Nyolcas számú testvér. Hargreeves ház legfiatalabb tagja. Maga se tudja,hogy az ereje mennyire erős. A bánatát az alkoholba fojtja és egyéb "élvezeti cikkekben". Az élete hamarosan a feje tetejére áll, de csalàdja melett tart és probàlja megakadàlyo...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kinyitottam a szemem. Sötétséget láttam. Ahogy felálltam viezt éreztem a lábam alatt. Mezitláb voltam.
-Ez a fejem?-Kèrdeztem és próbáltam magamba szarkazmussal egy kis lelket önteni, ami elnyomja a félelmemet.-Mindig is tudtam,hogy sötét van idebent...
Elindúltam a vizes talajon, és nem láttam senkit és semmit.
-Haho...-Suttogtam immár remegve és megcsíptem magam, de nem éreztem fájdalmat.
A kiskorunkra gondoltam... Egymásnak mindig fütyűltünk. Úgy hangzott mint egy rövid dallam, de ez több volt mint egy dallam. Ezzel a kis füttyentèssel találtuk meg egymást, vagy éppen nyugtattuk. Sóhajtva fütyültem, és körbe néztem. Nem az várt amire számítottam, valaki vissza fütyült ugyan abban a dallamban.
-Ki az?- kapkodtam a fejem ide-oda, mint egy paranoiás. -Hahó!
-Semmi baj Luna.-Halottam egy ismerős hangot, amit már évek óta nem hallottam.-Fordúlj meg...
Megfordúltam és Ben tárúlt a szemem elé.
-Ben!-Ugrottam a nyakába-Hol vagyok? Mi történt? Félek!
-Nincs semmi baj.-Mondta magához ölelve-Nyugodj meg, rendben?
-Mi történt velem?-Kèrdeztem-Meghaltam,ugye?
-Nem jutottál elég levegőhöz...elájúltál és most Ötös próbálja megmenteni az életed...mert nincs plúzusod.-Mondta halkan.
-Tessék?-Nèztem rá.-Akkor haldoklom?
-Igen, és másodperceken belül le áll a szíved...nagyon lassú.
Nem tudtam mit mondjak. Zavart voltam.
-Honnan tudod, látod?-Kérdeztem
Ben lassan a földre nézett nem messze melettünk. Ötöst láttam aki kapkodott és ujraélesztést alkalmazott rajtam. A torkom összeszorúlt,ahogy Ötös kiáltásai úgy hallatszódtak mintha egy üvegben lennénk.
-Vissza kell menned.-Suttogta Ben-Szüksége van rád...mindenkinek szüksége van rád.
Tovább néztem ahogy Ötös megtörölte a szemét,mintha sirna, majd lehajolt az arcomhoz és megpróbált levegőt juttatni a tüdőmbe.
-Nem lehet...hisz... hiszen túl sok veszélyt jelentek rájuk.-Mondtam és megláttam Luthert, aki csak állt és nem tudta mit tegyen.
-Luna...ha nem lennél...sokminden nem így lett volna. -Mondta Ben, a hangja nyugtató volt.
-Pont ezaz Ben... Lehet,hogy akkor nem kellene most az életükért harcolni... -Sóhajtva Benre néztem.
-Ugye tudod,ha vissza térsz gyönyörű változáson mész keresztül Luna Hargreeves... Ha meghalsz, hatalmas fájdalom lesz a családnak.
