Mély Szerelem [JiKook] ✔️

6.

Anyuék kiakadtak.
Ez pedig a legszebb fogalmazás arra, ahogy reagált anyu és Jungkook szülei. Őszintén, jó volt látni az arcukat, ahogy bejelentettük a házasságot.
Anyu a könyökömet megfogva, húzott félre a domináns alfától egészen az előszobáig.
- Miről van szó? - kérdezi suttogva.
- Hogyhogy miről? - kérdezek vissza én is.
- Ha ez valami vicc akar lenni, akkor most mond. - fürkésző szemekkel méreget. - Csak azt ne mond, hogy lefizetett?
- Anyu! Hova gondolsz? - hátrálok egy kicsit. - Sikeres model vagyok, nem szorulok rá Jungkook pénzére!
- Akkor? Azt tudom, hogy lefeküdtél vele, mert büzlesz a málnától. - dühösen fújtatok egyet. - Vagy... Terhes vagy?
- Nem! - emelem meg egy kicsit a hangom, de azonnal eltakarom a számat. - Nem vagyok terhes!
- Biztos? Az áfonyádat is érzem, de el van nyomva. - szagol körbe. - De nem érzek más illatot.
- Anyu, nem vagyok terhes. - szögezem le a nyilvánvalót.
- És ő? Nem volt igazi? - kérdezi suttogva, mintha titok lenne az exemről beszélni.
- Anyu, megcsalt. Jungkook nem tenne ilyet velem. - védem azonnal az alfát. - Ennél jobban ismerhetnéd már őt.
- Úgy látszik nem eléggé. - csóválja meg a fejét egy kicsit.
- Akkor, mit szólsz? - kérdezem aggódva, nem bukhatunk le.
- Szereted? Úgy igazán? - vállamnál fog meg, mint régen kiskoromba, ha valami komolyról volt szó.
- Igen. - mondom a szemébe és igyekszem uralkodni az áfonyámon, nem kell tudja az igazságot. - Szeretem.
- Rendben. - bólint, majd elenged.
Követem, ahogy visszasétálunk a Jeon család tagjaihoz. - Te! - mutat Jungkook-ra. - Velem jössz, most!
- Arin, mi a baj? - kérdezi Jungkook anyukája.
- Semmi baj anya. - mondja az alfa, anyu társaságában sétál el, én pedig ott maradok Jungkook szüleivel.

Kínos egy perc telik el, amikor Byul magához veszi a szót és kérdezget az esküvőről. Mindent elmesélek neki, hogy mi volt az eredeti terv, majd a megváltoztatott terv is.
- Biztos, hogy fehér rózsát akartok, nem lenne jobb a vörös? - kérdezi Byul és lerakja a teáscsészét az asztalra.
- Igen, első pillanattól kezdve ez volt a terv. - válaszolom határozottan.
- És a sárga, ha jól értettem? - kérdezi Jungkook édesapja, mire bólogatok egy kicsit. - A türkíz helyett.
- Halványsárga. Tetszett mindkettőnknek és jó második opció. - bólogatok. - De az időjárás nem engedi, hogy kinti legyen, hanem benti lesz. - felsóhajtok.
- És ha sátras lenne? - kérdezi Byul.
- Az nem vonz. - rázom meg a fejem egy kicsit. - Marad a benti. - mondom, majd a nevető páros felé pillantok. - Na?
- Megbeszéltünk mindent! - válaszolja mosolyogva anyu, Jungkook-ra nézek, aki kissé, mintha feszengene anyu közelébe, nem is csoda, hogy ketten közrevettem, amikor leültek.

Végül ebédre is maradtunk a szülőkkel és odaadtuk a meghívókat is becsületesen. Anyu megdícsért minket a választás miatt, de le is szídott, amiért ennyire kevés ideje lesz ruhát venni. Byul, inkább dícsért bennünket, hogy összeszedetten kezeljük az esküvő miatti streszt. Arról nem kell tudjon senki, hogy bepánikoltam az egyik nap és kisírtam a lelkem is a testemből. Még Jungkook sem tud erről, túlóráznia kellett aznap. Mikor hazajött, én már rég aludtam.

