Mély Szerelem [JiKook] ✔️

20.

Jungkook szülinapi ajándéka késett. Igazából kicsit nehéz volt elintézni a dobberman kutyát, mivel Jungkook külön kérése volt, hogy ne legyen megcsonkítva az állat, amivel teljesen egyet értettem. Szegény állatok mit kell átéljenek ahhoz, hogy az emberek "tökéletesnek" lássák a kutyust.
Jungkook-nak az is tetszik, hogy a kutya önmaga tud lenni.

A tenyésztő a kérésünket tiszteletben tartotta, így a kölyökkutyát ketten vehettük át a papírokkal együtt. Minden oltást megkapott a kutya, így már csak az kellett, hogy hazavigyük az állatot. Időben be tudtuk szerezni a szükséges dolgokat, közöttük egy utazóládát is, ami inkább felnőtt méret. Azonban a kutya visszautasította az első kocsis útja alatt, így az ölemben utazott a kis reszkető.
- Hogy fogod elnevezni? - kérdezem férjemet, aki az út után boldogan vette a kezébe az új barátját.
- Bam. - válaszolja. - Annyira aranyos most! - megvakargatja a kutyus hasát, az állat boldogan csahol, kifejezve örömét.
- Utólag is boldog születésnapot Jungkook! - az alfa hajába puszilok, ahogy Bam-mal játszik. - Lepihenek egy kicsit, elfáradtam.
- Nem volt sok választásod este! - emlékszik vissza Jungkook, ahogy éjjel háromszor is kényesztettük a másikat.
- De neked se! - elheveredem a kanapén. - Leragadnak a szemeim. - mondom, majd elhelyezkedem egy kicsit.

***

Fáradékonyságom sokáig húzódik el, már majdnem egy hónapja fáradok el könnyen. Jungkook is észrevette és aggódik, hogy valami komoly bajom van. Az utóbbi egy hónapban nem voltunk olyan sűrűn együtt, mint azelőtt, sőt szinte nem is volt rá alkalom.

Bam felfeküdt mellém, mint egy jó kutya védelmezett engem. Ma sikerült korábban végeznem, így csakis a pihenésnek adtam át magam.
Bam felkapja a fejét, ahogy nyílik a bejárati ajtó és már fut is, hogy üdvözölje gazdáját.
- Szia Bam! - köszön Jungkook a kutyusnak, aki kap paskolásr a hangok szerint. - Egyedül?
- Nem! - válaszolom meg az alfa kérdését. - Itthon van az asszonyod is!
- Asszonyom? - jelenik meg az alfa nagy mosollyal az arcán, majd lehajol hozzá és egy csókkal üdvözöl. - Nagyon fáradt vagy?
- Egy órája jöttem és azóta így fekszem. - adom meg az egyértelmű választ. - De gyűjtöm az erőmet neked!
- Tervezel valamit? - kérdezi leülve hozzám, Bam is felugrik hozzám, orrával körbeszaglássza a kanapét és az oldalamhoz bújva kucorodik el.
- Igen. - bólogatok. - Rég voltunk együtt. - egy nagyot sóhajtok.
- Igaz. - helyesel és lehajol hozzám. - De nem erőltetem, tudod jól. Főleg, hogy ennyire fáradékony vagy mostanában. Nem kéne orvoshoz menned?
- Ő azt mondaná, hogy pihenjem ki magam rendesen. - megforgatom a szemeimet. - Azt pedig magamtól is tudom. - megfogom Jungkook kezét és magamhoz húzom, annyira meleg. - Annyira szeretem, hogy ennyire meleg a kezed.
- Szeretnél hozzám bújva pihenni? - kérdezi.
- Kicsit később. - bólintok egy kicsit, majd elnevetem magam, ahogy Bam az oldalamhoz fúrja az orrát. - Menj egyél valamit.
- Nem eszel velem? - elgondolkodom kérdésén.
- De. - bólintok egy kicsit és felhúzatom magamat az alfával.

A konyhában sikerül összeütni egy nagyon könnyű vacsorát számunkra, amit elfogyasztunk csendben.
- Lemegyünk sétálni! - veszi magához a pórázt Jungkook. - Van kedved velünk jönni?
- Nem, menjetek csak. - rázom meg a fejem, de kikísérem őket az ajtóig. - Vigyázzatok magatokra.
- Fél óra és itt vagyunk. - mondja mosolyogva Jungkook.
- Tudom, addig megpróbálok nem elaludni. - elmosolyodom, majd megsimogatom Bam-ot is és hagyom, hogy menjenek.
Nagyot ásítok, majd visszamegyek a konyhába, hogy elkapoljak magunk után és mosogassak is. Mikor végzek a nappaliban is összerámolok és rendet rakok, ahogy a hálóban is.

