csikorgásából hallom, hogy megérkezett Nicolas. A nappali ablakán kitekintve meggyőződöm erről. Nézem, ahogy kecsesen kiszáll az autójából, ahogy megnyomja a slusszkulcs gombját, ezzel bezárva az összes ajtót. Még gazella lépteit is gyönyörködve lesem, és nem jut eszembe más szó, csak az elegancia és a nyers magabiztosság. Tudom, játszanak velem a hormonok. Annak ellenére sem vetem meg a szexi férfiak stírölését, hogy feleség vagyok, most pedig, hogy még terhes is, egyszerűen muszáj falnom a tesztoszteronban gazdag hímek látványát. Ennek ellenére számomra a legszebb férfi még mindig Kornél, és valószínűleg az is fog maradni örökre.