Mély Szerelem [JiKook] ✔️

14.

A reggel fagyos hangulatban telt. Mivel Spanyolország meleg, így éjjel nem fáztam és a helyemen maradtam.

A liftben is a lift két sarkában állunk, de egyszerre mozdulunk, hogy kiszálljunk a földszinten.
A szálloda étterem része elég nagy, hogy külső embereket is fogadjanak, de a reggeli látványától már rögtön éhes vagyok. Igazából a megérkezésünkkor éhes voltam, de dacból nem tartottam vele. Most pedig kénytelen voltam rá, mert éhesebb vagyok.
Egy tányért rögtön a kezembe veszek és szemezek az ínycsiklandó ételekkel, mígnem inkább rántottát rakok a tányéromra. Hagyok helyet a paradicsomsalátának és magamhoz veszek kenyeret is.
Egy szabad asztalhoz ülök le, majd megvárom Jungkook-ot, aki először innivalót hozott...mindkettőnknek.
- Narancslé, hozzak mást is? - kérdezi az alfa.
- Köszönöm. Nem kérek semmit. - rázom meg a fejem.
Ismét megvárom Jungkook-ot, hogy ketten ehessünk, majd a jelenlétében végre enni kezdek. Kicsit gyorsabban végzek az adaggal, így felállok és rakok még egy kisebb adagot magamnak és visszatérek hozzá.

A reggeli végeztével, összepakolunk, hogy a partra mehessünk.
Becsatolom az övemet, amint az autóba ülök, a strandtáskát a földre rakom a lábaimhoz.
A GPS vezet minket angol nyelven, a szép kilátást bámulom az ablakon keresztül.
- Nem fogunk beszélgetni? - kérdezi az alfa.
- Attól függ - felé fordulok. - Miről szeretnél?
- Bármiről, csak beszélgessünk. - felsóhajt egy kicsit. - Nem értem, hogy miért gőzöltél be a reptéren! Csak el akartam menni falatozni, bőven belefért volna a várakozási időbe, mert mindig tolódnak a járatok.
- Nem, neked az utolsó negyed órában jutott eszedbe, hogy éhes vagy. - javítom ki az alfát. - Ha az éttermek egyikébe ültünk volna be, akkor lekéssük a gépet, bármilyen gyorsan etted volna meg. - magyarázom hevesen. - Nem beszélve a sorokról, amik olyankor szoktak lenni.
- Nem étterembe akartam menni, hanem egy nyamvadt szendvicset vagy valamit venni, hogy ne éhesen szálljak fel arra a baszott gépre! - az ajtóhoz húzódom a mérge elől és a keserű málnájától távol. - Pár órát voltam bent az irodába, nem reggeliztem és egy uzsonnát se engedtél meg, mert első akartál lenni! Attól, hogy nem első leszel mindenben, még másnak is szüksége van a táplálékra! Annyira önző tudsz lenni?
- Én? Önző? - kérdezem tőle. - Honnan a faszomból tudjam, hogy te éhes vagy? Beszéljél ember! Nem találom ki a gondolataidat! - felhúzott, de nagyon.
- Na jó Jimin, most jött el az ideje, hogy te kapd be! - leállítja az autót, majd kiszáll belőle és a part felé megy. Nem követem azonnal, hanem az autóban ülök, lassan csatolom ki az övemet. Lenyúlok a táskáért és megtörlöm a szemeimet, hogy láthassak a könnyeimtől és kiszállok az autóból.
Az orromra csúsztatom a napszemüvegemet, hogy ne lássák a könnyeimet az emberek.

Jungkook már a vizben van, amikor a cuccaihoz érek, csak simán ledobta a homokba.
Leterítem a takarót, amit hoztunk magunkkal, hogy arra ülhessünk le és sikerül bérelni napernyőt is. Leveszem a rövidujjat és visszaveszem a napszemüvegemet is, egy rövid ideig sikerült abbahagynom a sírást, de ismét könnyezni kezdtem.
Hosszan szusszantok egyet, majd megtörlöm arcomat. Jungkook ezt a pillanatot választotta arra, hogy visszajöjjön a vízből. Elveszi a felé nyújtott törölközőt és csendben szárítkozik. Félek, ha megszólalunk, megint vitatkozni kezdünk egymással.
Kiveszem a táskából a naptejet.
- Jungkook? - szólítom meg az alfát, válla felett néz rám. - Kend be magad, ne égj le.
- Oké. - elveszi a tubust. Figyelem, ahogy elkeni magán a naptejet, azonban a háta nem kap. Tompa puffanással dobja le kettőnk közé a tubust. Megforgatom a szemeimet, majd elveszem a tubust, nyomok egy keveset a hátára, majd jól eldolgozom rajta.
Én is bekenem magam, de nem kérem, hogy a hátamat bekenje. Lehet önző vagyok, de van büszkeségem is, amit egy könnyen nem fogok feladni, még az ő kedvéért sem.

