Mély Szerelem [JiKook] ✔️

28.

Csendesen lépek be a lakásba, Jungkook kezében ott a felvétel és a vitaminom is, amit már ma el kell kezdenem szedni.
Lehúzom a cipőmet, megvárom, hogy Jungkook is így tegyen, majd egyszerűen átölelem és elsírom magam.
Szó nélkül ölel magához, ringatni kezd az ölelésében, míg lenyugodom annyira, hogy a nappaliban leüljünk.
Kifújom az orromat több alkalommal is, majd Jungkook ölébe fekszem.
Hajamat fésüli ujjaival, míg arcomat fürkészi.
- Megkönnyebbült sírás volt ez? - kérdezi Jungkook.
- Nem. - felsóhajtok egy kicsit. - Megkönnyebbülni akkor fogok tudni, ha a kezemben tarthatom a babánkat.
- Akkor? - néz rám kérdőn.
- Hálás? - kérdezem magamtól.
- Azért, mert sikerült teherbe esned? - vonja fel a fél szemöldökét.
- Nem. - megrázom a fejem. - Mert nem adtad fel és e miatt én sem adtam fel. Nagyon hálás vagyok neked és nem is tudnám szavakba önteni, hogy mennyire!
- Tettekbe?
- Nincs annyi csók Kook, amit adni tudnék! - nézek szemeibe, majd elmosolyodom. - Szeretnél ünnepelni?
- Ha úgy gondolod, ahogy én gondolom, akkor igen. - válaszolja.
Elkuncogom magam, majd felülök és az ölébe mászva csókolom meg. Szenvedélyesen faljuk egymás ajkait, mígnem Jungkook fenekemnél fogva áll fel velem együtt, hogy a hálóba vigyen. Út közben majdnem leejt, de szorosan kapaszkodok benne.
Velem együtt ül le az ágy szélére, míg elválok ajkaitól és nyakát lepem el gyengéd csókokkal, kicsikarva belőle pár jóleső szusszantást.

Elválok meleg bőrétől, míg lehúzza rólam a nagyméretű fehér rövidujjút. Kapok én is az alkalmon és megszabadítom őt a saját rövidujjújától, amit a földre küldök az enyém mellé. Kezeimmel végigsimítom Jungkook izmait, míg nyakát lepem el csókokkal.
- Drága...
- Hagyd most nekem! - kérem meg őt, minden szó után ajkaira csókolok. - Kérlek!
- Jól van. - sóhajt egy nagyot, boldogan nyomok egy csókot a szájára. Hagyja, hogy a hátára döntsem őt, míg ölében egy kicsit felemelkedek.
Lassan csókolom végig a kulccsontját, onnan le mellizmára. Ajkaim közé veszem bimbóját és nyelvemmel körözve rajta hergelem egy kicsit, bűntetésképpen, mert elárulta a dokinak az érzékenységemet.
Mikor kellőképpen kicsikartam belőle a megérdemelt nyögést, továbbhaladok. Cuppogva haladok le enyhén kockás hasához, ajkaimmal együtt orrommal is cirógatom bőrét, míg a málnája egyre erősebb nem lesz.
Közben leszállok öléből, hogy kényelmes lehessen nekem is. Ujjaimmal kicsatol farmerja gombját és sliccét is lehúzom. Jungkook segít lehúzni róla a nadrágot, de megállítom a kezét, mikor a boxerét húzná le.
Letérdelek elé mámorittasan és lassan húzom le róla az utolsó takaró anyagot. Farka, úgy áll,int a cövek, ontva magából a forróságot. Elengedem az alsót, ami lepuffan a földre, majd kihúzva magam és megfogva a férjem farkát, ráhajolok. Lassan csókolok rá makkjára, majd a tövétől a hegyéig végignyalok rajta és egyszerűen rácuppanok. Mivel elég méretes a szerzámja, így nem tudom teljesen befogadni, hanem csak egy bizonyos részig. Nem kímélve őt gyorsan fel és le mozgatom fejem rajta, míg hajamba markol, de nem kegyetlenkedik, hogy mélyebbre fogadhassam őt a számba.

