Mély Szerelem [JiKook] ✔️

10.

Jungkook nem kíméli az ajkaimat. Mohón csókol, durván. Annyira mohó, hogy már fáj a szám.
Lehajol, meztelen combjaimat megfogja és ölbe vesz, de nem engedi el a számat. Nem tudnék tiltakozni ellene, a málnája olyan szinten megbabonázott, hogy ha leütnének akkor se ellenkeznék.
Már éreztem merevedését, ahogy alhasamnak nyomódott a csókunk közben, most pedig a fenekem alatt érzem a belső combom területén, ahogy makkját nekem tolja. Nem tud várni és tisztában vagyok vele, hogy mennyire kínzó dolog várakozni.
Lábaimmal körbeölelem derekát, megkapaszkodva benne emelkedek meg egy kicsit. Egyik kezemmel elengedem vállát és ajkaitól elvállva helyezem el méretét a bejáratomhoz, hogy könnyebben hozzám férhessen.
Óvatosan ereszkedem le és fogadom magamba, miközben ajkaira nyögök és vállát marom ujjaimmal.
Amint annyira magamba fogadtam, átveszi a behatolás körülményeit és combomnál fogva enged le jobban magára. Hangosan morran, amitől egy kicsit összerezzenek, olyan igazi kutyás morgás volt. Fájdalmasan nyögök, nem lesz ez így jó.
- Farkas - szólítom meg. - Váltsunk helyszínt. - megsimogatom arcát. - Kérlek!

Nehezen érnek el szavaim hozzá, de sikernek könyvelem el, amikor velem együtt fordul meg, gyorsan elzárom a csapot. Jobban kapaszkodom meg benne, ahogy néhány lépés múlva a hátamra fektet és főlém magasodik. Azonnal mozogni kezd, ismét fájdalmasan nyögök fel, míg meg nem találja a számomra megfelelő pontot, amitől a kély vörös köde ellepi az agyam.

Több pózban dug meg, mint amennyit össze tudok számolni.
A testem annyira meggyötörtnek érzi magát, hogy egy adott ponton feladja, ahogy az elmém is.

***

Amikor magamhoz térek, iszonyúan fáj a derekam és a fenekem is. Nem kímélt, de nem haragúdhatok rá, hiszen nem Jungkook volt, hanem a farkasa. Igaz, az alfához tartozik.
Könnyek szöknek a szemembe, ahogy megmozdulok. Minden porcikám fáj.
Az alfára nézek, aki úgy húzza a lóbőrt, mintha a maratont futotta volna le, legalább háromszor egymás után. Ahogy lehajolok, hogy magamra vegyem az egyik rövidujjúját, fájdalmasan szisszenek fel, a hülye megcsomózott.
Sóhajtva megyek a fürdőbe és veszem be a fogamzásgátlót, majd visszamegyek az alfához és betakarom. Nem tudom meddig fog tartani neki ez az alvási időszak, de mindenesetre, nekem is szükségem van egy kis pihenésre a durvasága miatt.

Hosszan folyatom magamra a meleg vizet. Sikerült annyi erőt összeszednem, hogy letusoljak. Most már teljesen értem, hogy miért volt Jungkook olyan támadó a tegnap este, máskor nem lenne ilyen. De lehet, hogy a bemutatással lesznek még problémák.
Finoman törlöm meg a bőrömet és felveszem az otthoni cuccomat, ami egy fekete rövidujjúból és egy rövidnadrágból áll. A konyhában keresek valami könnyű ételt és a nappaliban falom fel a tévé előtt, kiélvezve a csendet itthon.

A csend sokáig tart. Jungkook két napig alszik folyamatosan, míg én egy napot töltök itthon és a következőt már a munkával.
Mivel a média bőven ír a kifutón eltöltött időm sikeréről, így nem aggódtam, azonban a menendzserem elkülte az egyik bulvár oldal linkjét, amiben találgatnak Jungkook kilétéről, mivel egész este velem volt és együtt távoztunk. Senki nem tudja az igazat, csak mi, a család és a cég is. Lassan itt lesz az ideje közölni, hogy elkeltem, amiből nagy cécó lesz, de erről Junkook-ot is muszáj megkérdeznem, mivel ő is érintett.