A délelőtt folyamán párszor elsétálok a tengerig, megmártozom egy keveset, de nem tartózkodom sokat a napon. Élvezkedem, ahogy a bokámat eláztatja a sós víz, majd visszahúzódik. Figyelem a tájat is, ahogy a hullámokat meglovagolják a hajók vagy épp csónakkal meghurcolják az embereket. Még dzseckit is felfedezek, állatira jól érezhetik magukat az emberek.

A dél beköszöntével, már elviselhetetlen lesz a meleg, így összeszedem a cuccainkat, majd kifizetem a napernyőt és autóba ülünk. Szótlanul telik a szállodába vezető út és a szobába is.
Ahogy becsukódik az ajtó mögöttem, felsóhajtok újra a légkondi miatt, nem tudom, hogy bírnám a meleget, ha nem lenne.
- Letusolok. - szól nekem Jungkook, egy alsót szorongatva a kezében. Csak bólintok egyet, míg leülök és eldőlök az ágyon, de felszisszenek.
- Leégtem. - nyöszörgök egy keveset, jobban kell vigyázzak ezentúl.
Hasamra fekszem, hogy a hátamat békében hagyhassam, húzódik a bőr és kellemetlen.
Azonban ez a legkisebb bajom jelenleg. Bocsánatot kell kérjek Jungkook-tól, hiába várok arra, hogy ő kérjen először, én voltam az, aki elkezdte. Észrevehettem volna, hogy nem evett, igaza van abban is, hogy nem kell mindenben az elsőnek lennem.
Fejem a takaróba fúróm, hogy ne kezdek el ismét sírni, de nem tudom megállni. Azért ő is megbántott, nem is kicsit.

A fürdő ajtaja nyílik, mire felkapom a fejem, nagyot szippantok a levegőből, de szortyogás lesz belőle. Jungkook azonnal rámnéz, egy kicsit elkerekedik a szeme, de elkapja a tekintetét rólam.
Felkelek az ágyból, majd megtörlöm a szemeimet és az arcomat.
Jungkook elmegy mellettem, de megfogom a kezét és megszorítom.
- Sajnálom. - suttogom. - Sajnálom Jungkook, nagyon! - elé sétálok és felnézek rá. - Hallod? Sajnálom!
Nem néz rám, inkább elfordítja a fejét. Felsóhajtok és elengedem.
- Rendben. - bólintok suttogva. - Rendben. - nagy levegőt veszek, megtörlöm az arcomat. - Rendben.

Elsétálok Jungkook mellett, hogy én is letusolhassak. Kiveszem a börőndből a ruháimat, nem fogom vissza a könnyeimet, most már nincs miért. Megint elmegyek az alfa mellett és a fürdőbe megyek.
Épp csak leveszem a felsőmet, amikor nagy hévvel nyitódik ki az ajtó és Jungkook lép felém.
- Mit... - nincs időm befejezni a kérdést. Jungkook olyan hévvel csókol meg, hogy egy pillanatra megszédülök hevességétől.
- Ez...ez mi volt? - kérdezem pár perc elteltével, miután több csók után elválunk egymástól.
- Az én bocsánatkérésem. - válaszolja, hüvelykujjával cirógatja az arcomat. - Sajnálom drága, nem akartalak megbántani.
- Én sajnálom, észre kellett volna vegyem magam. - nézek fel szemeibe. - Ne haragudj rám, csúnyán viselkedtem.
- Nem haragszom, ha te sem haragszol rám. - óvatosan ölel magához, mellkasának döntöm homlokomat.
- Nem haragszom. - suttogom, annyira jólesik a kellemes málna illata. - Nem haragszom.
- Rendben. - elfordítom a fejem és jobban magamhoz ölelem őt. Hallom, ahogy a szíve hevesen dobog. - Ne sírj többet, jó? Nem szeretem, amikor sírsz.
- Megpróbálok nem sírni, de nem ígérek semmit. - elnevetem magam. - Vigyázz! - figyelmeztetem a hátamra. - Leégtem egy kicsit.
- Lekezeljük. - suttogja, hajamba puszil finoman.