Futni...Futni a rendőrség elől. Milyen csodálatos érzés, adneralin szét árad az egész testben, érzed a kezedben, a szívedben...a fejedben, s főképp a lábadban.
Nyolcas számú vagyok. Milyen fontos lehet nyolc szám? Igazából csak annyi hogy páros szám, lényegében semmi értelme. Egyre távolabb van a rangsorban, a legtávolabbi a mi "számozásunkban". Nem olyan jó érzés nyolcadik testvérként létezni, legalábbis nem olyan jó mint az Egyes, vagy a Kettes...vagy éppen a Hármas... Sorolhatnám egészen Hetes számúig.
Miért érzem megkeserítőnek? Hisz "Apám" Sir Reginald Hargreeves, engem később fogadott örökbe. Valamiért később születtem mint a többiek, 19 éves vagyok. Vagyis úgy tudom...
Hol is vagyok?
Ja igen, a rendőrök elől futkorászom.
Vicces történet ez az egész, meg kell mondjam. Igazából csupán csak szeretek futni.
Négyes számú báttyámmal, Klaus Hargreeves-sel imádunk futni, mármint rendőrök elől biztos. Hosszú volt a nap, kellett egy-két pihenés. Nem is igazán tudom, sőt nem emlékszem hogy mi történt. Kezdek szédülni, de a testem tele van adneralinnal, szóval futok. Klaussal ellentétben ő fárad.
-Fuss Négyes! Fuss! - Kiabáltam amilyen hangosan csak tudtam.
Ha elkapnak megint sitten találjuk magunkat.
-Várj meg! -Kiáltotta nevetve
-Mindjart ott vagyunk! Négyes fuss! Fuss!
Éreztem a szelet a hajamba és nekem is mosoly kúszott a számra. Imádom ezt az érzést. Próbálnak elkapni, de nem sikerül nekik, túl gyorsak vagyunk ellenük. Minden esetre, futunk az éjszakában, amilyen gyorsan csak tudunk. Klaus végre utolért és kezemet elkapta hirtelen a lábai gyors ütemet vettek fel, húzott maga után. Csak nevettem.
Egy szűk zsákutcába futottunk, a ház oldalán lépcsőn ugrottunk fel és estünk be az ablakon, lerázva a rendőröket.
-Èdes otthon! - Nevetett Klaus.
Otthon? Igazából ez a pokol. Hargreeves ház. Életem megkeserítője. De hát kit érdekel? Jól el vagyok itt Klaussal.
-Édes? Ne vidd tulzásba Klaus. - Mondtam nevetve
-Szarkazmusod drágám, elhagytad futás közben? -Klaus megborzolta a hajam miközben a nappaliba tartottunk.
-Mindenki itthon van? -Kèrdeztem körbe nézve a tesvèreimen akik valamit beszélgettek.
-Igen, ha nem lennél vak látnád- Válaszolta Diego.
Na igen, kettes számú. Sose hadja nyugodni az agyvizem.
-Ki a vak közöttünk Kettes? Ki nem látja a célpontot? -Gondoltam a múltkori incidensre mikor megpróbált megölni egyik késével.
Diego felmorgott felém indulva és megint megtörtént az amiről az imént meséltem. Hozzám dobta a kését.
Lila villanás, az idő megállt én meg arrébb léptem. Újabb villanás, folytatódott az idő.
-Mellé! -Kiabaltam nevetve ahogy Diego mégegy kést dobott. Most arrébb ugrottam majd rá vetettem magam asztalt feldőltve.
Testvéri szeretet, mi csodás pillanat ebben a csodálatos világban!
Az idő megállt ahogy éreztem egy vágást a csuklómom. Felálltam,senki nem mozgott, kivéve Ötös számú, ezúttal ő volt.Ötös felemelte a szemöldökét rám nézve, a pohár kávéja a levegőben ragadt.
-A francba -motyogtam fogva a vérző csuklómat.
-Mikor tanulod meg hogy nem szép dolog az idővel játszani? - Ötös mondta.
-Mondja az aki Kisfiú testében tèrt vissza.-Köptem a szavakat.
Ötös felnevetett. Hirtelen újabb villanás, forgott tovább a világ. Diego értetlenkedve nézett körül hova tüntem. A csuklomat fogva átkozódtam forgatva a szemem.
