Mély Szerelem [JiKook] ✔️

15.

A hátralévő idő Barcelonában sokkal jobban telt. Délutánonként városnézésen voltunk, ebéd után pedig a szálloda medence részén üttük el az időt, amikor csak volt kedvünk kimenni a szobából. Ez pedig egy alkalommal történt meg.

Azonban Jungkook viselkedése megváltozott felém. Sokszor volt bújós hangulatban, dícsért szavakkal vagy épp csókolt meg. Romantikus volt, csak hirtelen jött ez a változás, amit inkább betudtam a vitatkozásunk miatti engesztelésnek. De ez otthon is folytatódott és, nem tudtam hova tenni.
De, hogy én se maradjak ki, én is hasonlóan viselkedtem vele. Mindig megtaláltuk az alkalmat, hogy csókot váltsunk egymással vagy épp kézenfogva legyünk, akár a szüleink előtt is.

S ha már a szüleink is szóba jöttek... Elkezdték. Pár hónapot bírtak ki, hogy ne kérdezzék meg mikor jön a baba, anyunak tényleg kétségei voltak, hogy az esküvőn terhes vagyok-e, de nem jött be neki a tippje. Azonban kezdett elviselhetetlen lenni, hogy minden alkalmat megragadnak a babát említve.
És addig, addig gyűlt, hogy egy alkalommal kiborult a bili.

Anyu születésnapját ünnepeltük, mivel augusztusi születésű és mikor dátum szerint lett volna az ünneplés, nekünk Jungkook-kal, akkor volt a nászútunk.
Azért anyu is eldícsekedhet a hátsóudvarral, amit rendszeresen gondoz is, leginkább virágokat ültetett, hogy színes legyen tavasztól őszig. Néha még besegítek neki, amikor van időm rá, de a munka miatt kiszámíthatatlan, mikor érek rá.
Az árnyékben ültem a padon, miközben a zöldséget pucoltam, nyársat fogunk sütni, anyu pedig azt mondta, hogy kell a zöldség, ha terhes akarok lenni.
- Csak engedd el. - tanácsolja Jungkook, miközben a hajamba puszil.
- Könnyen mondod. - lehunyom egy pillanatra a szemem. - Hosszú nap lesz.
- Csak őrizd meg a hideg véredet drága! - rámkacsint, mire elmosolyodom.
- Igyekszem. - suttogom.
Nagyobb kockákra vágom a zöldségeket, míg Jungkook a húst fűzerezi meg és az apukája szúrja fel a nyársra a felvágott nyersanyagot.
- Anyu! A vattacukrot is kihozod? - kérdezem anyutól.
- Nem vettem. - válaszolja anyu, lerakom a kést a kezemből és bemegyek hozzá a konyhába.
- Miért nem vettél? - kérdezem tőle, miközben a hűtőt nyitom fel és kiveszem belőle az üdítőt. Most én fogok hazafelé vezetni, így Jungkook elengedheti magát.
- Mert a cukor nem tesz jót a babának. - válaszolja, lelki szemeim előtt látok egy számlálót, ami azonnal felmegy 50%-ra. Lehunyom a szemeimet és elszámolok ötig. - A vattacukor meg csak cukor. Egészségesebben kellene enned!
- Anyu, nem vagyok terhes. - mondom ki a nyilvánvalót. - Az, hogy nem ehetek édességet nem rondít bele semmibe, inkább elviselhetőbb leszek. - mondom nyugodtan.
- De akkor se hagyom, hogy édességet egyél. - ellenkezik velem, nagyot sóhajtok és nem túl csendesen lerakom az üdítőt a pultra.
- Akkor ne vegyél cukros szarokat! - otthagyom anyut a konyhában és kimegyek a Jeon család tagjaihoz.
Besegítek a nyársak készítésében, majd odaállok a sütéshez is, hogy gyorsabban teljen. Láttam, ahogy anyu és Byul elvonulnak beszélgetni, én pedig közelebb húzódom Jungkook-hoz.

