Mély Szerelem [JiKook] ✔️

2.

Az ominózus beszélgetés három éve történt.
Sikeresen lediplomáztam és párkapcsolatba is kerültem, azonban hatalmas űrt hagyva összetörte a szívem azzal, hogy megcsalt.

Neki is sikerült lediplomáznia, amin én is ott voltam, de nem tudtam teljesen örülni a boldogságának, hiszen összetörtek.

Rá egy hétre találkoztunk, a szokásos italozás és evést tartottuk. Talán kicsit több alkoholt kértem ki magamnak.
- Ho-ho-ho - veszi el előlem az újabb üveget, amit kértem. - Elázni otthon. Nem adhatsz okot a lapoknak, hogy rajtad csámcsogjanak.
- Már mindegy. - egy kicsit csuklok. - Kitudódott, hogy megcsalt. - újabbat csuklok. - Rajtam csámcsognak. Adj egy kortyot! - nyúlok az ital után.
- Hyung, enned is kéne valamit. - tol elém egy tánnyért, amin a megsütött húsok vannak, de elhúzom az orrom. - Kérlek, a kedvemért!
- Nem mehetnék haza? - kérdezem hátradőlve a széken.
- Csak, akkor ha ettél is valamit. - válaszolja. - Otthon pedig leihatod magad.
- Jó. - sóhajtok egy kicsit és a pálcikákat felvéve a kezembe, enni kezdek. A kalapomat a szemembe húzom jobban, hogy ne láthassák a szemem és hogy mennyire megtört vagyok.

Én fizetek.
Ketten indulunk az otthonom felé, mivel ma nálam fog aludni. Útközben támogatnia kell, bár az étel felszívott egy keveset az elfogyasztott alkoholból.
A lakásomhoz közeli éjjel-nappali üzletnél megállunk, majd ő megy be és veszi meg a piát.
A lakásom ajtaja előtt meg kell tartania, hogy a kulcsot a zárba helyezhessem és kinyithassam az ajtót.
A nyitott ajtón bezuhanok a lakásba, az alfa segítségével felállok és a nappaliba megyek.
- Jól vagyok. - mondom neki.
- Látom. - bólint egy kicsit és lerakja a piát elém. - Hozok vizet, addig ne mozdulj hyung.
- Nem fogok. - ígérem meg és lehunyom egy kicsit a szemem. Nem alszom el, csak pihenek egy kicsit, hogy erőt gyűjtsek. Össze kell szednem magam.
- Itt vagyok. - jelenti be az alfa, kinyitom a szemeimet és felszusszantok. Nem hozott poharat, felesleges lenne.
- Köszi. - suttogom, majd nagyot nyelek és kinyitom az üveget, iszom egy kis vizet. - Ülj le mellém.
- Kell a támogatásom?
- Mindig kellett. - válaszolom. Felbontom az első üveget, majd beleiszom. - A kurva aszisztensével csalt meg a rohadék - kezdem. - Az asztalán dugta, amikor benyitottam. Az asztalon. - ismétlem meg magam, újabb kortyot iszom a piából. - Elárultak. - suttogom. - Miért kellett... Nem! Jobbat kérdezek! Mióta tarthatott? - megszorítom az üveg nyakát.
- Hyung, ne gondolkodj. - tanácsolja az alfa. - Csak ártasz magadnak.
- Te könnyen beszélsz, téged nem csaltak meg!
- Nem, de elég rád nézni. - nagyot sóhajt. - Egy hónapja gyászolod, ezt a toxikus kapcsolatot. Egy hónapja nem dolgozol, a média pedig kicsinál. Össze kell szedned magad!
- Hogyan tudnám...
- Baszki, emlékezz! - emeli fel a hangját egy kicsit, kikapja a kezemből az üveget és lecsapja az asztalra. - Három év is eltelt, kötöttünk egy üzletet!
- A házasság nem old meg semmit! - nézek vele farkasszemet, fintorgok egy kicsit málnája miatt.
- Akkor miért rohantál hozzám akkor? - kérdezi, én pedig a szemeit vizslatom. Amikor rajtakaptam a barmot, azonnal hozzá rohantam, hogy megbizonyosodjak nem álmodom. És nem ez volt az első alkalom. - Szükséged volt rám, nem?
- Nem válaszolok neked. - rázom meg a fejem egy kicsit. - Csinálj valamit a málnáddal!
- Hyung a te áfonyás váltsa ki! - mondja dühösen, nagyot szippantok és igyekszem lenyugtatni magam, hogy az áfonyám is visszafogottabb legyen.
- Bocsánat. - suttogom. Elfordítom a fejem a szemeitől, majd az üvegre nézek. Félig üres, de egyúttal félig tele is van. Megköszörülöm a torkomat. - Kaphatnék még egy hónapot?
- Ha összeszeded magad, akkor igen. - válaszolja. - Ha még jobban le akarsz csúszni, nem.
- Összeszedem magam. - felé fordulok. - És egy hónap múlva hozzád megyek.
- Jól van. - bólint, kinyújtja a bal lábát és a zsebéből elővesz egy kis dobozkát, sötétkék bársony borítású. A kék a kedvenc színem, ezt ő is tudja.
- Ma akartál megkérni? - kérdezem összeszorult torokkal.
- Igen. - válaszolja. - Bár sokkal romantikusabbra szerettem volna, minthogy a lakásodban üljünk a padlón, te részegen, én meg semennyire.
- Nem vagyok az a romantikus típus. - mondom.
- Akkor - felnyítja a kis dobozkát. - Hozzám jössz? - szimpla ezüst karikagyűrű van a doboz belsejében, amit a kezébe vesz és felemeli egy kicsit kettőnk között.
- Hozzád. - adom meg a választ, felhúzza az ujjamra a gyűrűt, a hideg fém azonnal átmelegedik. - Miért pont az ezüstöt választottad?
- Nem ezüst, fehér arany. - válaszolja. - Nem szereted az arany színét a bőrödön, az ezüst egyszerű, de a fehér arany a tökéletes.
- De drága. - suttogom. Tudatában vagyok, hogy drágább, mert én is ebből a fajta fémből készült ékszereket szeretem viselni. - Nálam nincs gyűrű! - nézek fel az alfára.
- Te kértél meg engem, vagy én téged? - kérdez vissza a jól ismert félmosolyával, amitől enyhe gödröcskéi vannak. - Az én felelősségem volt a gyűrű.
- Jól van. - bólintok egy kicsit és egy nagyot ásítok.
- Fellőjük a pizsamát hyung.

