Mély Szerelem [JiKook] ✔️

21.

Az éjjel folyamán, még kétszer voltam a mosdóban. Mindkét alkalommal Jungkook megébredt, de így is korán kelünk a munkánk miatt, így leszídtam, hogy legalább ő pihenjen, amikor tud. Erre azt vágta a fejemhoz, hogy aggódik miattam és ha nem is hagyom neki, hogy a hátamat paskolja, ami megjegyzem teljesen értelmetlen tett, akkor legalább megvár.

A telefon hangjára morcosan kapom fel a fejem a párnáról és megtörlöm az állam. Hajnali háromtól aludtam egy jót.
Jungkook nyomja ki a telefont, a homlokomra nyom egy puszit.
- Még két percet kérek. - nyöszörgöm lehunyt szemekkel.
- Nem lehet drága, az a két perc kell a teszt miatt. - emlékeztet. - Erősebbre hagyjam a kávéd?
- Kérlek. - mondom felszusszantva, majd felülök és megdörzsölöm a szemeimet.
Az éjjeli rosszullétek megkönnyítik a reggeleket abból a szempontból, hogy ki tudom aludni magamból az émelygést, azonban a vacsora sose marad meg bennem, ami miatt mindig éhesen ébredek.
Sietve öltözöm valami kényelmesbe, majd a fürdőbe sétálva elvégzem a reggeli rutinomat. Addig Jungkook lefőzi a kávéinkat és felöltözik ő is. Szeretem, mikor reggel félig begombolt ingben flangál a lakásban, de szerintem csakis nekem teszi a műsort.
Egy percre megállok mögötte és átölelem őt, feltöltődöm a melegségével és az illatával, majd mikor úgy érzem elég volt, elengedem.
A kávé közben megteszi a hatását és sietek pisilni. Egy műanyag pohárba sikerült kifogni és belemártom a tesztet, majd gyorsan kiöntöm a pohár tartalmát és lehúzom a wécét. A kupakot visszarakom a tesztre, majd kezet mosok és beengedem Jungkook-ot.
Két perc hosszú idő, de most még hosszabbnak érezzük, azonban eltereljük a figyelmünket.
- Szerinted, melyik állat lennék? - kérdezi Jungkook, értelmes felnőttek vagyunk, de elgondolkozom a kérdésén.
- Mondanám, hogy medve a termeted miatt, de az hazugság lenne. - végignézek rajta. - Nem tudom miért, de farkasra emlékeztetsz. - válaszolom meg a kérdést. - Védelmezel, elmész vásárolni, ami vadászásnak is megfelel, neveled Bam-ot is, aki a kölyökkutyánk - elnevetem magam. - Morogsz is, amikor mérges vagy és kimutatod a fogad fehérjét, de gondoskodó vagy és amikor hozzámbújsz olyan vagy, mint egy kutya, aki a figyelemre vágyik.
- Te ezt most találtad ki? - kérdez felvont szemöldökkel.
- Most miért? Bajod van a farkasokkal? - kérdezek vissza.
- Nem, nincs bajom. - rázza meg a fejét, de felhúzom a szemöldökömet, ahogy őt figyelem. - Csak tudod, az hogy bennem van egy farkas valahogy vadállatias így is.
- Akkor legyél fóka! - legyintek egy kicsit. - A hátadon fekve olyan vagy, csak nincs olyan hasad. - elnevetem magam, ahogy kinyújtja felém a nyelvét. - Leharapom.
- Nem teszed meg, mert szereted, ha a nyelvemmel játszom. - rámkacsint, igaza van. - Lejárt a két perc?
- Még van egy kicsi. - nézem meg az időt. - Tényleg, neked hol van még erogén zónád? - kérdezem kíváncsian. - Az enyémeket felfedezted, de nekem nem hagyod.
- Mert sosincs türelmed elhúzni az előjátékot. - cicceg egy kicsit. - A nyakam az egyik gyengém, de a többit majd felfedezed.
- Ha a nyakad is az, akkor itt - szétrakom a lábaimat és a belsőcombomra simítok. - is az kell legyen neked.
- Miből gondolod? - kérdezi.
- Mert nekem is így van. - válaszolom. - De kipróbálhatom majd?
- Ha marad erőd és türelmed drága. - mosolyog rám. Elrugaszkodik az ajtófélfától és a tesztért nyúl, míg én kinyomom az időzítőt. - Együtt akarod?
- Nekem mindegy, csak legyünk túl a stresszen. - válaszolom, átölelve derekát és oldalába fúrom az arcomat.
- Megnézem. - tájékoztat Jungkook, szorosan hunyom le a szemeimet.
Magamban számolok és várok, hogy Jungkook reagáljon valamit, de még mozdulni sem mozdul. Az illatán sem érzek semmilyen változást, így muszáj elválnom tőle és magam megnéznem a tesztet.
- Jungkook, az újjadtól nem látok. - mondom az alfának, de másik kezével elveszi a tesztet, eltakarva előlem az eredményt. - Jungkook?
- Nem fontos. - mondja, szippantok egy kicsit az illatából, csalódott. Nem sikerült.
- Oh Jungkook - érzékenyülök el azonnal, ismét átölelem az alfát. - Ne haragudj, az én hibám!
- Nem, nem a te hibád. - ellenkezik és szorosan ölel magához, várta.
- Sajnálom. - suttogom, majd elengedem és kimegyek a fürdőből. Nem törhetek össze. A tünetek pontosak, de egy teszt sem lehet biztos ebben. Kétségbeesetten keresem a telefonomat, amit Jungkook ad nekem át. Remegő kezekkel tárcsázom nagy nehezen a számot és imátkozom, hogy felvegyék.
- Jó reggelt! - köszönök az illetőnek. - Időpontot szeretnék kérni Dr.Kim-hez, ha lehet a héten. - Jungkook-ra nézek, aki az órájára mutat, mennie kell.
- Jövőhétre van szabad időpontom, Hétfő délelőtt 10:15. - tájékoztat az aszisztens.
- Egyenlőre jó lesz, de ha esetleg lesz üresedés, akkor hívnának? - kérdezem, biztosra akarok menni.
- Természetesen, egy nevet kérnék.
- Jeon Jimin. - mondom be a nevemet, majd elköszönök és lerakom a telefont.
- Jól leszel? - kérdezi aggódva Jungkook és egy lágy csókot ad ajkaimra.
- Hívhatlak ma bármikor? - kérdezem a szemeit fürkészve, Bam közénk furakodik a lábunknál.
- Bármikor drága. - bólogat. - Én is hívlak, jó?
- Jó. - hosszan csókolom meg. - Szeretlek Jungkook!
- Szeretlek Jimin. - suttogja, majd egy szoros ölelést követően siet is a munkába. Utána nem sokkal én is megyek dolgozni, addig Bam-ot simogattam.

