Mély Szerelem [JiKook] ✔️

30.

Az utolsó forgatási nap, nagy hatással van rám és a stábra is.
Már leforgattuk az egész játékot, a feladatokkal együtt és a vendégszereplőkkel együtt. Volt karaoké is, amit személy szerint nagyon szeretek, így nem csoda, hogy megnyertünk a csapattal.
Kaptam egy széket, amire leülhettem, már látszódik a hasam, így nagyon vigyázok rá.
- Nos - szólal meg Jaesuk hyung, mindannyian felé fordulunk. Ha már én ülök, akkor a többiek is. - Egy elég nagy titkot kellett megtartanunk, igaz Jimin-shi?
- Igen. - helyeselek egy kicsikét. - Mivel ideiglenesen ez az utolsó epizód, amiben szerepelek, mint teljes értékű tag, így nyugodt szívvel árulhatjuk el a nézőknek, hogy miért is voltak könnyebbek a feladatok.
- Így van! - helyesel Kwangsu mellettem. - Ilyen egyszerűen még sose nyertem, mint az elmúlt hónapokban!
- Most nem rólad van szó! - kap a tarkójára egy taslit Jihyo nunától.
- Megosztod Jimin a titkot? - kérdezi Jongho.
- Igen. - helyeselek. - Jó pár hónap eltelt a nagy hír óta, ami engem és a párom életét is megváltoztatja nemsokára. - kezdem. - Sokan találgattak, hogy mi van velem, miért tűntem el, így megadom a választ. - felállok a székről és lesimítom a rövidujjúmat, hogy a kis pocakom is látszódjon. - Hamarosan hárman fogunk lenni, bocsánat...négyen, ha a kutyánkat is beleszámítjuk. - elmosolyodom egy kicsit.
- Gratulálunk! - tapsolnak a többiek, majd visszaülök a székbe, majd meglepődöm, ahogy elkezdenek dalolni és a semmiből megjelenik egy torta is. Belém is fagy a szó, ahogy átadják a kis fehér tortácskát nekem, amin van egy gyertya is.

A kamera még csinál pár felvételt a tortáról és rólunk, majd lezárjuk az epizódot és elkezdődik a gratuláció fogadás. Még virágot is kapok és pár ajándékot is, amit nincs szívem elfogadni, de ragaszkodnak hozzá. Végül nagy nehezen engednek el, de megígérem, hogy még találkozunk és tartjuk a kapcsolatot.

***

A születésnapom pár nappal később lesz, így egy kicsit izgulok, amikor megérkezünk anyuhoz. Már mindenki ott van, mi pedig hoztuk magunkkal Bam-ot is, ahogy az ajándékokat is a leendő nagyszülőknek.
Mindenki nagyon el van foglalva azzal, hogy mindent a helyére rakjanak vagy épp egy apró részletet megigazítsanak, míg én leülök és a hasam elé rakok egy díszpárnát, ahogy az egyik fotelben ülök.
- Minden oké? - kérdezi Jungkook, ahogy a karfára ül.
- Igen. - bólogatok egy kicsit. - Csak várok, hogy lecsendesedjen mindenki. - megsimogatom Bam fejét, ahogy a térdemen pihen.
- Mindjárt leülnek és akkor mindenki megkapja a meglepit. - homlokomra puszil, majd megigazítja hajamat.
Igaza volt Jungkook-nak, mert nemsokára mind a négyen leülnek, én pedig bólintok egy kicsit az alfának, hogy ossza ki az ajándékokat, Kihyun is kap.
- Igazából azért nem kértem ajándékot, mert én akartalak meglepni titeket. - mondom nekik, ahogy az ajándékzacskót fogják.
- Mi. - javít ki Jungkook, ahogy leül a karfára.
- Nem is értem, hogy miért akartad. - rázza meg a fejét anyu, majd kihúzza a zacskóból a kis body-t, ami mindegyik zacskóban benne van és egy-egy ultrahang is. - Mi?
Byul felsikkant, majd azonnal felpattan és lehajolva hozzám átölel, azonnal viszonzom az ölelést mosolyogva, bár feromonja kicsit zavar. Aztán Sungyu is kapcsol és ugyanúgy, mint Byul megölel és a fiát is megöleli.
Anyu ledöbbenve nézi az ajándékát, majd rám és újra az ajándékára. Kihyun gratulál nekünk, majd anyu is és rögtön kérdezősködés kezdődik, ami kitart addig, amíg mennünk kell.

Láttam, hogy anyu sokkos állapotban van, így elköszönök Jungkook szüleitől és félrehívom anyut a konyhába, hogy beszélhessek vele.
- Tényleg?
- Igen. - válaszolom meg ismét a kérdést. - Ötödik hónapban vagyok anyu és hallottuk a szívdobogását is. Teljesen egészséges baba.
- Akkor nagyanya leszek. - bólogatok egy kicsikét mosolyogva. - Oh Jimin! - ölel magához, amennyire a hasam engedi.
- Szeretlek anyu. - suttogom és megszorongatom anyut.
- Átmegyek valamikor és akkor beszélünk az egészről, jó? - kérdezi.
- Persze. - elnevetem magam. - Csak nyugodj meg!
- Jó. - nagyot szusszant. - Annyira örülök!
- Tudom. - nézek rá mosolyogva.
- Jimin, mennünk kell! - kukkant be Jungkook a konyhába, ahogy Bam is követi gazdáját.
- Megyek! - szólok vissza, majd anyunak egy nagy puszit adok az arcára. - Látod, nem kell erőltetni, ha összejön!
- Oh, te! - megpaskolja a vállamat, majd kikísérnek. - Vigyázzatok magatokra!
- Oké! - intek még egyet anyunak, majd összeráncolom a homlokomat. - Mindenki állj! - kiálltom el magam hirtelen, mire Jungkook szülei is megállnak a lépcsőn.
- Mi az drága? - siet hozzám Jungkook, kezét a hasamra rakja. - Rosszul vagy?
- Nem. - rázom meg a fejem. - De figyelj. - kezét áthelyezem, ahol a mozgást éreztem. - Megrúgott.
- Érzem. - suttogja Jungkook és kezét ide-oda mozgatja a pocakomon. - Kis lusta! - dorgálja meg a picit.
- Mi az? - kérdezi anyu.
- Megrúgott. - válaszolom meg anyunak a kérdést, elkerekedik a szemem, ahogy mindannyian egyszerre fogják a pocakomat. A pici egy pillanatra megáll, de újra rúgdosni kezd.
- Hadd legyen belőle focista! - néz fel ábrándozva rám Sungyu.
- Nem, inkább a harcművészeteket sajátítsa el! - tanácsolja Byul.
- És ha táncos lesz belőle? - kérdezi anyu.
- Szerintem, csak izgága. - jelenti ki Kihyun, mire elkuncogom magam.
- Elég lesz szülők! - mondja Jungkook. - A kicsi dönt, hogy mi akar lenni, mi pedig támogatjuk benne!
- Így van. - helyeselek egy kicsikét, majd egy picit hátrálok a kezektől. - Abbahagynátok? Kellemetlen nekem.
- Bocsánat! - elmosolyodom, ahogy elhúzódnak a szülők, majd megint elköszönnek tőlünk és végre az autóba ülve hazahajtunk.