Egynyári Szerelem

31.Rész

Aaron

Soha nem öltem még embert. De most... Most Nathant látva, megkötözve, védtelenül egy két zúzódással az arcán... Kedvem támad hozzá. Egy üres szobában székhez kötözve várja az ítélet napot. A helységet vér, verejték és halál szag járja körbe. Közelebb sétálok hozzá. Nem láthat engem mert le van kötve a szeme. Az izmaim megfeszülnek ahogy egyre közelebb lépek hozzá.

- Azt mondtad ne nyúljunk hozzá - ráz kezet velem Tom. - De egyszerűen nem bírta be fogni a száját - vonja meg vállát.

- Annyi baja legyen.

- És? Most mi lesz? Mit akarsz vele?

- Szeretném ha kettesben hagynátok vele. Ez, nagyon személyes - rideg szavaim hallatán, Tom nagyot néz. Bólint majd int a többieknek, így végre kettesben maradunk. A szoba sarkában lévő székhez lépek, majd végig húzom a szék lábát a padlón. Nyikorog. Fogat sértő hangjától Nathan össze préseli száját. Leülök vele szembe, és nagy erőt veszek magamon hogy ne törjem ki a nyakát egyetlen mozdulattal. Szeme elé nyúlok, megmarkolom a rongy darabot, és leszakítom. Valószínűleg azért kiáltott fel mert megsérülhetett a füle. Meglepődve mustrál.

- Nahát... - vigyorog az arcomba. - Itt a megmentő!

- Készen - eresztek egy fél mosolyt. - Bosszúvágytól égve.

- Ohh igazán? - vonja fel egyik szemöldökét.- Mit fogsz tenni? Megölsz azért a hülye ribancért? - vicsorog. Újra mosoly ül arcomra, és egyúttal akkorát húzok be neki hogy székkel együtt feborul. Hajánál fogva állitom fel őt.

- Képzeld... - hajolok közel arcához - nem foglak megölni. A halál túl könnyű variáció lenne számodra. Az nem elég - csóválom meg fejem. - Aria a poklot élte meg miattad, ezért úgy tisztességes ha te is átéled. Nem leszek könyörületes! Egyetlen perce sem! Minden egyes másodpercben azért fogsz könyörögni hogy öljelek meg! És én annál jobban foglak kínozni téged! - vigyorgok arcába. Testem tele van adrenalinnal. Szinte remegek a bennem lévő feszültségtől. Nathan tekintete nagyképűből átvált egy félős gyermekére. Szája megremeg miközben hátra rántom fejét. Felszisszen. Ellepék tőle majd a rozsdás tálcához sétálok. Felveszek egy egyszerű kést, majd visszasétálok hozzá.

- Tudod... - mosolygok rá. - Amikor először megláttalak Aria közelében, már akkor tudtam hogy egy igazi kis lúzer vagy. De azt azért nem gondoltam, hogy ennyire undorító vagy. Hogy rávetemednél ilyen dologra is... - forgatom meg a kést a kezembe, majd egyik csuklóját megragadom a combom közé szorítom, és megfogom hüvelyk ujját.

- Mit akarsz? Héj faszfej! - ordítja miközben próbál szabadulni fogásomból. A késsel szépen a körme alá fészkelődöm. Húsába nyomom mire fel kiált, én pedig egyszerűen felpöccintem körmét. Szemei kigguvadnak. Sorba megyek az ujjain mindaddig, míg már nem maradnak körmei. Fülsiketítően ordít fájdalomtól. Vére felszínre tör és eláztatja kezét. Remeg, liheg ordít. Ez a három kombó folytatódik. Fellálok a székből majd újra elsétálok a tálcához, ezúttal egy csontvágó fűrészt veszek fel. Bemocskoltad annak a nőnek a testét akiért az életemet is oda adnám. Aria lett a világom. És ha körülötte mindent fel kell égessek hát megteszem. Az érzés... A bűntudat mardossa a lelkemet. Szinte szét szaggat belül. Minden egyes éritéséért Aria-n, meg kell fizetnie.

- Hogy vetted ahhoz a bátorságot, hogy akarata ellenére is hozzá érj... Hogy megérintsd a bőrét... Hogy hozzá érj a hajához... - sétálok körbe, körülötte. Mint egy cápa a vérző áldozata körül. Valószínűleg a cápa nem habozna annyit mint én. Már rég megsemmisítette volna. De én nem érek be egy röpke pillanat. Az nekem túl kevés. Leguggolok elé. - Van fogalmad arról mit tettél vele? - kérdezem ridegen, teljesen nyugodtan.