[BEFEZEZETT] Bűnhődés III. - Mindent meg tudunk bocsátani?

I/II.

Kornél

július 20.

– Köszönöm, hogy kiálltál mellettem és felléptél ellene. Jól esett, hogy egy pillanatig sem gondolkodtál, hogy nekem hiszel-e vagy neki – mondja Izabella hálásan. Felemelem a fejét a vállamról, és megcsókolom az ajkát.

– Ezt nem kell megköszönnöd, Bébi, persze, hogy hiszek neked, és melletted állok ki, te vagy a feleségem, akkor is melletted állnék, ha tudnám, hogy nincs igazad – simogatom őt.

Rosszul érintette Szandra felbukkanása, tudom. Meg kellett volna említenem neki, hogy tegnap este felhívott, és bejelentkezett hozzám, de nem akartam, hogy baj legyen belőle, és esetleg féltékeny legyen. Nem akartam neki szólni róla, mert akkor mesélnem kellett volna a régi kapcsolatunkról is, azt pedig nem akartam, mert nekem nem fontos. De Izabella váratlanul betoppant hozzám az irodába, épp akkor, amikor Szandra is ott volt. Elküldött kávéért – még most sem értem, hogy nem esett le egyből, hogy valójában nem is a kávét kívánta, csak azt, hogy én eltűnjek, és beszélhessen Szandrával –, és kitört a balhé. Sejthettem volna, hogy Szandra végtére is nem tiszta szándékkal keresett meg újra, hogy gratuláljon a házasságomhoz, de az, hogy nyíltan kimondta neki, hogy csak arra vár, hogy Izabella börtönbe kerüljön, még engem is meglepett. Nem esett nehezemre, hogy megváljak tőle, de sajnálom, hogy Izabellának még ezt is el kellett viselnie.

– Szerelmes beléd – suttogja.

– Andrásba is szerelmes volt, még gyereket is szült volna neki. Ha őt szerette, engem hogyan szerethetett volna? – teszem fel a költői kérdést.

– Ha tudtam volna, hogy ő az, nem borulok ki ennyire. De nem tudtam, és tényleg azt hittem, hogy bajt okozhat nekünk.

– Sajnálom, hogy nem mondtam el.

– Nem haragszom rád, Babám. Tudom, hogy jelentéktelen neked, ezért nem szóltál róla – puszilja meg a vállam. – Gondoltál arra, hogy talán ezzel az akciójával is Andrást szolgálta?

– Igen. És ha így volt, akkor biztosan azért tette, mert András zsarolja. De nem tudunk neki segíteni, ha ő nem kér segítséget. Pontosan tudja, hogy mi tudnánk neki biztonságot adni. Lius és Tamás sokáig ápolta őt, amikor András azt tette vele, így tudja, kihez kellene fordulnia. Ha András kéréseit is teljesíti, akkor sem tűnik úgy, hogy szeretne ebből kiszállni – felelem. Nem lepődnék meg azon, ha így lenne, mert biztos vagyok abban, hogy András bosszút esküdött ellene, amiért elhagyta és megtagadta tőle azt, hogy gyereket szüljön neki.

– Elmeséled, mi volt köztetek? – kérdezi Izabella.

– Ha szeretnéd, akkor igen – motyogom. Nincs hozzá kedvem, de Izabella miatt megteszem. – Olyan három éve kezdődött, üzleti kapcsolatunk volt először, de hamar világossá tette, hogy többet akar. Akkoriban vált el a férjétől, szerencsére gyerekük nem született. Szeretők lettünk, néha összejártunk szexelni. Ő többet látott ebbe a viszonyba, pedig mondtam, hogy én ennél több nem tudok neki lenni. Úgy tűnt, elfogadta ezt, de tudom, hogy titkon végig abban reménykedett, hátha én is megszeretem. De nem érdekelt a személyisége, unalmas, felszínes nőnek tartottam. Szandra szereti a pénzt, a szép ruhákat... Tudod, ő olyan nő, aki, ha színházba megy, akkor fontosabb az, hogy mit vesz fel, mint az, hogy mit néz meg. De a teste szép, a jelleme meg temperamentumos, mégis könnyen befolyásolható, és én ezt kihasználtam. Végül is én is hibás vagyok, mert akkor is összefeküdtem még vele, amikor tudtam, hogy ő ebbe többet lát, hogy párjaként néz rám. Tudom, hogy próbált olyan nő lenni, akiről azt hitte, hogy én vágyom, de sosem sikerült neki. Azt hiszem, aki nem olyan zsigerileg, az nem is tud olyanná válni. Ő azért próbálkozott, a kedvemre akart tenni mindig, de végig vesztes meccset vívott. Miután megismertelek, már nem vágytam senki másra, rá sem. Amikor felhívott, leráztam. Aztán egyszer idejött. Azelőtt sosem járt itt, mindig nála voltunk, vagy hotelekbe jártunk, mert hozzád hasonlóan én sem szexeltem az ágyamban olyannal, aki nem volt ténylegesen a párom. Szóval idejött, én pedig nem akartam bunkó lenni vele, úgyhogy beengedtem. Bontottam egy üveg bort a pincéből, de nem tudtam a mi ízünket választani, nem oszthattam meg vele azt, ami csak a miénk. Koccintottunk, és beszélgetni kezdtünk, megjegyezte, hogy rég találkoztunk már, biztosan jól ki lehetek éhezve. Próbált elcsábítani, és meg akart csókolni, de elhúztam a fejem. Azt hitte, kéretem magam, ezért a nadrágomon keresztül simogatni kezdett.

