Mély Szerelem [JiKook] ✔️

22.

Nehezen lélegzek, de segít valami. Enyhén fáj a fejem és az oldalam, a végtagjaimat nehéznek érzem, súlyosak.
Egy nagy szusszanást követően köhögni kezdek és próbálok felülni, de nem hagyják, visszanyomnak a vállamnál fogva. De a maszkot leveszik az arcomról. Hálásan lélegzem be a kórház jellegzetes ferőtlenítőszeres illatát, ami vegyül az orvosok és nővérek feromonjaival, de rögtön megérzem az ismerős illatot. Málna.
- Jungkook - recsegem a nevét, mintha nem is a saját hangom lenne.
- Ki kellett küldenünk a párját. - tájékoztat a nővér. - Pár alapvizsgálatot kell elvégezzünk, ha már ébren van. Hogy hívják?
- Jeon Jimin. - válaszolom.
- Hány éves?
- 26 leszek Október 13-án. - válaszolom.
- Mivel foglalkozik? - jön az újabb kérdés.
- Model vagyok.
- Emlékszik, hogy hogyan került ilyen állapotban?
- El...elütött egy autó. - válaszolom, majd eszembe jut valami. - A gyerek! Hogy van a gyerek? Baja esett?!
- Nyugodjon meg. Jól van, pár karcolással megúszta a balesetet. - lép közelebb hozzám az orvos. - Maga nem volt ennyire szerencsés, de hamar rendbe fog jönni.
- Rosszul vagyok... - megszédül velem a szoba, mire azonnal felém tartanak valamit, amibe belehányok.
- Újabb vizsgálatokat fogunk lefuttatni. Fél óra múlva visszajön a nővér, aki elkíséri a vizsgálatokra. - tájékoztat az orvos. - Addig pihenjen és igyon sok vizet.
- Kérhetek még valamit? - nézek fel kérdőn az orvosra. - Le lehetne futtatni egy terhességi tesztet?
- Mr.Jeon, ha terhes volt, az ütközés miatt valószínű, hogy a magzat nem élte túl. - mondja az orvos. - Mennyi ideje várandós?
- Hányadika van? - kérdezek vissza.
- Hetedike. - kapom meg a választ.
- Akkor egy napja történt a baleset. - suttogom magamnak. - Tegnap csináltam egy tesztet. Lehetne, kérem?
- Lefuttatjuk, de nem ígérünk semmit. - sóhajt a doktor. - Engedjék be a párját vagy kiszakítja az ajtót!

Jungkook beront az ajtón, a nővérek és az orvosok félreállnak, hogy odaengedjék hozzám. Jungkook után, anyu is megjelenik, majd Jungkook szülei.
Jungkook ölelésbe von, de fájdalmasan nyögök fel.
- Csak lassan. - suttogom neki, nyakába fúrom az orromat, ideges és aggódó. - Semmi bajom.
- Ne mond ezt, amikor össze vagy törve! - szúr le azonnal. - Tudod, hogy megijedtem? Azt hittem belehalok, ha nem vagyok melletted!
- Sajnálom. - suttogom neki.
- Félre! - húzza el anyu Jungkook-ot tőlem, mire anyu is ölelésbe von, de csontropogtatóan.
- Anyu, jobban összetörsz! - elfúló hangon mondom neki.
- Kérlek, lassan. - mondja Jungkook is.
- Ő az én fiam! - ölel jobban anyu magához.
- Anyu rosszul vagyok... - tapogatom meg anyukám vállát, mire szinte ellök magától. Nem tudom ki, de elém tart egy edényt, amibe ismét belehányok.
- Igyál egy kis vizet. - nyújtja felém Jungkook az üveget, de megrázom a fejem. - Jimin muszáj, ki fogsz száradni.
- Jó. - sóhajtok egy kicsit és lenyelem a keserű ízt és iszok pár kortyot.