Jungkook és Bam nem marad el sokáig, így boldogan üdvözlöm őket. Jungkook málnája, mindig megnyugotató számomra, amikor itthon van. Bam elfut a lábam mellett, hogy igyon, de Jungkook nem hagyja, hogy utána menjek, hanem átölel a derekamnál fogva, megnyomva a hasamat, ami egyet fordul.
- Engedj... - bontakozok ki az öleléséből, sarkon fordulok és rohanok a fürdőig. Még sikerül becsapnom magam után az ajtót, amikor a wécé fölé görnyedek és kiadom magamból a vacsorámat.
Jungkook bekopog, hogy minden rendben van-e, de nem engedem be az alfát, aminek az lett az eredménye, hogy az ajtó másik oldalán várt és az aggódalommal teli feromonját kiadta, ami eljutott hozzám is.
Mikor már annyira rendbe jöttem, hogy fel tudtam egyenesedni szédülés és rosszullét nélkül, akkor lehúztam a wécét, majd a mosdókagylóhoz lépve kiöblítem először a szám és nekiállok fogat mosni.
Jungkook két másodperccel az öblítés után jön be hozzám, miközben a fogkefémre nyomok fogkrémet.
- Jól vagy? - kérdezi aggódva, látom hogy át akarna ölelni, de nem hagyom neki.
- Nem, émelygek még mindig. - válaszolom fogkefével a számban.
- Utoljára akkor láttalak így futni, amikor a lázad utolért. - lép hozzám közelebb, de hátrálok egy lépést ösztönösen. - Hagyd, hogy megszagoljalak, ha a lázad az, akkor tennünk kell ellene.
- Jungkook, ez nem láz. - mondom, miután kiköpöm a fogkrémet a számból. - Biztos rosszul esett a vacsora.
- Olyankor három napig szenvedsz, de sose hánysz drága. - megdörzsölöm egy kicsit a homlokomat. - Még a részeg napjaid után sem hánysz! - magyarázza, mintha nem tudnám. Megáll egy pillanatra a mondandójában, majd végigmér engem, mintha titkolnék előle valamit. - Nem ez az első, hogy a fürdőben kötsz ki - mondja. - Három napja éjjelente felkelsz, hogy mosdóba menj, de utána sose bújsz vissza hozzám. Mi bajod van?
Felsóhajtok, majd öblítek egy kicsit és a számat is megmosom, hogy ne legyek fogkrémes. Hátat fordítok a tükörnek, kiveszem a szekrényből a neszeszeremet, amiben mindenem van.
- Gyógyszert akarsz bevenni? - kérdezi, amikor kipakolom a gyógyszereket.
- Nem. - válaszolom, majd felé fordítom a fogamzásgátlót. - Ez egy bontatlan csomag, három hónapja vettem. - tájékoztatom. - A jelölés után egyet sem vettem be.
- De volt lázad. - emlékszik vissza Jungkook.
- Mert a jelölés felborította a hormonháztartásomat. - mondom teljesen nyugodtan és kiveszek egy hosszú dobozt, amit odadobok neki, üres. - Olvasd el.
- Terhességi teszt? - vonja fel az egyik szemöldökét. - Jimin, ez üres.
- Itt vannak. - mondom neki, kiemelve két tesztet, amiknek le van ragasztva az eredményt mutató lapok. - Nélküled nem akartam megnézni, rád is tartozik ez a pillanat. De nem akarom, hogy csalódott legyél, ha esetleg nem az amire számítasz.
- Van még teszted? - kérdezi, lerakva az üres dobozt.
- Van, de reggel tudom megcsinálni. - válaszolom. - Miért?
- Inkább a friss tesztet nézném meg. - válaszolja. - Addig ráérünk izgulni. - hozzám lép és a már megcsinált teszteket visszarakja a dobozba. - Ezt kidobom.
- Oké. - suttogom. Csodálkozva nézek az alfa után, elég higgadtan kezeli a helyzetet, főleg a bizonytalanság részét. Már annyiszor meg akartam nézni a teszteket, de sose mertem egyedül.
Ismerem annyira Jungkook-ot, hogy ne nézze meg ő se és az elhatározása sem az utolsó eset.
Kikészítem az érintetlen tesztet reggelre, majd elhagyom a fürdőt. A hálóba megyek, hogy aludni térhessek, de Jungkook megállít az öltözködésben.
- Ígértél valamit - félredobja a rövidujjúmat és megcsókol.
- Úgy is szeretnéd, hogy tudod mi volt a fürdőben? - kérdezem.
- Biztosra akarok menni. - válaszolja meg a kérdést, nagyot dobban a szívem. - Attól még lehet próbálkozni, főleg, mert mi is élvezzük. - teszi hozzá, mire elmosolyodom. - Mit szólsz?
- Vágjunk bele! - lehúzom magamhoz és hevesen csókolom meg ajkait, mintha az életem múlna rajta.