Mély Szerelem [JiKook] ✔️

31.

Négy hónappal később, megszületett a kislányunk, Jihyun.
Anyuék rögtön látni akarták őt, de ugye el kellett vigyék, hogy megkapja az első oltását és megfürdessék a kicsit és engem is össze kellett szedni, mert magyon gyenge voltam az erőlködéstől.
Jungkook végig bent volt velem, igaz majdnem elájult, de ezt anyuék nem kell tudják.

Jungkook, most is a kezem fogja, hüvelykujjával a kézfejemet simogatja, míg én csak lehunyom pár percre a szemem, hogy pihenjek.
- Szerinted mi lesz anyuék első reakciója? - kérdezem az alfát, sűrűn pislogok, hogy hozzászokjon a szemem a fényhez.
- Aranyos. - válaszolja, mire elmosolyodom.
- Szerintem az, hogy mikor lesz testvére. - mondom az alfának.
- És szeretnél kistesót neki? - megtámaszkodik könyökén, ő is fáradt, sokáig elhúzódott a szülés.
- Később igen. - bólintok egy kicsit. - De egyszer szokjunk hozzá a lányunkhoz.
- Te szabod meg drága! - puszit nyom kézfejemre és lehunyja kicsit a szemeit, ahogy én is.

Jihyun-t akkor látom, amikor felkelek. Nagyon fáradtak lehettünk, amikor visszahozták. Most anyu kezeiben van, ringatja a kislányunkat, Jungkook az ágyra hajtott fejjel alszik, majd Byul átveszi anyutól a kis unokát és ő is ringassa egy kis ideig.
Mosolyogva figyelem őket, majd Jungkook-ra nézek, békésen alszik és kihagyja ezt a fontos pillanatot az unoka és nagymamák életében, de nem baj, mert el tudom mondani neki. Felhúzom magamhoz a kezét és lágy puszit hintek kézfejére, pont úgy, ahogy ő is tette nemrég.

Mikor Bam és Jihyun találkoznak, nagy az öröm a kutya részéről, alig bírunk vele, de azért óvatos marad a babahordozó közelében. Bam tudta, hogy valami készülődik, hiszen a régi szobámat át kellett alakítani babaszobává, ahova mindennap be kellett engedni, hogy körbenézzen, sokszor le is heveredett a szönyegre, mintha már várná, mikor érkezik a pici.
Jihyun édes kisbaba, a nap nagy részét átalussza és csak enni kel fel. Jungkook karjában olyan, mint egy játékbaba, hiszen az alfa sokkal nagyobb, mint a kicsi.
Amióta hazajöttünk vele, Jungkook sokszor hagyja, hogy Jihyun rajta aludjon el és pihenje ki magát, nem hiába kívántam a málnát és Jungkook közelségét.

Egyenlőre Jihyun mellettünk alszik egy kiságyban, amit az ágyhoz tudtunk rakni a térfelemre, bár Jungkook is felkel, hogy akár tisztába tegye a kislányunkat.
Halk nyöszörgésre pattan ki a szemem és kezemet kinyújtva Jihyun hátára helyezem, sokszor elég neki, ha valamelyikünk a hátát lapogatja, mert magányosnak érzi magát, de ha az nem jön be, akkor az etetés következik. Jungkook észreveszi a mozgásomat és a helyett, hogy magához húzna, alkalmaszkodik hozzám, így megosztanak engem. De Jihyun nem elégszik meg a kezem melegével, hanem felsír. Az alfával közösen ülünk fel, míg én a kicsiért nyúlok, addig ő már megy is a konyhába, hogy megcsinálja a következő adag tejet. A haja szerteszét áll, amit megmosolygok, majd átveszem a cumisüveget és egy csókot adok ajkaira. Míg én etetem Jihyun-t, addig ő visszafekszik az ágyba és átöleli a derekamat, ezzel megakadályoz, hogy hátradőljek. Előre-hátra ringatózok, de később fel kell kelnem az ágyból, hogy pelust cseréljek. Bam követ, ahogy visszaaltatom Jihyun-t, majd berakom a kiságyba és Jungkook felé fordulva hunyom le a szemeimet, hogy aludhassak valamit.

Jungkook puszilgatására ébredem meg, majd elmosolyodom és hosszú csókban részesítem az alfát.
- Alszik. - suttogja, de Bam felszökik az ágyra és Jungkook derekára taposva néz rám.
- De a nagyobbik nem. - elkuncogom magam halkan, majd egy újabb csókot adok Jungkook-nak.
- Mindjárt leviszem. - tájékoztat, míg nyakamba bújva csókolgatja a bőrömet.
- Mi ez a hirtelen bújás? - kérdezem az alfától és megborzongok.
- Van, aki kisajátít téged, pedig én voltam hamarabb itt! - mondja panaszosan, még az orrát is felhúzza.
- Lehet, de szerelmünk gyümölcse is megérdemli a figyelmet, főleg, mert pici. - felém fordítom a fejét, felkönyökölök és állára puszilok. - Te makacs! Hajolj le egy kicsit, hogy megcsókoljalak rendesen!
- Máris parancsnok! - megforgatom a szemeimet, majd egy hosszú csókba részesítem őt, átkarolva a nyakát húzom le magamhoz. - Érzem az áfonyád! - szaglászik a csók után.
- Már ideje volt. - mondom halkan, kicsit felhúzom a lábamat, így Jungkook közelebb férkőzik hozzám.
- Mit szeretnél? - suttogja fülembe.
- Szerintem nem kell kimondanom, mert tudod. - fenekénél fogva ragadom meg őt és lehúzom magamhoz.
- Jihyun? - kérdez rá.
- Legalább egy óránk van. - rákacsintok Jungkookra. - Ha ügyes vagy kétszer is csinálhatjuk.
- Csendben megy?
- Ha nem, megbűntetsz? - vonom fel a szemöldökömet.
- Ne. - megrázza a fejét és megcsókol. - Szeretlek drága!
- Nagyon szeretlek Jungkook! - suttogom ajkaira őszintén. És bár ő nem érzi, de ugyanazzal a mély szerelmet viszonzom, amit ő is sugároz felém, minden porcikájában. Ő nemcsak ennyit érdemel, hanem a legnagyobb szerelmet, amit tőlem kaphat és meg is kapja. Mert ő az én szerelmem, a legmélyebb szerelmem!