Anyuék és Byul-ék annyira erősködnek, hogy Jungkook hazamegy rendbeszedni magát, míg nekem a vizsgálatokkal van dolgom.
Mikor visszatolnak a szobába anyuék várnak egy-egy kávéspohárral a kezükben.
- Mikor lesz eredmény? - támadja le anyu azonnal a nővért.
- Minimum két óra. - válaszolja a nővér. - Ez a hívó - mutatja meg nekem a nővér a kis készüléket, ami akkora, mint egy kis távirányító. - Ha szüksége van valamire hívjon minket azonnal.
- Köszönöm. - bólintok egy kicsit. Kezeimet a hasamon pihentetem, az egyiket be kellett gipszelni, de azt már tegnap megtették, ezért éreztem annyira nehéznek.
A szülőkkel egyedül maradok és finoman szólva megdorgálnak, hogy mekkora aggódalmat okoztam nekik azzal, hogy Jungkook remegő hanggal hívta fel őket.
Azonban nem tart soká, mert kopognak és az az anyuka jelenikeg a két gyermekkel, akiket láttam.
- Zavarhatunk egy kicsit? - kérdezi kedvesem az anyuka.
- Jöjjenek csak! - intek ép kezemmel. A nagyobbik fiú csodálkozva nézi a szobát, hogy mi van bent, míg a kisebbik fiú az ágyam mellett áll meg.
- Szia! - köszön félve.
- Szia! - mondom mosolyogva. - Jól vagy? - kérdezem.
- Igen. - bólogat, szegénykét alig látom.
- Elnézést, felrakná az ágyra, a feje búbját látom csak. - mondom az anyukának, aki felrakja a gyereket mellém. - Na, így jobban látlak! - mondom kedvesen.
- Nagyon fáj? - kérdezi a begipszelt kezemre.
- Ez annyira nem. - válaszolom neki. - És neked? - mutatok rá a térdére, amit lehorzsolt.
- Anyu azt mondta, ha katona leszek arra meggyógyul! - megsimogatja a sebtapaszt. - Nézd itt is van! - mutatja meg a könyökét. - Meg az állam is!
- Tényleg! - mondom mosolyogva. - Hamar meg fognak gyógyulni a sebek.
- Te is ugye? - kérdezi.
- Persze, pár hét és futni fogok! - mondom boldogan.
- Mit kell mondani Jihoon? - kérdezi az anyuka.
- Köszönöm! - mondja hálásan a kisfiú, majd a zsebében túrkál egy kicsit és felém nyújt egy cukorkát. - Ezt neked adom! A papi is ezt adja, ha elestünk.
- Oh, köszönöm. - elkuncogom magam. - A papi tudja mi a jó! - rákacsintok. - Anyu van nálad filc? - kérdezem anyut, majd felém nyújt egyet. - Mit szólnál, ha rajzolhatsz a gipszre?
- A testvéremnek is szabad? - kérdezi Jihoon.
- Hogyne szabadna! - válaszolom.
- De csak egy kicsit! - szól közbe az anyuka. - Apa vár ránk! - emlékezteti az anyuka.
A két fiú, két apró rajzot rajzol a gipszemre. Kaptam egy szivecskét és egy mosolygós arcot, utána elköszöntek tőlem, mert menniük kellett. Őket Jungkook váltotta, kissé csodálkozva nézett a két gyerekes anyuka után.
- Hát ők? - kérdezi, miután egy homlokpuszival üdvözölt.
- Meglátogattak. - válaszolom. - A kicsikét mentettem meg.
- Oh! - bólogat Jungkook és anyuékra néz. - Mennyire volt zavaró az idős társaság?
- Leszidtak. - sóhajtok egy nagyot. - Az eredmények is hamarosan érkeznek. Ettél?
- Otthon ettem és Bam-ot is megetettem. - válaszolja. - Hoztam egy új telefont neked, a régi összetörött. Beüzemeljük, amint az orvos elment, hogy tudjunk beszélni, ha nem vagyok itt.
- Gyere közelebb. - hívom magamhoz közelebb. - Megkértem az orvost, hogy futasson le egy terhességi tesztet is. A pisilős tesztek nem mindig pontosak. - magyarázom. - De nem akarom, hogy anyuék tudjanak bármiről is.
- Nem fognak tudni róla semmit. - biztosít Jungkook. - Megvárom kint az orvost és szólok neki a dologról, ha ketten maradunk, akkor mondja el nekünk.
- Rendben. - bólintok. - De tudnod kell, ha volt is magzat, lehet az ütközés miatt elveszett. - suttogom.
- Van időnk próbálkozni drága, ha nem jön össze vannak alternatívák. Most inkább a gyógyulásra koncentrálj, jó? - kérdezi mosolyogva.
- Mindent sorjában?
- Így van, egyszer legyél egészséges, utána ráérünk. - megszorítja a kezem, visszaszorítok.