Közösen ülünk le az asztalhoz, hogy megebédeljünk. Byul, anyu és Jungkook szinte egyszerre nyújtják nekem a számukra az ízlésemnek megfelelő nyársat, mire meglepődöm. Anyu és Byul kiválasztott nyársán kicsivel több a zöldség, míg Jungkook nyársán pont megfelelően van átsütve a hús. De mielőtt bármelyiket is átvettem volna, anyu és Byul egyszerűen ráhúzták a nyárson lévő dolgokat a tányéromra, mintha valami gyerek lennék. Kezdek igazán dühös lenni.
- Byul, mit csinálsz? - kérdezi Sungyu a nejétől.
- Csak...
- Nem akarom hallani. - szakítja félbe a férje, kicsit más lesz az illata, amitől elfintorodom. - Hagyd, hogy azt egyen, amit szeretne.
- Ez sok lesz. - suttogom magam elé, de Jungkook elég közel van hozzám, hogy hallja.
- Kicseréljem az enyémmel? - kérdezi az alfa, még az ő tányérja üres, sose szerette tányérról enni a nyársat.
- Nem. - megrázom a fejem és felsóhajtok. - De segítesz egy kicsit?
- Persze drága! - elmosolyodik, a mérgem kicsit alább hagy a mosolya miatt.
Az étkezés további része azzal telik, hogy anyu kezét lököm el, ahányszor a tányérom felé nyúl, hogy elvegyen vagy épp hozzárakjon valamit, amit szeretek. Ezzel a tettével pedig folyamatosan hergelt a tudta nélkül. Ha Jungkook nem fogott volna rá a combomra, akkor kiakadok, de ő sem tud mindent megakadályozni.

Összeszedtem a tányérokat és evőeszközöket, hogy elmosogathassak és kiszellőztessem a fejem egy kicsit.
Jungkook-nak mondtam, hogy megcsinálom egyedül, de a lerámolásban segített.
A pálcikáinkat mostam el, amikor anyu és Byul közre fogott.
- Tudok egy jó omegaspecialistát, ha a tiéddel nem vagy megelégedve. - mondja Byul természetesen. - Igazán jól végzi a munkáját!
- Tapasztalat? - kérdezek vissza mosolyogva. - Az enyém pont megfelelő a számomra.
- Én egy szülészt ismerek, aki nagyon jó, utána kérdeztem és fogad omegákat is. - csatlakozik be anyu is.
- Ha kell, akkor szólok. - mondom érdektelenül. - De nem akarunk még gyereket.
- Nem? Pedig a gyerek megkétszerezi a boldogságotokat! - csiripeli Byul. - A boldogság, amikor a kezedben tartot vagy épp nézed ahogy alszik...
- Vagy a kis cipőcskék! - ujjong anyu. - Annyira kicsi voltál, hogy eltűntél a ruháidban!
- Ne is mond Jungkook kéthetente kinőtte a sajátját, igaz nem volt a legvékonyabb baba. - kezdenek el nosztalgiázni mellettem. - Nagyon húsos volt, mint egy hurka.
- Jimin éjjeleken keresztül nem aludt, annyira fájtatta a hasát. - sóhajt anyu, mintha a világ legszebb dolgát csináltam volna akkor.
- Nem akarod átélni ezt? - kérdezi Byul. - Jungkook is biztos szeretne apa lenni. És milyen jó apa lenne belőle!
- Ő lenne a legjobb apa a világon! - ért egyet anyu Byul-lal. Elzárom a csapot, mikor végzek a mosogatással és az anyukákkal a nyomomban kimegyek a kertbe, hogy megkeressem a férjemet.
- Jimin!
- Jimin!
Anyu és Byul annyiszor mondja a nevemet mögöttem, hogy mindjárt meggyűlölöm.
Aztán valami elpattan bennem, amikor anyu a babakacagást említi, hogy nincs annál cukibb a világon.
- Elég! - kiálltom el magam, hátrafordulva a nőkhöz. - Egyebet nem hallok tőletek, csak gyerek, gyerek, gyerek, gyerek! A francba is, nem elég a ház...
Nem tudom befejezni a mondatot, mert Jungkook befogja a számat és magához ölel. Nyelvemmel a tenyerét nyalogatom, hogy engedjen el.
Ne mond el nekik!
Megborzongok egy kicsit, majd egyszerűen megharapom a kezét.
- Ha még egyszer befogod a számat leharapom az ujjaidat! - fenyegetem meg az alfát, miközben anyuékat nézem. - Elegem van! Nem akarok többet a gyerek témáról hallani! Még azt se tudom, hogy akarok-e gyereket!
- Jimin gondold át... - kérlek anyu.
- Nem! Fejezd be! - megrázom a fejem egy kicsit, kiszabadulok Jungkook öleléséből, zsebembe nyúlok és anyunak a kezébe nyomom az ajándékát. - Tessék! Bár nem érdemled meg! Elmentem! Jössz? - kérdezem Jungkook-tól, összeszorítom a szemeimet egy pillanatra.
- Jössz? - ismétlem meg a kérdést az alfának, enyhén megrázza a fejét. A szüleivel lesz egy kicsit. - Otthon találkozunk!