Nyolcas számú testvér. Hargreeves ház legfiatalabb tagja. Maga se tudja,hogy az ereje mennyire erős. A bánatát az alkoholba fojtja és egyéb "élvezeti cikkekben". Az élete hamarosan a feje tetejére áll, de csalàdja melett tart és probàlja megakadàlyo...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Beesteledett, Ötös elmondott mindent. A világ újra összeomlik.
Ketten ülünk Eliot lakásában. A figyelmemet a kávémnak szentelem, ügyet se vetve Ötösre. Haragszom rá, és konkrét okot nem tudok mondani, amiért szégyellem is magam.
-Láttalak téged is-Mondta Ötös halkan felszólalva.- Az erőd hatalmas.
-Tudom.-Morogtam kurtán-Volt három évem kiismerni.-Köptem a szavakat, abban reménykedve,hogy Ötös érez valami megbánást.
De semmi.
-Tudod,hogy nem szándékosan szórtam szét a családot!-Ő is kezdte a vizet felkapni.
-Èn megmondtam.-Álltam fel lerakva a kávèmat.-Nem láttam senkit, három kibaszott éven keresztűl. Az egész családunk el van tűnve!
Ötös idegesen elém jött.
-Emlékezz arra, Nyolcas, hogy ebben a te kezed is benne van.-Morogta és már olyan közel volt,hogy az orrunk majdnem össze ért.
Halkan elgondolkoztam, a fiúnak a ruháján időzött a szemem, lassan át suhant rajtam a felismerés.
-Szemek fel, bogaram.-Megfogta az állam és kényszerített,hogy a szemébe nèzzek- Azt hitted,hogy egyedűl csináltam azt a portált? Nagyon rosszúl hiszed...
A szám sarka megrándúlt idegességembe és a zöld szemeit fürkèsztem.
-Tudod, vicces, hogy ekkora egód van.-Suttogtam és szinte a szavakat köptem.
-Vicces,hogy próbálod magad menteni minden alól...-Mondta méghalkabban mire hirtelen kirázott a hideg
-Vicces,hogy...-A szavaim elakadtak, ahogy realizáltam,hogy mégis milyen közel van hozzám.
-Micsoda, bogaram?-Önelégűlten mosolygott el
-Semmi. Maradtam volna San Franciscoban.-Feleltem és el akartam fordúlni de Ötös kezei elkapták a csuklóm, én pedig reflexszerűen rántottam volna el.
Ötös tèrde a lábam között volt, a kanapén tartva magát, míg én a nyakába kapaszkodtam hirtelen óvva magamat esèstől. Ötös egyik keze a kanapén támaszkodott, másik pedig a csuklómat csuklómat fogta. Az arcát kissé eldöntötte, ajkai az enyém felett lebegett.
Nem gondolkoztam egyenesen, el kellett volna löknöm magamtól, de nem volt hozzá akaratom, bármennyire is meglepő.
-Kèt-bal lábas.-Lihegte a számra és még közelebb hajolt, ajkunk már összeért.
-Kit èrdekel?-Suttogtam és hirtelen magamhoz húztam.
Ajkunk mint két kirakós darab egymásba kapcsolódótt és hosszasan, mintha csak az èlete múlna rajta, mohón csókólt. Nem hagyta abba, levegő hiány miatt szédűltem,de nem hagyta abba. Vállamat megfogva lenyomott a kanapéra és felémkerekedett. Hajába tèpve engedtem el egy halk és kéjes hangot. Ötös vigyorgott az ajkamra. Ujjai a pólóm szélét markolta,majd egy gyors mozdulattal lekapta rólam. Nyakamba tèvedt és kètségbe esetten csókolt ott, nyelvét végighúzva rajta.