-Szoval, holnap temetés? Öreg apánk végre...elnézést... Meghalt? -Kerdezte Klaus
-Igen. - Szólalt fel egyes számú, Luther. Na igen, a "vezető". Igazából lehet annak nevezni, de nem az.
Megfogtam egy ruhadarabot csuklom köré tekerve, hallgatva a beszélgetésüket.
Kis idő múlva mindenki aludni ment. Ötös az asztalnál ült, amit Luther már a lábára állított. Én is ott ültem, csuklomat szorongatva ahogy Klaus táncolt a konyhába whiskey-t töltve. Oda hozta nekem és Ötösnek.-Ez Reginaldra! Hogy végre nem szomoritsa ezt a hangyafasznyi életünket!-Klaus mondta kiabálva
Feltartottam a poharat nevetve koccintva Klaussal, Ötös is feltartotta, de nem úgy nézett ki mint aki vicces kedvében van.
Lehúztam a pohár tartalmát.
-Tölts még! -Adtam Klausnak a poharat.
Iszogattunk még egy kicsit. Végül én és ötös maradtunk az asztalnál.
Pogo odajött hozzám, látta hogy a csuklóm szorongatom. Lassan megfogta a kezem.-Luna... még mindig nagyon szemtelen vagy -Mondta Pogo
-Ne hivj így - Mondtam halkan. És néztem ahogy megvizsgálta a kezem, a nappaliba vezetett ködszert elővéve.
-Hisz tudod mit jelent a neved...
-Tudom Pogo...Latin, és Holdat jelent -Mondtam forgatva a szemem.- Nem volt senki hajlandó nevet adni, te is csak sajnálatból adtad a nevemet.
-Nem tudsz semmit, fiatal lány -Nevetett halkan, bekötve a csuklómat.
Pogo, a beszélő, gondolkodó majom. Csimpánz? Gorilla? Fene tudja. Nekem az összes ugyan az.
Ő volt aki mindig figyelt rám, nevet adott, és oktatott. Apám annyira nem foglalkozott velem, hisz az erőm kiszámíthatatlan. Valójában hasonló mint ötösnek az ereje, csak enyém gyenge, és háttérben van szorítva a valódi erőmtől. Nem is tudom hogy nevezzem, konkrétan fel tudom robbantani bárki agyát, mintha valami parazita lennék,nem? Az emberi testet teljesen ismerem, tudom hol a leggyengébb az ember, és tudom hol a legerősebb. Be van kódolva az agyamba.Illetve nem csak agyakat meg testeket tudok "robbantgatni". Bármit. Pogo ezt mindig is úgy nevezte hogy "Barátsagos démon". Nem értem, mármint a démoni részt igen, de a barátságos? Biztos csak azért mondta hogy ne érezzem magam rosszúl.
Mindegy is, szóval nem értem hogy miért van egy második, hasonló erőm Ötössel. Talán csak nem tudta az univerzum eldönteni,hogy mit adjon nekem.-Ne okozz nekem csalódást kérlek... -Suttogta Pogo.
Fogadni mertem,hogy Ötös hallgatozik.
-Pogo... Tudod hogy ezt nem tudom megigérni-Mondtam
-Tudom Luna, légy óvatos. Tudom hogy nem szereted használni az erődet, egyiket se. De előbb-utóbb ha nem használod, át fog szakadni a gát, és fájdalmak közepett,s akaratod ellenére fogod használni.-Mondta Pogo-Ès hatalmas bajt fogsz okozni.
-Ha nem használom, nem fogok -Mondtam egy kicsit durván arogánsan.- Köszönöm.
Haloka, vagy valami ilyesmi 😅
Már megint eltűntem, vissza nézve az eddigi könyveket amiket írtam, szégyellem magam mit ne mondjak🤣 de most hogy újra "megtaláltam" ezt a csodálatos appot, folytatom hogy még jobban égessem magam🤕Mindegy, új könyv mert hát miért ne kezdenék bele újba úgy hogy asszem kettőt vagy hármat még be se fejeztem. (Rajta vagyok a dolgon)
No csak ennyi, puszi mindenki😘
YOU ARE READING
Number Eight (Nyolcas Számú ) •Umbrella Academy •
FanfictionNyolcas számú testvér. Hargreeves ház legfiatalabb tagja. Maga se tudja,hogy az ereje mennyire erős. A bánatát az alkoholba fojtja és egyéb "élvezeti cikkekben". Az élete hamarosan a feje tetejére áll, de csalàdja melett tart és probàlja megakadàlyo...