Másnap reggel az ágyamban kelltem fel, mellettem az alfával. Míg ő a saját ruháiban volt, addig én csak egy alsóban aludtam mellette zavartalanul.
Ő még aludt, míg elfoglaltam a saját fürdőszobámat és kihánytam a gyomromat is. Ilyenkor ígérem meg magamnak, hogy többet nem iszok, de most valahogy komolyan is gondolom.
Ezután a tőlem telhető gyorsasággal letusolok és hajat is mosolyok. Köntösben lépek ki a fürdőből, miközben a hajamat törölöm.
- Kicicomáztad magad? - kérdezi mögöttem az alfa, ijedten szökök előre egy kicsit.
- Ne ijessz így rám! - mondom azonnal neki, kezeiben két csésze, az illatból, biztos kávé. - Mond, hogy az egyik az enyém.
- Igen, a tiéd. - felém nyújtja a fehér csészét, málnája erősebb. - Igazítsd meg egy kicsit a köntöst.
- Miért? - kérdezem, majd lenézek magamra és szabad kezemmel azonnal megigazítom az anyagot. - Ezért ne ijesztegess. - mormogom és beleiszok a kávébe. Kinyújtom a nyelvem. - Ebbe nincs semmi.
- Az az enyém akkor. - kicseréli a kávéinkat és mindketten beleiszunk. Most már jobb.

A kanapéra telepedünk le, hogy békében igyuk meg a kávét.
- Mikor mondjuk el a szüleinknek? - kérdezem.
- Két hét múlva? - kérdez vissza. - Addig megszervezünk mindent.
- Mindent? - vonom fel az egyik szemöldököm.
- Igen. - bólint. - Csokitorta fehér marcipánnal bevonva, az a kedvenced és én is szeretem. Pezsgő lesz felszolgálva, mert az nem üt ki egyikünket sem. Fehér öltöny neked, fekete nekem. - sorolja.
- Várj egy pillanatot! - lerakom a csészémet. - Miért én legyek fehérbe?
- Mert omega vagy. - válaszolja.
- És te nem lehetsz fehér öltönyben? - vonom fel a szemöldökömet. - Amúgy a torta az jó választás, de ne legyen marcipán rajta, túl édes lenne. - magyarázom. - Gyümölcs kéne rá, úgy nem lesz tömény. - tanácsolom.
- A pezsgő?
- Tudod volt az a finom ízű, amelyik nem száraz volt és édesebb volt. - magyarázom neki, bólint egy kicsit. - Az legyen, ha kapható.
- Körbekérdezek. - lerakja a csészéjét. - Színek?
- Én kéket akarok, te biztos valami zöldeset - gondolkodok hangosan. - Legyen a türkíz, se nem kék, se nem zöld. Az árnyalatot eldöntjük. - Kintit szeretnék.
- Kinti lesz. - egyezik bele. - Mindketten fehérben leszünk?
- Legyen. - felmutatom hüvelykujjamat. - Virágok?
- Fehér rózsa, az illik a türkízhez. - mondja az opciót. - Vagy a liliom, de azt nem szeretjük.
- Rózsa lesz. Miért nehéz esküvőt szervezni? Nekünk húsz perc alatt megvan! - mondom vigyorogva.
- Köntös. - összefogom magamon az anyagot. - Ismerjük annyira a másikat, hogy tudjuk mit akarunk.
- Ez igaz. - ügyelek a köntösömre és hátradőlök. - Sima liba lesz Jungkook!
- Mint mindig, Jimin hyung!