Mély Szerelem [JiKook] ✔️

Speciál - 2.

A randit igazán vártam. Anyuval délelőtt beszélgettem és adott pár tanácsot, hogy mit szabad és mit nem.
Jungkook is fel lett világosítva, hogy ma randira megyünk, ha akarja, ha nem.

Mikor hazajött, már Jihyun-nal puccban vártuk, nemrég etettem meg, így tele pocakkal és boldogan várta, hogy utazhassunk a nagyihoz.
- Jól nézel ki! - dícsér meg Jungkook, amitől önkéntelenül is, de elpirulok. - Mehetünk?
- Köszönöm. - suttogom. - Igen!
- Szóval lepasszoljuk a nagyinak és lelépünk vacsorázni. - kezdeményez beszélgetést, miközben a liftre várunk.
- Igen. - bólogatok. - Anyu mondta tegnap, hogy menjünk el egy randira.
- Jól tette, nem lehet kihúzni mostanában a lakásból. - cicceg Jungkook.
- Hé, ez nem igaz! - tiltakozom. - Igenis, járok ki!
- Csak Jihyun-nal és Bam-mal. - teszi hozzá az alfa és beszáll a liftbe, lerakja a hordozót a padlóra. - Nem kell körbeugrálnod Jihyun-t. Nincs annyi baj vele, mint hiszed.
- De...
- Semmi de! - fújtatok egy kicsit, nem tetszik a hangneme. - Apukák vagyunk, közösen. Ami a lányunkkal történik, az rám is tartozik, nemcsak rád!
- Tudom. - mondom halkan. Jól kezdődik ez a randi, lecsesződöm.
- Akkor hagyd, hogy kivegyem a részem! - Jungkook megfogja a kezem és magához húz, arcomra nyom egy puszit. - Randira megyünk, érezzük jól magunkat egy kicsit!
- Oké. - suttogom.

Anyunál még egy kicsit aggodalmaskodtam, de aztán Jungkook elhúzott onnan, hogy ne késsük le a foglalásunkat.
Az étteremben segít a székkel, majd rendel nekünk italt és később enni is. Mosolyogva figyelem a határozottságát, régen utált rendelni, mindig nekem kellett, de ez mára megváltozott. Beleiszom a boromba, egy kicsit megengedtem magamnak.
- Min mosolyogsz? - kérdezi Jungkook somolyogva.
- Sokat változtál. - válaszolom. - Magabiztosabb vagy, de kikéred a véleményemet.
- Persze, hogy kikérem, hiszen te kell megedd amit rendeltem neked. - mondja mosolyogva, megfogom a kezét. - Tudod, hogy ez az első igazi randink?
- Tudom. - bólogatok egy kicsit. - Beleugrottunk a kapcsolatunkba. De szerintem megvoltunk a randizás nélkül, mert ismerjük egymást.
- Lehet, de nagyon sok oldaladat azután fedeztem fel, hogy összeházasodtunk. - tájékoztat.
- Például? - kérdezem mosolyogva.
- A lázad előtt hisztis vagy. Nem az a kellemes hisztis, hanem az a durva hisztis. - magyarázza. - Emlékszel, hogy Jihyun előtt egy puszi miatt hisztiztél három órán keresztül, mert inkább csókot akartál volna? - kérdezi, elnevetem magam. - Ijesztő volt.
- Bocsánat. - megszorítom a kezét.
- Nincs baj, tetszik, hogy minden nap más Jimin-t ismerhetek meg. - ábrándos a tekintete. - Csak azt sajnálom, hogy az áfonyádat nem érezhetem egy ideig, sokban segít, ha tudom mire van szükséged.
- Tudom, én is hiányolom, de még két hónapig nincs áfonya. - rázom a fejem és újabbat kortyolok a borból. - Finom bort választottál.
- Látom, hogy ízlik, de várd meg a rákot. Nagyon finoman csinálják meg itt.
- Meglátom. - rákacsintok Jungkook-ra.
A vacsora alatt mindenről beszélgettünk, ami eszünkbe jutott és nem Jihyun-nal kapcsolatos. Ritkán van lehetőségünk beszélgetni a felnőtt dolgokról, a saját problémánkról, amikor egy kisbabát is pátyolgatni kell. Csak most tudatosul bennem, hogy igazán hiányzik Jungkook, mint barát és férj. Anyunak igaza volt.

