Nyolcas számú testvér. Hargreeves ház legfiatalabb tagja. Maga se tudja,hogy az ereje mennyire erős. A bánatát az alkoholba fojtja és egyéb "élvezeti cikkekben". Az élete hamarosan a feje tetejére áll, de csalàdja melett tart és probàlja megakadàlyo...
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
-Nemár! Luna, Ötös! Nem adhatjátok fel!-Kiáltott utánunk Luther ahogy a lépcsőn trappoltunk fel.
-Be fognád egy kicsit?-Kiáltottam rá
-Vège van, meg is haltunk!-Mondta Ötös-Fogdd fel Luther!
-Akkor most mi a tervetek?
-Megyek megteszem a lehetetlent!-Kiáltott Ötös
-Ez meg mi a fenét jelent? Luna!
-Reméltem,hogy nem kell sort keríteni rá!
-Èn nem tudok semmit, csak annyit,hogy Klaus rohadt hányásában úszom!-Morogtam és beléptem a házba.
Bezárkóztam a szobába, Ötös szintúgy a melettem lévőbe. Lefetkőztem és nagyon lassan letusoltam. Ahogy a szobába léptem csepegett rólam a vér. Felkaptam Eliott egyik pólóját. Másnap ahogy felkeltem iszonyatosan fájt a kezem. Miközben megfogtam a halat, egy üveg darab a kezembe fúródott, nem volt vele időm foglalkozni. Sziszegve kihúztam magamból, a fájdalomtól a sírás elkapott. Fájdalmasabbat is éreztem már, de a tehetetlenség túlságosan is nyomott. Belerúgtam a szekrénybe és hangosan felzokogtam.
-Franc essen bele ebbe a kurva világba!-Kiáltottam fel.
Sírva kezdtem el a cérnát a tűbe fűzni, majd lassan össze varrni a sebet. Kopogást hallottam az ajtómon.
-Mesztelen vagyok!-Szóltam ki és próbáltam minél átlagosabban hangzani.
A személy beteleportált.
-Mivan ha tényleg az lettem volna?-Motyogtam és kicsit durván átszúrtam a bőrömet.
Ötös sóhajtott és nekidűlt az ajtónak.
-Van egy ötletem, és szeretném ha segítenél.
Hirtelen indulatból a tűt magamba szúrtam.
-Baszki!-szisszentem fel.
Végűl nem húztam ki, fel zokogtam. -Hülye tű...
-Ez komoly? Egy sebet se tudsz össze varrni?- Kérdezte felém indúlva.
-Ha nem tetszik ott az a rohadt ajtó! -Förmedtem rá- Nem kell nekem az okoskodásod.
-De, kell. -Leűlt mellém, kihúzta a tűt a kezemből és óvatosan el kezdte varrni a sebet- Ne mocorogj!
Másik kezemmel el takartam az arcom és gyorsan letöröltem a könnyeim. Kissé se magabiztosan, elcsukló hangon megszólaltam. Ahogy rá pillantottam, a bőre csillogott az izzadságtól.
-Meleged van?-Kèrdeztem zavarodottan.
-Pontosan erről akartam beszélni. Meglátogatjuk saját magam. Ez az utolsó lehetőség.-Fejezte be a varrást.
-Mármint...az ötven valamennyi éves téged? -a hangom biztosabb lett egy fokkal ahogy elkapott a kíváncsiság.
-Igen, ma érkezem. Pontosan negyed óra múlva. És... Veszélyes lesz, ahogy magamat ismerve nem fogok neki örülni,hogy bezavarok a tervembe...
