Mély Szerelem [JiKook] ✔️

9.

A bemutató két héttel később került sorra, ahova természetesen elhívtam Jungkook-ot is.
A kifutón sétálva azonnal kiszúrtam az alfát, ahogy a székén ülve figyel, miközben elvonulok előtte. Uralkodnom kellett magamon, hogy ne integessek neki egyet.

Amikor lejárt a bemutató, átöltöztem egy elegáns ingblúzba és egy fekete vászonnadrágba. Visszahúztam saját cipőmet, majd a kis táskámat átadtam a menendzseremnek, ahogy átsétáltam a bulinak szánt terembe. A bejáratnál azonnal pezsgővel kínáltak, amit el is vettem. Egy kis korty után megállapítottam, hogy ez a fajta nem lesz a kedvencem és férjem keresésére indultam.
Közben több model társammal is összefutottam és gratuláltam az elvégzett munkához.
Még váltottam pár szót az egyik angol lánnyal, amikor a málna illata az orromba kúszott és Jungkook keze végigsimított a derekamon. Jobb oldalamon állt meg és mosolyogva néztem fel rá.
- Milyen volt az első divatbemutatód? - kérdezem mosolyogva. Elég halkan szól a zene, hogy hallhassuk egymást.
- Eltekintve az...érdekes ruhakölteményeken, egész jó volt. - bólint, felé nyújtom a poharat, de megrázza a fejét. - Vezetek.
- Oh. Akkor elkortyolgatom. - elhúzom a számat. - Borzalmas.
- Akkor ne idd meg! - kiveszi a kezemből, majd igyekszik elsunnyogni velem a falhoz, ahol növények magasodnak. Elkerekedik a szemem.
- Te tényleg kiöntötted? - kérdezem halkan, amint elhagyjuk a tett helyszínét.
- Inkább szenvedve megittad volna? - kérdezi mosolyogva. - Ha nem ízlik, akkor ne erőltesd.
- Jó, de...
- Áh, Jimin! - a hang felé kapom a fejem és magamra veszem a model mosolyomat. - Végre, már egy órája kerestelek!
- Át kellett öltöznöm Minho. - mondom az illetőnek, igyekszem nem elhúzni az orromat a mandula illata miatt, de így is tüsszentek egyet.
- Igaz-igaz. - helyesel. - Hallottam, hogy az egyik telefonos márka téged választott a márka arcának. Gratulálok!
- Igen, egy éves szerződést írtunk alá. - tájékoztatom Minho-t.
- Nem irigyellek jó barátom. - rázza meg a fejét. - Nem sok jót hallottam a legutóbbi modeljükről, de nem szeretnék erről beszélni, ha veled van valaki.
- Tényleg! - kapcsolok azonnal. - Minho, ő itt Jungkook. Jungkook, ő itt Minho.
- Szia! - nyújt kezet Minho, de Jungkook nem fogadja el, hanem biccent egyet. - Jimin-nel már évek óta jó ismerősök vagyunk, de még sose hallottam rólad.
- Jimin-re nem jellemző, hogy megossza a magánéletét a munkája alatt. - Jungkook-ra nézek, kissé fagyos a hangja. - De nem rémlik a Minho név nekem sem.
- Nem? - csodálkozik az említett, mintha kérdőre vonna.
- Már egy ideje nem volt közös munkánk Minho. - emlékeztetem az alfát és ismét tüsszentek.
- Tessék. - Jungkook átadja a zsebkendőjét. - Levegőznél egy kicsit?
- Nem, jobban leszek. - válaszolom meg Jungkook kérdését. - Ne haragudj Minho, de Kang-shi hív. Majd beszélünk!
- Majd! - Jungkook-kal kettesben lépünk el az irritáló alfától.
Igazából nem hazudtam az alfának, Kang tényleg hívott, így ismét bemutathattam Jungkook-ot az új embereknek. Kang fel is ajánlott egy munkát Jungkook-nak, de visszautasította, mondván, hogy a modelkedést meghagyja nekem.

