Egynyári Szerelem

10.Rész

A szívem olyan hevesen zakatol, ahogy Nathan egyre csak fölém hajol. Zöld szemei ide oda cikáznak, én pedig lassan elájulok ahogy érzem forró édes leheletét arcomon.

– Nathe! Hát itt vagy? – szólal meg mögöttem valaki. Ő azonnal mögém néz, én pedig hátra fordulok.

– Igen Zayn?

– Kerestelek... Úgy látom megvagy! – fonja össze karjait, a magas ugyancsak barna hajú, zöld szemű srác. Szinte egyformák. Talán annyi a különbség hogy Zayn magasabb, izmosabb, és kicsit borostás.

– Megvoltam... Eddig!

– Figyelj, csak szólni akartam, hogy néha figyelj a vendégekre! Most szedtem szét két sráct! Ha anya bármelyik drága vázája eltörik...

– Igen, tudom! – válaszolja, én pedig visszafordulok felé, mire ő elindul bátyja felé. – Ne égess már! – suttogja, de így is tökéletesen hallom, majd tenyerem mögé rejtem mosolyom.

– Oké már megyek! – teszi fel kezeit megadóan Zayn, és elmegy.

– Bocsi! – vigyorog, majd leül velem szemben. – Szóval... Ízlik a koktél?

– Igen, ízlik – kortyolok újra a pohárba, majd magamba döntöm ami benne maradt. Lehetetlen lesz tiszta fejjel kibírni, hogy ne legyek a közelében zavarban. – Annyira, hogy kérek még belőle egy icipicit – hunyorítok.

– Egy icipicit? – nevet.

– Nah jó! Ezzel a pohárkával! – nevetek én is. – Ez tényleg ízlik, úgy hogy nem árthat meg belőle.

– Ahogy szeretnéd – biccent, majd tele tölti poharam.

– Köszönöm.

– Szívesen. Van kedved... sétálni?

– Sétálni? – lepődőm meg. Azt hittem az első gondolata az lesz, hogy meg akar csókolni.

– Aha...

– Sétáljunk! Szeretek sétálni. – veszem fel a poharat, majd leszállok a forgó székről, de olyan ügyetlenül hogy kicsit megbotlom, mire ő elkap. Kezei meztelen hátamra simulnak. Szerintem mindketten érezzük milyen zavarban van ettől a másik.

– Csak óvatosan! Biztos meg akarod azt még inni?

– Nem vagyok részeg... Csak néha nagyon ügyetlen... – harapom be ajkam.

– Akkor úgy tűnik muszáj oda figyelnem rád! – néz szemeimbe újra mélyen egy pillanatra, de végül elindulunk az udvarra.

A medence mellett elhaladva borzasztóan kiráz a hideg.... Véletlen sem szeretnénk bele esni, ezért helyet cserélek Nathannel. Vajon, hol van Annie? Egész éjszaka nem látom. Írok neki egy üzenetet, hogy hol van azért.

– Szóval... Hogy érzed magad? – szólal meg, mire ránézek.

– Azt hiszem jól... – mosolygok. – Nagyon jól érzem magam.

– Ennek igazán örülök.

– És te? Te hogy érzed magad? – kérdezem csillogó szemekkel.

– Jól... – áll meg egy pillanatra, majd megfogja kezem. – Hogy végre látlak!

– Nathe... – pislogok nagyokat.

– Régóta akartam már veled beszélni... De valahogy nem jöttek össze a dolgok – tűri el hajam fülem mögé.

– Én is... Énis szerettem volna beszélni veled... Csak... Csak...

– Féltél? – húz óvatosan magához, keze pedig a hátamon, a fenekem fölött pihen.