12.Rész

1.2K 64 11
                                    


Sziasztok babócák! Mielőtt elkezdenétek olvasni az új részt elszerettem volna mondani hogy köszönöm hogy ilyen sokan vagytok, és hogy ilyen kitartóan várjátok az új részeket. Sajnos a munka a tanulás, gyerek mellett, és egy másik írásom melett kevesebb időm jut írni ezt a sztorit de nem szeretném félbe hagyni, úgy hogy próbálom mindig nektek hozni az új részeket. Jah és csak úgy elmondanám hogy ezt a horror parkot kitaláltam ilyen nem létezik csak ugye Brooklyn. És mivel életembe nem jártam ilyen helyeken ezért minden részletet egyedül találtam ki. Köszönöm mindenki türelmét, és jó olvasást nektek drágáim. 🥰🥰🥰🥰🥰

Jah és régi tiktok fiókom használom, mert az új valahogy mindig kidobott. Ugyanaz a nevem 🥰🥰
szonja_writer


 Ugyanaz a nevem 🥰🥰szonja_writer

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.













A hosszú folyosón haladva minden csendes. Túlságosan is. A díszletek pedig annyira élethűek főleg a pókok. Utálom őket. És a falakon lévő véres írásoktól kiráz a hideg. Ne sikíts! Ssshhh.... Már nem fog sokáig tartani. Ehhez hasonló és még gyomor forgatoóbb dolgok vannak felvésve a falakra. Majd hogy nem elhányom magam amikor egy kibelezett féres holttest mellett haladunk el. Óvatosan lépkedem mellette, de amikor a női test hirtelen kinyitja szemeit, és elkapja a bokám, hatalmasat sikítok. Valószínűleg Nathan nem a nőtől, hanem az én sikolyomtól rezzen össze ahogy felém fordul.

– Ne, ne, ne! – sikítok, újra majd futni kezdek Nathant magam után húzva. Meglepő hogy ennek fordítva kellene történnie de ki nem szarja le amikor az a lógó gyomrú nő hirtelen rohanni kezd. Szemeim kitágulnak amikor meglátom hogy utánunk ered. Mintha az életem múlna rajta úgy rohanok, majd a szemeim elé táruló első ajtó kilincset megragadom, és kinyitom hogy el tudjunk bújni majd ekkor egy óriás méretű hentesnek öltözött véres köpenyes férfi sétál élő kezében egy csontvágó fűrésszel. Újabb hangos sikoly hagyja el a torkom. Olyan erővel csapom be az ajtót mintha valakinek behúznék egyet. Rohanok mint akit üldöznek! Basszus mert tényleg üldöznek!

– Nathan?– lihegem.

– Igen? – vigyorog miközben nyugodtan szalad utánam.

– Ha kijutottunk innen... Esküszöm... – kapok mellkasomhoz, miközben futok. – Ki foglak nyírni! – felelem mire kinevet.

– Olyan cuki vagy Aria drágám! – kacsint, majd a következő ajtót kinyitja és be húz.

– Végre! Végre! – fújom ki a levegőt az ajtónak támaszkodva.  – Hahh ezt nem fogom birni lelkileg! – csúszok le szörnyelkedve az ajtó mentén, mire Nathe arcon puszil.

– Nah gyere te kis ilyedős! – húz fel, és elmosolyodom.

– Mi ez a hely? – nézek körbe.

Mindenhol zöld kórházi függönyök lógnak. A lámpa fénye épp hogy meg világítják a helységet. Műtéti ágyak, kellékek hevernek mindenhol, és egy letakart hulla is velünk van. Nathan megnézni igazi ember e, de hála az égnek nem az. – Menjünk innen! – fordulok az ajtóhoz, és kinyitnám de nem lehet. Újra, és újra rángatni kezdem teljes erőből, de semmi. – Az előbb... Az előbb még nyitva volt. Hogyan lehetséges ez? Hogy fogunk innen kijtuni? – rángatom tovább zaklatottan az ajtó kilincset, majd egy fura hangra figyelünk fel mindketten. Megáll bennem az ütő. Ledermedek, és Nathan karjába kapaszkodom, ő pedig simogatni kezdi a hátam.

Egynyári Szerelem Donde viven las historias. Descúbrelo ahora