- D -Day - (Agust D ff.)

- 15.rész -

Másnap reggel fejfájással indítottam a napomat. Párnám alányúltam majd gyorsan kihalászva egy fájdalomcsillapított bevettem.

-Jó reggelt mindenkinek! Nagy bejelentenivalója van Agust D-nek! Mindenki jöjjön az étkezőbe! Ismétlem. Agust D-nek nagy bejelentenivalója van! Mindenki az étkezőbe! - ordították be az ajtón. Mégis mi lehet?

-V! - szólítottam meg a fiút, aki már teljesen fel volt öltözve.

-Igen Yana? - nézett rám kérdőn.

-Te tudod, hogy mi lehet az? - kérdeztem, miközben készülődni kezdtem.

-Igen! De nem mondom el. Majd meglátod! - mondta izgatottan. Hát, ezt meg mi lelte korán reggel?

V-vel az oldalamon sétáltam be az étkezőbe. Elindultam a szokásos helyemre Hobi mellé, azonban eszembe jutott a tegnapi nap. Nem mehettem oda. Mintha a fiú megérezte volna, hogy nézi valaki hátra fordult. Tekintete rögtön az enyémbe fonódott. Szomorú volt és ez majd szétmart belül, hogy ennek okozója bizony én vagyok. Elkaptam tekintetemet.

-Itt jó lesz Yana? - mutatott egy helyre V. Szó nélkül bólintottam.

-Mindenki itt van? - kiáltotta el magát Jack. Egy hangos igen-t kapott válaszul. - Rendben van. Először is, mindenkinek jó reggelt! - mondta egy nagy mosollyal - Másodszor, nem véletlen gyűltünk most itt össze. A mi vezetőnknek, Agust D-nek beszéde lenne hozzátok! - egy nagy ujjángás fogadta Agust D-t, mikor a tornácra lépett.

-Előszöris nem vagyok vezető. - forgadta meg unottan a szemét - Másrészt. Eljött a pillanat, hogy új emberek csatlakozzanak közénk. Kérlek kifáradnátok? - kérte D. Csak bambán nézelődtem körbe. Jönnek új emberek hozzánk? Kik lehetnek? Hirtelen oldalba könyökölt V. Épp le akartam szúrni, mikor a számra tapasztotta kezét és magához húzott.

-Yana, menj már fel! - suttogta V.

-Mi... én?! - értetlenkedtem a fiúnak.

Egy könnyed mozdulattal lökött ki a padból, amiből szinte kiborultam. Hangos nevetés csendült fel.

-Úgy látszik az egyik egy szerencsétlen! - kiáltotta be valaki. Mindenki nevetni kezdett. Nem mertem felnézni csak feküdtem a földön. Egy pasas sétált hozzám. Leguggolt majd felemelte a fejemet.

-Inkább menj haza és sírj otthon anyuci apucinak, ők majd megvigasztalnak! - nevetett az arcomba. Arcom eltorzult. Könnyeimet éreztem meg az arcomon. Hogy merte ez a szemét a szájára venni az apámat?! Az én egyetlen szerettemet?! - vagy csak... - hajolt közelebb, azonban nem engedtem, hogy végig mondja. Megragadtam karját és egy hirtelen mozdulattal törtem ketté. A csontja szinte vízhangzott a teremben, ami jelenleg fülsüketítőn hatott.

-Soha többé ne vedd a szádra apám nevét! Értetted?! - ordítottam rá a pasasra, aki csak a fájdalomtól szenvedve vergődött a padlón.

-Szóval, akkor őt már nem kell bemutatnom, mert megtette maga. - mondta gúnyosan D. Rákaptam a fejemet. Szinte ölni tudtam volna a mostani nézésemmel, amit ő egy szemrebbenés nélkül tűrt. Fél mosolyra húzta a száját. - Gyere fel, még vár rád valami.

Egy szó nélkül bólintottam és a tornácra léptem, ahol már álltak.

-Szia Yana! Jó látni téged újra! - lépett hozzám Jk.

-Szia perverz! - mondtam lekezelőn majd elmentem mellette. Idegesen felnevetett.

-Nem kell ennyire visszahúzódónak lenned! Mától fogva már úgy is egy csónakban utazunk. - mondta, mire felhúztam a szemöldökömet. A választ nem ő adta meg, hanem Agust D.

-Ha befognák mögöttem a pofájukat folytatnám! - nézett ránk, mire én megforgattam a szememet, Jk pedig felkuncogott - Szóval, mától fogva ők az újoncok csapatába kerültek. Legyetek türelemmel velük vagy... inkább ne. - mondta hidegen majd szeme sarkából rám nézett. Fhuu egyszer biztosan megfojtom, ezt az embert! Nem fog érdekelni semmi! Csak kerülj a kezeim közé Agust D!