Egynyári Szerelem

3.Rész

Aaron kis beszólása után, egyáltalán nem szólok hozzá, míg meg nem érkezünk a parti helyszínére.

- Jól utaztál?

- Csodálatosan! - ejtek egy gúnyos vigyort majd kiszállok a kocsiból.

- Hát így köszönöd meg hogy elhoztalak? - csapja be a kocsi ajtót majd utánam rohan.

- Aaron megtennéd hogy nem követsz?

- Nem követlek Kicsi... Ne hogy azt hidd hogy bármit is akarok tőled!

- Neked meg mi bajod van hmm? - fordulok szembe vele. - Azt hiszed én akarok tőled valamit? - kérdezem undorral, mire maga elé nevet. - Nézz rám! - koppintom fel állát! - Én nem a nővérem vagyok! Engem nem tudsz egy két hízelgő szóval megvenni! Megértetted! - suttogom arcába mire tovább mosolyog rám, és megnyalja ajkát. - Undorító vagy! - nézek még egyszer szemeibe, majd ott hagynám őt, mire Stephanie szembe jön velem és látja rajtam mennyire ideges vagyok.

- Hé minden oké? - fogja meg vállam, de lerázom kezét magamról.

- Akkora egy seggfej pasid van! - hagyom ott őt is.

- Mit mondtál neki? - kérdezi tőle a nővérem, de azt már nem hallom mit válaszol. Idegesen sétálok be a hatalmas lakásba, majd leülök a kanapéra.

- Szia drágám! - ül mellém Annie.

- Szia! Mikor érkeztél?

- Egy pár perce, és te?

- Én is.

- Jajj de morcos vagy! - nyomja össze arcom kezeivel. - Mi történt?

- Semmi csak... - sóhajtok.

- Csak? Csak mi?

- Csak... A nővérem barátja oltári egy barom!

- Miért? Mit csinált?

- Húzza az agyam érted? Csak ma érkezett de ő az idegeimen táncol!

- Ohh-Ohh! - préseli össze ajkait.- Talán mondott neked valami rosszat?

- Ő maga úgy ahogy van rossz Annie! Érted?

- Biztos csak cukkolni akar! - legyint. - Igyál inkább valamit ahelyett hogy mérgelődsz!

- Megígértem anyának hogy nem iszom.

- Ha egy kis pohárkával megiszol, azt még nem fogja észre venni.

- Annie! - döntöm oldalra fejem.

- Igen Aria? - utánoz le, és vigyorog. - Úgy sem tudja meg! Mire hazamész ő már aludni fog.

- Nem is tudom... - piszkálom meg körmöm.

- Nah... Csak egy pici pohárkával! Légyszi... A kedvemért! - néz rám boci szemekkel.

- Jól van nah! Csak ne nézz így rám! - vigyorgok.

- Imádlak! Hozok is neked valami édeset! Olyat mint te! - küld puszit majd a kis tűsarkújában el totyog. Annie ha nem lenne szerintem a problémáim egyszer csak szétrobbantanák az agyam. Neki mindent elmondhatok. Szinte a testvérem. Majdnem hogy egy napom születtünk, csak ő makacsabb volt mint én, és úgy döntött rá húz még egy órát mielőtt kibújna.

- Itt is vagyok! - ül le mellém két pohárral kezében.

- Nah mi jót hoztál?

- Mojito! Egészségedre! - koccintunk, és egyszerre iszunk a poharakba, csak én szépen megiszom az egészet.