A kanapén elheverve néztem a tévében az egyik amerikai vígjátékot, bár eddig csak inkább mosolyogtam. Jungkook-kal szoktam ezeken nevetni, mert mindig mond valami marhaságot. Mozgást hallok a hálószobája felől, majd a sötétben meglátom az alakját is. Int egyet kezével, majd a konyhába megy. Két napja nem evett, biztosan éhes, még szerencse, hogy főztem magunknak.
A hátamra fordulva ásítok egy nagyot, a kezeimet a fejem alá rakom és úgy figyelem a film történéseit.
Alig negyed óra elteltével Jungkook is megjelenik, elfekszik mellettem, fejét rám hajtja úgy, hogy láthassa a tévét.
- Jól laktál? - kérdezem, kezeimet leengedem, jobbomat Jungkook hátán pihentetem.
- Igen. - válaszolja, málnája kicsit zavaros.
- Jól vagyok, nem bántottál. - tájékoztatom és áfonyámat is kiengedem, hogy megnyugtassam egy kicsit. - De egy kicsit durva voltál, még mindig fáj a szám.
- Sajnálom. - forró levegőt fúj ki. - Azt hittem kordában tudom tartani.
- Az ilyet nem lehet. - mondom. - Ha már a természet így kibabrált velünk, akkor segítünk egymásnak. - kis köröket rajzolok vállára. - Nem tudom, hogy mennyire emlékszel a fürdőben történtekre...de én is sajnálom.
- Túlreagáltam...
- Igazából nem. - szólok közbe. - Kicsit nehéz átszokni arra, hogy a férjem vagy, miközben a barátom is. - magyarázom, Jungkook megmozdul és felül, karjával a testem mellett támaszkodik meg. - Ne nézz így! - a kutyaszemeit veti be, ilyen nincs! - Nem akartam, hogy az legyen egész este, hogy kérdezgetnek mikor mentem férjehez vagy épp mikor szeretnénk gyereket. A csalódott arcokat sem akartam látni.
- Miért látnál csalódott arcokat? - kérdezi kíváncsian, sokkal kellemesebb lett a málnája.
- A model szakmában, ha omega vagy és megházasodsz a karrierednek vége, főleg, ha gyereked is lesz. - magyarázom meg. - De ismerek omegákat, akik még most is modelkednek, csak nem annyit, mint gyerekvállalás előtt.
- Szeretnéd titokban tartani? Erre akarsz kilyukadni? - kérdezi, nagyot sóhajtok.
- Jó lenne, de nem lehet. - a szemeibe nézek.
- Történt valami, ameddig aludtam? - felvonja egyik szemöldökét.
- Igen. - bólintok. A telefonomat elvéve az asztalról megnyitom a linket és odaadom az alfának. Figyelem, ahogy elolvassa a cikket, majd visszaadja a telefonomat.
- Nyilatkoztál azóta? - kérdezi.
- Nem. - rázom meg a fejem. - Te is érintett vagy. Ketten döntünk, mégha a cég azt akarja, hogy mindent tagadjak.
- De a cég is tud a házasságunkról. - néz rám összeráncolt homlokkal. Felülök.
- Ne ráncold a homlokod. - szólok rá, homlokát simogatom, hogy eltűnjenek a ráncai. - Tudnak a házasságról. A menendzserem azt tanácsolta, hogy nyilatkozzuk azt, hogy járunk. Majd fél év múlva a házasságot is felhozhassuk. - magyarázom.
- Te mit akarsz? - kérdezi Jungkook és megfogva a kezem elveszi a homlokáról, de nem engedi el, hanem ujjaival az enyémeken zongorázik.
- Nem tudom. - mondom nyűgösen. - Annyira zavaros az egész! Nem tudom mit akarok és hogy hogyan akarom!
- Jól van. - bólint, kezemnél fogva húz magához és ölel át. Málnájával telítődöm, mintha az oxigén nem lenne elég. - Kitaláljuk ketten, jó?
- Jó. - suttogom, majd elhúzódom tőle. - Köszönöm, hogy mellettem vagy.
- A férjed vagyok, ez alap. - mosolyogva néz rám. Egy apró szusszantást követően kiegyenesedem amennyire tudok, de így is magasabb nálam, így kénytelen vagyok feltérdelni. - Mit csinálsz?
- Valamit. - válaszolom, majd megcsókolom finoman. Az eddigi csókjainkkal ellentétben ebben hála és szeretet van.
- Még kérhetek? - kérdezi, miután elválok a rövid csók után tőle, elnevetem magam.
- Borzasztó vagy! - mondom mosolyogva, de derekamra fogva húz magához, egyúttal a kanapén eldől velem együtt, hogy felül legyek rajta.
Még kap csókot.