Mély Szerelem [JiKook] ✔️

23.

Az orvos az eredményeket közölte velünk. Megrepedt két bordám és enyhe agyrázkódásom van, a kezem eltörött, ezért gipszelték be és a lábam zúzódásokkal van teli. Két hétig tartanak bent a bordáim miatt. Az arcomon is van pár zúzódás, de azokat is kezelik, szóval nem kell aggódjak.

Miután a szülők elhagyták a szobát, egy kis idő elteltével az orvos is visszajött, ahogy megbeszélték az alfával.
- A kérésére lefuttattunk egy terhességi tesztet és megvizsgáltuk. - kezdi az orvos. - Már mondtam, hogy az ütközés miatt lehet, hogy a magzat elment, ha a terhesség fennállt.
- Igen. - összekulcsolom Jungkook-kal a kezeinket, szorítom, annyira félek.
- Sajnálom, de nem volt várandós az eset történte alatt. - mondja ki az orvos egyszerűen. - Az eredmények világosan megmondják, hogy a hormonháztartása felborult egy kissé és az okozta a rosszulléteket. - teszi hozzá. - Szabad érdeklődnöm, hogy miért gondolta azt, hogy várandós?
- Hát... - nagyot szusszantok. - Volt egy várandósság, amit megszakítottam. Hasonlóak voltak a tünetek és ezért gondoltam azt, hogy most is az van.
- Értem. - bólint a doktor. - Ha javaslohatom, egyszer az egészségére koncentráljon, később még lehet a gyereket is megpróbálni. - mondja a doki. - Mikor volt a megszakítás?
- Lassan három éve. - válaszolom. - Miért?
- Figyeljenek ide - lép közelebb a doktor. - Fiatal pár önök, még van lehetőség a gyerek nemzésre, nem is egy. - mondja a doki. - Az omega szervezet biológiailag sokkal bonyolultabb tud lenni és a lelki okok is befolyásolják a terhességet. Miután felépült, teremtsenek olyan környezetet, ami nem stresszeli önöket és osszanak meg egymással minden apró gondolatot, akár együttlét alatt is.
- Az segítene? - kérdezem.
- Van, amit a tudomány sem tud megmagyarázni. - von vállat a doktor. - Azonban, ha a gyógyulása után nem sikerül egy éven belül terhesnek lenni, ne csüggedjenek, jöjjenek el és megoldjuk.
- Köszönjük. - mondom hálásan, jó tudni, hogy van aki segítene nekünk.
- Szívesen. Magukra hagyom önöket. - mosolyodik el, majd elhagyja a szobát.

Nagyot sóhajtok, szaggatottra sikerült, ami miatt Jungkook rám néz. Látom a tekintetén, hogy fáj neki és az, hogy neki fáj, bennem nagyobb fájdalmat ébreszt.
Jobban megszorítom kezét.
- Nem tudom mit mondhatnék - suttogja Jungkook, elengedem a kezét és megpaskolom a fejét.
- Nem kell mondj semmit. - mondom neki, nagyot nyelek, hogy a gombóctól megszabaduljak, de nem tudok.
- Jimin...
- Cssssssss! - suttogom, visszaszívom a levegőt, de szortyogás lesz belőle. Megdörzsölöm a szemeimet, égnek a könnyektől, végül kicsordulnak, de Jungkook sem marad száraz arccal. Ő is sír.

***

A szülinapomat a kórházban ünnepeljük meg. Igazából csak tortázunk, meg beszélgetünk. Anyutól kapok egy babakönyvet, amibe az első évet lehet majd megörökíteni, Byul és Sungyu welness hétvégét ajándékoz nekem és Jungkook-nak. Megkértem Jungkook-ot, hogy ne adjon ajándékot, így is megvette az új telefont, de azért kaptam tőle egy csokor virágot.

Két hét után hazaengedtek, de még így is kell vigyázzak, hogyan mozdulok, mert sokszor belenyilal a fájdalom az oldalamba.
Még három hétig nem mentem dolgozni, hogy teljes mértékben felépüljek. Sikerült egy lázat kiszenvedni úgy, hogy Jungkook nem volt otthon. Üzleti útra kellett mennie, addig én otthon voltam és Bam-ra is vigyáztam saját magam mellett.
Kissé furcsa légkör vesz körül minket, mióta hazajöttem a kórházból, nagyon minimálist beszélgetünk. Későn jön haza és mire befekszik az ágyba, addig már én alszom.

