Nyolcas számú testvér. Hargreeves ház legfiatalabb tagja. Maga se tudja,hogy az ereje mennyire erős. A bánatát az alkoholba fojtja és egyéb "élvezeti cikkekben". Az élete hamarosan a feje tetejére áll, de csalàdja melett tart és probàlja megakadàlyo...
-Azt üzente neked...,hogy félt belépni a fènybe. Nem miattad kellett maradnia...
-Óhh..ó...-Nevett Klaus- A kis szaros... Éveken keresztül azt hittem,hogy én miattam nem a felhők közt lóbája a lábát.
-Luna...neked is üzent még valamit... Azt mondta,hogy te voltál a kedvenc testvére... és,hogy ne aggódj.-Fejezte be Vanya.
-Óó! Hallottad ezt bratyó!-Nevettem fel hátra nézve Klausra-En vagyok a kedvence.
Ő is felnevetett, majd egy percig csöndben maradtunk. Végül Vanya törte meg a csendet.
-Hè...szerintem ki kéne szálnotok, nem kell...
-Vanya végig se mond.-Vágtam félbe.- Esernyő Akadémia, nem? Hát akkor legyen az is.
Hátúlra Diego és Allison ült be.
-Ès mi lesz a Bizottsággal?
-Igy legalább teszünk valami jót mielőtt meghalunk.-Mondta Diego.
Ötös kinyitotta mellettem az ajtót ijedten felugrottam.
-Ötös, de tényleg nem muszáj!-Vanya mondta.
-Tudom, jössz nekem egyel.-Mosolygott Ötös. És ez igazi mosoly volt. Rám nézett - Én pedig neked jövök eggyel.
Sóhajtottam és beengedtem középre elől,majd beültem mellé. Hirtelen a kocsi megnyikorgott ahogy Luther a csomagtartóba beszállt.
-Ha poénkodni mertek a súlyommal...lelépek.-Mondta komolyan
Odafelé haladva Ötös kezét éreztem a térdemen. Kíváncsian néztem rá, ő csak az utat figyelte. Sóhajtva fogtam meg a kezét és raktam arrébb. Azt hiszi,hogy hirtelen megjelenik, és minden szava megbocsátódik, nem, nem engedem olyan könnyen.
-Baszki...-Motyogtam az orrom alatt és magamat néztem a visszapillantó tükörből. A szemem még mindig fekete volt, és éreztem bizseregni a testemet.
-Minden rendben?-Kèrdezte Ötös és újra hozzám ért, ezúttal megfogta a kezem.
-Vanya, érzed?-Kèrdeztem és az előttem álló nagy felhőre néztem, esett a hó.