A következő napok, összefolytak. A munkából mentem táncpróbára Jungkook-kal, majd onnan haza vagy anyuhoz. Cipőt kellett venni, nyakkendőt vagy zsebkendőt. Akkor a csokrot kellett elintézni, hogy időben meglegyen, időpontot kellett kérni a fodrásznál, amit nehezen tudtam elintézni. De sikerült levágatni a hajam, így puccosan vártam a nagy eseményen az indulást.
A szüleink ragaszkodtak ahhoz, hogy külön töltsük az utolsó estéket, így nem meglepő módon Jungkook-kal lefolytattunk pár olyan beszélgetést, ami apróságnak számít. Amikor vacsorát főzött magának, az egyik fűszerkeveréket nem találta, útba igazítottam. És ezt minden alkalommal.

A várakozásra szolgáló szobában ültem az egyik kényelmetlen székben, az öltönyöm a szék hátára volt lerakva, figyeltem, ahogy anyu fel-alá járkál, majd kimegy, hogy üdvözölje a rokonokat.
A pánik fogott el, hiszen most minden megváltozik. Házas ember leszek. Ha nem Jungkook-hoz mennék, akkor ő lenne a tanum, de ő a vőlegény és a tanum is elkóborolt a helyett, hogy megnyugtathatna. A telefonomat anyu elkobozta, mondván helyesebben töltsem el a várakozást, mint azzal, hogy a pletykákat olvasom a neten. Pedig most szükségem lenne rá, hogy beszéljek az egyetlen emberrel, akire most szükségem van.
A csokrom szárát piszkálom, hogy valamennyire megnyugodjak. Az ajtó nyílik és halkan csukódik be, gondolom anyu akart elmenekülni a rokonok elől.
- Visszakaphatnám a telefonomat? Beszélni akarok Jungkook-kal. - kérdezem anyutól, fel sem nézve a csokorból.
- Miért akarsz telefonon beszélni, ha itt vagyok? - kérdezi, mosolyogva nézek fel rá.
- Besurrantál? - nézek végig rajta. A fekete haja hátra van zselézve, pár tincs a homlokába lóg. A málnája mellett még érzem a fűszeres parfümje illatát. A ruhája tökéletesen passzol hozzá és cseppet sem látszik idegesnek, de kesernyés málnája egy kicsit árulkodó számomra.
- Muszáj volt. Nem értem miért kell külön várnunk, ha már úgy is láttuk a másikat a ruhájában. - rázza meg a fejét egy kicsit, felállok a székből és óvatosan rakom le a csokrot. - Nem így képzeltem el a mai napot.
- Én sem. - rázom meg a fejem egy kicsit és közelebb lépek hozzá. - Kaphatnék egy ölelést? Annyira izgulok, hogy a lábaim is remegnek bármennyit lépek, pedig ettem rendesen és... - nem tudom befejezni a mondandómat, mert Jungkook azonnal a karjába zár. Nagyot sóhajtva ölelem vissza az alfát, óvatosan mellkasára hajtva a fejem.
Ebbe az ölelésben benne van minden nyugodtság, amit átadna, de én is nyugtatom őt. Mindketten tudjuk, hogy nem így képzeltük el a dolgokat, de ha már megtörténik, akkor támogassuk egy kicsit egymást.
- Csendes volt otthon nélküled. - suttogja és megszorongat utoljára, derekamra csúsznak ölelő karjai. - Túl csendes.
- A szobámban aludtál, igaz? - kérdezem somolyogva.
- Nem tagadom. - válaszolja, de nem is egyezik bele, így biztos, hogy ott aludt. - Menni fog?
- Azt hiszem igen. - válaszolom egy bólintás után. - Neked?
- Igen. Ott foglak várni az eskető előtt fél lépésre. - mosolyogva fürkészi a szemeimet. - Mennem kell.
- Hamarosan találkozunk! - elengedem, majd hátrálok egy kicsit. Jungkook kinyitja az ajtót és kikukucskál, hogy senki ne kapja rajta őt. Még mielőtt becsukja maga után az ajtót, végigmér tetőtől talpig.
- Szexi vagy ingben. - rámkacsint és szó nélkül hagy magamra, míg én a saját zavaromban állok nem messze az ajtótól.