Hogy egy kicsit ebből a légkörből szabaduljak, anyuhoz mentem Bam-mal együtt. Már igazán nagy kutya lett, hamarosan eléri a felnőtt méretét is.
- Szia! - kapok egy puszit az arcomra, Bam pedig egy simogatást. - Főztem hínár levest.
- Szia! - adok anyunak puszit. - Érzem. Kaphatnék belőle?
- Mindig. - válaszolja mosolyogva, követem a konyhába és megterítek magunknak, majd helyet foglalok a széken. - Mi szél hozott?
- Ki akartam szakadni otthonról. - válaszolom és felkönyökölök.
- Baj van? - néz rám érdeklődve, miközben kirak nekem egy jó nagy adagot.
- Hát...nem tudom. - vonok vállat, megvárom anyut, hogy ő is kirakja magának az adagot és velem szembe ül le.
- Eszünk, majd elmondod, hogy mi zavar. - tájékoztat. - Jó étvágyat!
- Neked is! - suttogom, majd enni kezdek.
Anyu hínárlevese a legjobb, nem tudom mit szokott bele rakni, de egyszerűen isteni és három tányérral is meg tudnék enni belőle, ha az első adaggal nem laknék jól.

Felhúzom a lábaimat a székre, míg anyu kíváncsian néz, már öt perce szemezünk csendben.
- Valami baj van közted és Jungkook között? - töri meg a csendet anyu.
- Távolságtartó lett. - mondom. - Nem akar beszélgetni velem és nagyon sokáig dolgozik. A héten, ha két mondatot váltottunk egymással. És nem tudom mi tévő legyek!
- Tettél ellene? - kérdezi anyu.
- Próbáltam. Korán keltem vagy épp sokáig maradtam fent, hogy tudjunk beszélgetni. - magyarázom. - De csak annyit mondott, hogy fáradt és ennyi. Még átölelni sem ölel át.
- Jimin, ezt el kell mondanod neki is. - a kezem után nyúl anyu. - Megijedt a baleset miatt, érthető, hogy távolságot is tart tőled.
- Van még valami... - mondom anyunak.
- Micsoda? - kérdezi felvont szemöldökkel. El kell mondanom neki, muszáj őszintének lennem vele.
Nagyot sóhajtok, majd mesélni kezdek. Nem hagyok ki semmit, kivéve azt, hogy Jungkook-kal miért is házasodtunk össze igazából. Minden mást elmondok neki, főleg a teherbe esés jelentősége miatt.
És amikor végzek, látom rajta, hogy összetörtem a szívét. Látom, hogy a szemében ragyogó remény egy pillanat alatt hunyt ki. Ami pedig még megdöbbentőbb számomra, hogy anyu előttem sírja el magát. Nem tart vissza semmit, hanem kiadja, velem ellentétben.
- De miért nem mondtad el? - teszi fel a kérdést, mikor már annyira lenyugodott.
- Féltem. - válaszolom. - Mindenképpen szeretnél unokát és nem volt szívem elmondani neked.
- Ezért voltál olyan ingerült. - bólintok egy aprót.
- Mielőtt a kórházba kerültem, voltak jelek - nagyot nyelek. - Rosszullét, fáradtság, ilyenek. Csináltam tesztet is, de negatív lett és a kórházban is csináltattam, bár az orvos azt mondta, hogy ha állapotos lettem volna, akkor a magzat az ütközés miatt elveszett volna. Az a teszt is negatív lett és egy hete a lázam is visszajött. - mondom anyunak.
- Oh, Jimin. - suttogja.
- Jungkook ott volt velem. Neki is fáj, nekem pedig azért, mert tudom, hogy az én hibám. - felállok a székemről és anyuhoz megyek. Letérdelek elé és átölelem derekánál. Bam az ölemnél áll meg, fejemet anyu lábaira hajtom. - Hibát követtem el anyu, nem kellett volna megszakítanom a terhességet!
- Te bugyuta! - úgy simogatja a hátam, ahogy régen, gyerekkoromban, csak akkor az ölében elfértem. - Add ki édesem, anyu titokban tartja minden bánatod!
- Ne áruld el Byul-nak se! - suttogom.
- Nem fognak tudni róla. - biztosít anyu. - Az én fiam vagy, az alfák most maradjanak ki a mi dolgunkból!