Jungkook felsegíti a kabátot rám, miután fizettünk és kézenfogva hagyjuk el az éttermet, hogy az autóhoz mehessünk.
- Szeretnék még ilyen randikat. - mondom Jungkook-nak. - Nagyon jól éreztem magam.
- Én is, kellemes társaság a férjem! - hajamba puszil az alfa. - Heti egyszer randi?
- Minimum. - elmosolyodom, ahogy felnézek rá.
- Megbeszélve. - kezemre puszil, majd kinyitja az autó ajtaját nekem. - Menjünk a lányunkért!
- Még ne! - rázom meg a fejem egy kicsit, Jungkook kérdőn néz rám. - Még egy kicsit veled szeretnék lenni!
- Jó, mert én is! - szusszant egy nagyot, lehajol hozzám és olyan csókban részesít, amit elég nehezen fogok tudni elfelejteni.

Lihegve válunk el egymástól, mindketten a másik szemeit nézzük, de tudjuk, hogy mi fog következni.
- Otthon. - suttogja Jungkook és egy csókot nyom az ajkaimra. - Szállj be!
Mindketten gyorsan ülünk be, Jungkook megint gyorsan hajt, mint amikor Jihyun született volna meg. Ha szülésről és szexről van szó, akkor nem vagyunk lassúak.
Épphogy csak leállítja az autó motorját, máris kipattantam, szinte fut utánam, hogy a liftbe szálljunk, de a másodiktól van társaságunk, így visszafogjuk magunkat.

Amint kiszállunk a liftből, máris egymásnak esünk és nagy nehezen eljutunk a bejárati ajtóhoz, amit igyekszünk gyorsan kinyitni. Hangosan csapódik be magunk után az ajtó, lerúgjuk cipőinket és folyamatosan vetkőztetjük egymást, ahogy egyre közelebb érünk a hálószobához.
Jungkook lelök az ágyba és lehúzza rólam az alsót, majd megnéz magának. Kezemmel automatikusan takarom el a hasamat, ami még nem alakult vissza a régi formájára, de az alfa megfogja a kezem és puszit nyom rá.
- Ne takard el! - suttogja. - Nekem gyönyörű, tetszenek a csíkok is. - hasamra nyom egy cuppanós puszit. - Gyönyörű vagy Jimin!
Felülök és megragadom tarkójánál fogva, megcsókolom minden szenvedélyemmel és szeretetemmel, amim van.
- Nagyon sokszor kell elmondanod nekem. - suttogom ajkaira, szabad kezemmel vállát cirógatom.
- Nagyon nagyon sokszor fogom elmondani neked. - hosszan csókol meg, kezeivel szétnyitja lábaimat és megérint lent. - Máris? - néz rám csodálkozva.
- Omega vagyok Jungkook. - emlékeztetem. - Hatással vagy rám. - rákacsintok, megfordulok, hogy háttal legyek neki és kitolom neki fenekem, hadd lássa premierbe a kivánatos testrészeimet.
- Oh, ha te azt tudnád... - felsóhajt, de először ujjait kapom meg szerszáma helyett.
Nyögdécselve tűröm, ahogy kitágít, de visszafordít a hátamra, amint kész vagyok. Széttárom lábaimat neki és a behatolás pillanatában hangosan nyögök fel rá.
Kezeim útnak indulnak testén, végigsimogatom izomzatát, minden porcikáját, míg mozog bennem.

Hamarabb élvezek el, mint ő. Szaporán lélegzek, míg ő is elélvez, de azonnal megérzem a csomót magamban. Elkerekedett szemekkel nézek Jungkook-ra, aki még ködös szemekkel, kissé bágyadtan mosolyog rám. Végül ő is észreveszi magát és káromkodik egyet.
- Hé! Azért nem volt szar! - mondom az alfának, aki fölöttem könyököl, bocsánatkérően cirógatja az arcomat.
- Ne haragudj, nem tudtam visszafogni magam! - suttogja. - Ne haragudj Jimin!
- Semmi baj Jungkook. - arcára nyomok egy puszit. - Várunk, mint mindig és utána megyünk Jihyun-ért!
- Sajnálom! - borul nyakamba, forró levegője jólesik.
- Nincs baj Jungkook! - simogatni kezdem haját.
- De...
- Jungkook, figyelj rám! Emeld fel a fejed! - hátrafésülöm haját, amikor rámnéz. - Nem baj. - mondom határozottan. - Nem lesz semmi baj és nem kell gyógyszert sem bevennem, mert nem lehet egy második pici belőle. Szóval ne aggódj!
- Biztos? - kérdezi.
- Biztos. - bólogatok. - Szeretlek Jungkook!