Mikor már kellőképpen elvégeztem a dolgom és már ő is meg-megrándult a számban, elengedtem ajkaim közül. Hosszú sóhajt engedett ki ajkai közül és felhúz magához egy hosszú csókra. Kezeivel fenekemet markolja mohón, mintha nem lenne esélye rá soha többé.
Finoman lök le az ágyra és szabadít meg a felesleges ruhadaraboktól. Ujjaival végigsimít belsőcombomon, míg bejáratomig nem ér el.
Elvál ajkaimtól és felvont szemöldökkel néz rám.
- Ne nézz így! - szakítom el tekintetem az ővétől, iszonyúan nedves vagyok. Ameddig szoptam, akkor történhetett.
Azért rendesen felkészít, hogy befogadjam magamba szerzámát, mintha már régen nem csináltuk volna. Egy lökéssel merül el bennem, azonnal hátába marok kezeimmel hangosan nyögve.
Hangom folyamatosan hallatom, míg bennem mozog és ujjaival simogatja testem minden pontját. Érzem, mikor megremeg nincs hátra sok neki, de nem tart soká, hogy békében élvezkedhessek, amikor rámfog, megfeszülve nyögök egy újabbat. Végig egy tempóban mozog bennem és mozgatja kezét rajtam, mígnem hamarabb sülök el, mint ő. Kicsi a kezére is megy, de nem sikerül megszólalnom, hanem egy hangos nyögést váltva ki belőlem élvez belém és csomózik is meg egyúttal.

Lihegve borulna rám, de felszisszenek a mozzanatra és inkább az eredeti pózban marad, hogy ne okozzon nekem fájdalmat.
- Ha meg mered érinteni a bimbómat... - mutatok felé kezemmel, amit elkap és egy hosszú puszit nyom kézfejemre.
- Nem fogom, szerelmem. - rámmosolyog azzal a szívdöglesztő mosolyával, az új becenév miatt azonnal zavarba jövök. - Szeretlek.
- Szeretlek Jungkook. - suttogom.
Amint lejár az idő, hogy meg tudjunk mozdulni, Jungkook magához von és csókol folyamatosan. Alig kapok egy pillanatnyi pihenőt, de megállítom az újabb csók miatt.
- Nem tetszik? - kérdezi, hasamra fordulok, kezeimet a párna alá dugom.
- Nagyon tetszik, hogy csókos vagy. - mondom mosolyogva. - De van egy nagyon fontos kérdésem!
- Ha azt akarod kérdezni, hogy fiút vagy lányt szeretnék jobban, nekem mindegy csak egészséges legyen! - jelenti ki Jungkook, elkuncogom magam.
- Nem, ez nem a babával kapcsolatos lesz. - mondom neki. - Mióta vagy szerelmes belém? És őszintén válaszolj.
- Mióta? - kérdez vissza, látom, hogy elgondolkozik és engem is meglep, hogy gondolkodnia kell rajta. - Annyi nem lesz elég, hogy rég?
- Nem. - rázom meg a fejem egy kicsit.
- Hát jó. - közelebb jön hozzám és vállamra puszil, közel van a fülemhez. - Alsós korunk óta. - suttogja, felé fordulok. - Egy táborba voltál és mikor visszajöttél, annyira más lettél hirtelen a szememben. Attól a pillanattól kezdve szerettelek.
- De hát az már nagyon régen volt! - átfordulok a hátamra.
- Tudom. - bólint egy kicsit. - De visszagondolva, tudat alatt mindig vonzódtam hozzád, még az óviban is. Ketten játszottunk papás-mamás játékokat. - elmosolyodom a gondolatra, igaza van. - Csak kellett egy rövid idő, míg ez tisztázódott bennem. - mondja, hosszan fújja ki a levegőt. - Nem akartam tönkretenni a barátságunkat, hogy vallok neked. Akkor még nem is tudtuk, hogy mi a szerelem! Vártam, mindig vártam a megfelelő alkalomra. Aztán koppantam az első barátod bejelentésénél.
- Ősszetörtem a szíved? - nézek szemeibe.
- Annyira nem, hogy végleg kiszeressek belőled. - válaszol. - Jimin, annyira szerettelek az elmúlt években, mint senki mást!
- Ezért hoztad fel a házasságot anno?
- Nem fogok hazudni - nyel egy kicsit. - Igen. Abban reménykedtem, hogy idővel te is megszeretsz, mint én téged. És tudom, hogy haragudsz érte, de nem jutott akkor más az eszembe és nézz ránk! Szülők leszünk! Ketten!
- Jungkook! - megfogom a kezét lágyan. - Szeretlek. Ha nem is olyan régen, mint te engem, én akkor is szeretlek. - mondom. - Én nem haragszom rád, ahhoz túlságosan szeretlek, hogy haragudjak rád egy olyan dologért, amit akár én is megtettem volna. - megcsókolom finoman. - És megígérem neked, hogy olyan mélyen foglak szeretni, mint amilyen mélyen te szeretsz engem!