Igazán elcsodálkoztam Jungkook viselkedésén. Minho-n kívül, az össze kollegával váltott pár kedves szót vagy épp megnevettette őket.
Hazafelé is az volt a téma, hogy el vagyok ámulva tőle, ahogy szót ért az emberekkel.
- Minho-t nem kedvelem. - megáll a lámpa miatt. - Irritaló egy alak.
- Tudom. - sóhajtok egy nagyot. - A menendzserem mindig rá kell kérdezzen, hogy ő is a színen van-e, amióta allergiás vagyok. - elhúzom a számat. - Kellemetlen, mert egyre kevesebb felkérést kap miattam és nem tudja miért.
- Nem mondom azt, hogy nem érdemli meg. - morogja. - De ha mandula illata van, akkor nyilvánvaló, hogy elkerülöd őt messzire, igaz? - kérdezi és fújtatom egyet. - Igaz? Jimin, mit titkolsz?
- Rövid ideig együtt voltam vele. - vallom be, ahogy Jungkook-ot figyelem. Elindul az autóval. - Tudom, nagy hülyeség volt tőlem, már meg is bántam, hogy vele voltam. - megborzongok, életem legkellemetlenebb élménye volt. - És ami a legrosszabb, tudom, hogy reménykedik a nagy újraegyesülés miatt, de nem fog megtörténni!
- Mert velem vagy. - suttogja.
- Veled vagyok. - ismétlem meg szavait. - Hálás vagyok, amiért ma ott voltál velem.
- Én is örülök, hogy beavattál a munkádba - mondja. -, de azt nem értem, hogy miért nem a férjedként mutattál be?
- Senkinek nem mutattalak be, mint a férjem. - mondom. - Nem értem mi a bajod ezzel?
- Az, hogy a jelenlétemben ne flörtöljenek veled!
- Ki flörtölt velem? - kérdezem csodálkozva. - A munkámat dicsérték, nem azt, hogy szép a lábujjam!
- Ha átlátszó lett volna a cipőd, akkor talán azt is megdicsérik. - horkant fel. - Neked hogy esne, ha egy vacsoránál csak a barátomként mutatlak be és nem a férjemként?
- Jungkook, nem értek az üzleti vacsorákhoz. Ha kell elkísérlek és elbeszélgetek az illetőkkel, de mást nem tudok helyette csinálni. - magyarázom neki, elfintorodom. - A málnád keserű, fogd vissza.
- Nem érted! - beáll a parkolóhelyre és kicsatolja magát, én is ezt teszem, de sokkal nyugodtabban, bár a legszívesebben kipattannék.
- Hogy érteném, ha egyszerűen nem mondod el? - emelem fel a hangomat egy kicsit. - Nem vagyunk gyerekek Jungkook! - kiszállok az autóból, ő is követ. - Lépcsőzöm, nálam van a kulcsom!

Beengedem magam a lépcsőházba, majd elkezdek lépcsőzni felfelé, míg tombolok magamban. Nem értem, hogy milyen baja van? Olyan, mint egy gyerek, akitől elvennék a kedvenc játékát. Többet nem viszem magammal egy bemutatóra se, ha így viselkedik, miután kettesben leszünk. A dícséretek osztása a munkám része, ahogy a fogadasuk is, ezt pedig meg kell értenie.
És flörtölés? 
Nem flörtöltek velem az emberek!
A felismerés, mint a villám úgy csap át rajtam és megállok a lépcsőzésben. Jungkook egyszerűen féltékeny és tudatlanul is megsértettem. Nem hittem volna, hogy féltékeny típus az alfa, a sértődékenységéről tudtam, de mindig megenyhült a végén és meg tudtuk beszélni a dolgokat, azonban sose támadott. Most pedig nekem támadott és mindezt úgy, hogy magába elnyomta a kedvemért és végigcsinálta az estét.
Visszalépek párat, hogy a liftet elkaphassam, majd hívom. Fentről jön le, így biztos, hogy Jungkook hamarabb ért haza, mint én. Beszállok és többször nyomom meg a nyolcadik gombját, hogy siettessem a liftet.
Én hülye pedig elhatároztam, hogy külön alszunk a saját szobánkba, hiába az elmúlt két hét együttalvás.

Szinte berontok az ajtón, lerúgom lábaimról a cipőt.
- Jungkook! - kiálltom nevét, miközben bezárom az ajtót. A szobájához sietek, de nincs ott, azonban hallom a víz csobogását. Biztos tusol és ezért nem hallott engem.
Óvatosan nyitok be a fürdőbe és leveszem magamról a ruháimat, érzem málnáját, de keveredik az édes és a keserű. Beállok mögé és hátulról karolom át a derekát.
- Mit csinálsz? - kérdezi és karomra fog.
- Bocsánatot kérek. - válaszolom és gerincére puszilok. - Ne haragudj, hogy nem a férjemként mutattalak be.
- Jimin...
- Ne szólj közbe! - jobban megszorongatom derekát. - Sajnálom, hogy nem vettem észre a flörtölést, de immunis vagyok a munkabeli történésekre! - újabb puszit nyomok gerincéte, sokkal édesebb a málnája, orromat jobban a hátának nyomom. - Jungkook? - nagyot nyelek, mielőtt kimondanám. - Rut?
- Igen. - morogja. - Ne haragudj. - suttogja és velem szembe fordul, miközben kezeimet fogja. Barna íriszei most arany színben pompáznak, sokkal élénkebben, mint amikor a farkasa van jelen. - Ne haragudj Jimin. - elengedi karjaimat, majd két kezébe fogja az arcomat és dühösen csókol meg.