– Hányingerem lesz, ha tovább folytatod – jegyzi meg Izabella. – Nem akarom végighallgatni, fáj ez az egész történet, mert akkor már mindennél jobban szerettelek! – mondja kínlódó hangon.

– Ahogyan én is, Bébi! – felelem. – Simogatott, de nem történt semmi. Ezért letérdelt elém, de amint kicsatolta a nadrágszíjam, elkaptam a kezét és eltaszítottam. Megmondtam neki, hogy szerelmes vagyok, és tőle nem akarok többé semmit, de kinevetett, mert nem hitte el. Ki akarta gombolni a nadrágom, de nem hagytam. Felrángattam a földről, és közöltem, hogy szánalmasan viselkedik, és nem akarom őt így látni, nem akarom, hogy megalázza magát előttem. Akkor elment, és azt hittem, végleg megszakadt a kapcsolatunk, de tegnap megkeresett, innen meg már te is tudod.

– Köszönöm, hogy hűséges voltál hozzám, akkor is, ha nem voltunk együtt – bújik hozzám, én meg megpuszilom a haját.

– Komolyan mondtam azt, hogy rajtad kívül nem volt senki más, amikor nem voltunk együtt. Nekem csak te kellettél, senki más.

– Tudom, és hálás vagyok érte. Szeretlek, Kornél.

– Én is szeretlek – simogatom meg gyengéden a vállát. A csupasz mellkasomon érzem a szeméből kiszökő könnyeket. – Mi a baj, Bébi? – kérdezem végtelen lágysággal.

– Csak szomorú vagyok. Nem tudom, mi miatt. Minden miatt. Ez a sok gonoszság összetöri a szívem, és megingatja a hitem. Rossz, hogy nincs soha mit csinálnom, rossz, hogy már nem vagy itt velem mindig. Neked van normális életed, dolgozol, teniszezni jársz délutánonként a legjobb barátoddal, van egy szerető feleséged, minden nap vacsora az asztalon, minden este jó szex, senki nem akar ennél többet. De én ezt nem irigylem tőled, nem akarom, hogy ezt érezd, és ne is változtass semmin miattam, csak fáj, hogy nekem ebből semmi nem jut, csak a te szerelmed. Azt hittem, hogy ez elég, de ha nem vagy itt, akkor minden szar, sivár és unalmas – panaszolja.

– Ma itthon maradok veled, és egész délután csak ölelgetni foglak, jó lesz így? – kérdezem. Izabella szorosabban bújik hozzám, de elutasító választ ad.

– Tudom, hogy milyen boldoggá tesz téged a játék, ne aggódj miattam, megleszek.

– Akkor gyere velem ma te, lemondom Tamást – ajánlok egy kompromisszumos megoldást.

– Nem lenne köszönet abból, ha bemennék a dicsőséges nagyurak közé a maguk kibaszottul elitista sportját játszani – gúnyolódik.

– A dicsőséges nagyurak tenisz játéka ugyanolyan érdekérvényesítő és üzletkötő tevékenység, mint a vadászat. De Tamással mi játszani járunk, nem kapcsolati tőkét építeni. És ha te mellettem vagy, akkor veled játszom, nem bratyizok, ezt megígérhetem.

– Semmit sem értek a teniszhez, te viszont nagyon jó vagy. Én csak hátráltatnálak.

– Na jó, akkor mi lenne, ha az itthoni pályán játszanánk? Nem kell kimozdulnunk, nem kell senkivel találkoznunk, és nem fogja látni senki, ha hibázol. Mit gondolsz?

– Azt, hogy nagyon szeretlek. És szívesen játszom veled itthon, ha ezt szeretnéd.