Beülök a menendzserem mellé és bekötöm magam.
- Kipihented magad? - kérdezi mosolyogva, van akinek jól indult a reggel.
- Nem. - rázom meg a fejem egy kicsit.
- Jimin, nincs ellenemre, ha nem pihentek a férjeddel, de ha korán kell kelni, akkor hagyjátok ki. - magyarázza a menendzserem.
- Tudom. - nagyot sóhajtok.
- Karamellás látte legyen? - kérdezi, amikor befordul az egyik utcába. Szerencsére a közelben van egy jó kávézó.
- Dupla karamellás. - válaszolom felé nézve.
- Addig elleszel az autóban? - kérdezi, amikor leparkol az egyik szabad helyre.
- Nem, elmegyek a gyógyszertárba. - mutatok az említett helyre, pont az út túloldalán van. - Vennem kell ezt-azt.
- Oké, itt találkozunk! - mindketten kiszállunk és különvállnak útjaink.

Nem hagyom annyiban a dolgot. Nem akarom ennyivel letudni. A gyógyszertárban kikérem majdnem az összes tesztet, amit árulnak és kifizetem. A hátizsákomba pakolom, amit magammal hoztam.
A menendzserem int, hogy az autónál vár.
Türelmesen várok az átjárónál, mígnem mellettem meg nem áll egy anyuka a gyermekeivel. Lökdösődnek, de az anyuka nem figyel rájuk, hanem telefonál. Azonban a nagyobbik termetű nagyot lök a kicsin, aki az útra esik, még gurul is egyet, így szinte az átjáró közepén van. Azonnal mozdulok és odasietek a gyerekhez, majd igyekszem vissza vele, de sír a térde miatt, ami felhorzsolódott. Hosszan dudálnak ránk, de az illető nem tud megállni, mert már felgyorsult annyira. A gyermeket erősen lököm meg, míg engem elüt az autó.