Egynyári Szerelem

2.Rész

Jó éjszakát babócák! Csak hogy tudjàtok 22:03 van! Ne hogy màr aludni merjetek! Olvasni olvasni! 😁😁😁🥰🥰🥰

Miután felöltözöm, lemegyek a konyhába, mert anya legalább már háromszor szólt.

Oda érve már mindenki asztalnál ül. Helyet foglalnék... De nem igazán tudok.

- Mi a baj Aria? - néz rám Stephanie.

- A pasid a helyemen ül! - felelem, hanyagul.

- Bocsánat! Nem tudtam hogy ez a te helyed! - állna fel.

- Mindegy. Maradj csak! - ülök vele szembe, mire száját nagyon kicsit mosolyra húzza. Jól van, nyugi Aria.

- Jó étvágyat gyerekek! - mondja anya, és mindenki enni kezd. A salátás tál felé nyúlok, hogy szedjek belőle, és egyszerre fogjuk meg a kanalat. Tekintetét azonnal összeakasztja az ennyémel.

- Bocsi! - húzom el kezem.

- Semmi baj! Te nyúltál előbb érte! - nyújtja át a kanalat, és elveszem tőle, majd szedek magamnak.

- És hogy megy a suli kicsim? - szolítja meg apa Stephanie-t.

- Nagyon jól! Egészen jól haladok.

- Biztos hogy a fotózásnál maradsz?

- Igen apa, ezt már megbeszéltük! Kérlek ne nyaggass ezzel a dologgal kapcsolatban.

- De hogy is! - rázza fejét apa. Megbeszéltük hogy azt fogod csinálni amit szeretsz.

- Köszönöm apa - mosolyog Steph.

- És te Aaron? Te mit tanulsz? - szegezi tekintetét apa a srácra.

- Orvos szeretnék lenni! - válaszolja mire apával együtt melgepődünk.

- Azta, ez csodálatos! - bólogat.

- El sem hinnéd milyen jók a jegyei! - mosolyog Steph, majd meg fogja Aaron kezét.

- Azért te sem panaszkodhatsz! - simít végig Steph haján majd tovább esznek. - És te? Aria... - néz rám újra, mire félre nyelek amikor mély hangon kiejti a nevem, majd felemelem tekintetem rá.

- Te mit szeretnél tanulni?

- Hogy én? - kérdeztem zavartan. - Én pszichológiát.

- Nagyszerű döntés - pillant rám újra.

- Igen! Nagyon büszkék vagyunk rá! - szólal meg anya is. Azt hiszem hogy sokkal jobban örülnek annak hogy pszichológiát tanulok, mint hogy Steph a fotózást választotta. De ő olyan jól csinálja, és szereti is csinálni. Én pedig ezt szeretném. Stephanie egy pillanatra rám néz, és ha lehetne szerintem megmondaná a magáét.

Az ebéd nagy részében Aaron, és apa sokat beszélgetnek. Úgy látom lassan megkedveli őt. Annyira kedvesen beszél... De én átlátok rajta. Érzem hogy nem annak mutatja magát aki valójában. Amíg beszél, többször is rám pillant, de próbálom figyelmen kívül hagyni.

- Ha végeztetek segítek leszedni az asztal - állok fel.

- Köszönöm drágám – mondja anya, miközben átadja Amelia-t Steph kezébe aki rohan is a nappaliba.

- Hadd segítsek! - fogja meg az egyik tányért Aaron is.

- Köszönöm de boldogulok!

- Jajj Aria ne légy ennyire udvariatlan! Hadd segítsen neked! - fordul meg Steph, mire sóhajtok.

- Jólvan! - veszek egy erőltetett mosolyt, mire Aaron is vigyorogni kezd. - Segíteni szeretnél? Tessék! - pakolom át egy szuszra a sok sok tálat a kezébe, mire mozdulatlanul áll tovább. Gondolhattam volna hogy ez meg sem kottyan neki.