Nyolcas számú testvér. Hargreeves ház legfiatalabb tagja. Maga se tudja,hogy az ereje mennyire erős. A bánatát az alkoholba fojtja és egyéb "élvezeti cikkekben". Az élete hamarosan a feje tetejére áll, de csalàdja melett tart és probàlja megakadàlyo...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Nemár! Luna, Ötös! Nem adhatjátok fel!-Kiáltott utánunk Luther ahogy a lépcsőn trappoltunk fel.
-Be fognád egy kicsit?-Kiáltottam rá
-Vège van, meg is haltunk!-Mondta Ötös-Fogdd fel Luther!
-Akkor most mi a tervetek?
-Megyek megteszem a lehetetlent!-Kiáltott Ötös
-Ez meg mi a fenét jelent? Luna!
-Reméltem,hogy nem kell sort keríteni rá!
-Èn nem tudok semmit, csak annyit,hogy Klaus rohadt hányásában úszom!-Morogtam és beléptem a házba.
Bezárkóztam a szobába, Ötös szintúgy a melettem lévőbe. Lefetkőztem és nagyon lassan letusoltam. Ahogy a szobába léptem csepegett rólam a vér. Felkaptam Eliott egyik pólóját. Másnap ahogy felkeltem iszonyatosan fájt a kezem. Miközben megfogtam a halat, egy üveg darab a kezembe fúródott, nem volt vele időm foglalkozni. Sziszegve kihúztam magamból, a fájdalomtól a sírás elkapott. Fájdalmasabbat is éreztem már, de a tehetetlenség túlságosan is nyomott. Belerúgtam a szekrénybe és hangosan felzokogtam.
-Franc essen bele ebbe a kurva világba!-Kiáltottam fel.
Sírva kezdtem el a cérnát a tűbe fűzni, majd lassan össze varrni a sebet. Kopogást hallottam az ajtómon.
-Mesztelen vagyok!-Szóltam ki és próbáltam minél átlagosabban hangzani.
A személy beteleportált.
-Mivan ha tényleg az lettem volna?-Motyogtam és kicsit durván átszúrtam a bőrömet.
Ötös sóhajtott és nekidűlt az ajtónak.
-Van egy ötletem, és szeretném ha segítenél.
Hirtelen indulatból a tűt magamba szúrtam.
-Baszki!-szisszentem fel.
Végűl nem húztam ki, fel zokogtam. -Hülye tű...
-Ez komoly? Egy sebet se tudsz össze varrni?- Kérdezte felém indúlva.
-Ha nem tetszik ott az a rohadt ajtó! -Förmedtem rá- Nem kell nekem az okoskodásod.
-De, kell. -Leűlt mellém, kihúzta a tűt a kezemből és óvatosan el kezdte varrni a sebet- Ne mocorogj!
Másik kezemmel el takartam az arcom és gyorsan letöröltem a könnyeim. Kissé se magabiztosan, elcsukló hangon megszólaltam. Ahogy rá pillantottam, a bőre csillogott az izzadságtól.
-Meleged van?-Kèrdeztem zavarodottan.
-Pontosan erről akartam beszélni. Meglátogatjuk saját magam. Ez az utolsó lehetőség.-Fejezte be a varrást.
-Mármint...az ötven valamennyi éves téged? -a hangom biztosabb lett egy fokkal ahogy elkapott a kíváncsiság.
-Igen, ma érkezem. Pontosan negyed óra múlva. És... Veszélyes lesz, ahogy magamat ismerve nem fogok neki örülni,hogy bezavarok a tervembe...
