Egynyári Szerelem

18.Rész

Volt időm írni tehát itt egy új rész. Nem biztos hogy mindennap tudok írni. Nem biztos hogy mindennap sikerülne ilyen lendülettel írnom mint az elmúlt napokban. Nem mindig van erőm, és néha nincs ihlet... De azon vagyok hogy sikerüljön folyamatosan részeket hoznom. Két új könyven is elkezdtem dolgozni. Amellett pedig szünetel a megtévesztő szerelem uccso fejezete. Arra kérnek mindenkit hogy legyetek kicsit türelmesek 🥹🥹🥹 imádlak titeket, ha nem lennétek már rég nem csinálnám, az írást és nem terveznék nektek új könyveket írni. Hálás vagyok minden olvasomnak köszönöm hogy vagytok nekem. Hatalmas puszil mindenkinek. 💖💖💖

Nem tudom meddig csókolhatott, meddig ölelt magához, meddig kínozta nyelvével a melleimet, és a combjaimat. Még mindig érzem magamon. Tüzel minden egyes csókja helye. Felperzselte a testem. Benedvesedtem tőle. És... Tényleg akartam. Azt akartam hogy belém hatoljon. Hogy érezhessem őt teljesen. Feje a mellkason pihen. A lélegzete egyenletesen. Hány óra? Hajnali öt óra környéke lehet. Apa ilyenkor már ébren van, és dolgozni készül. Fel kellene ébresszem őt. Mi van ha valaki tényleg bejön? Tényleg elfelejtettem amiket a fejemhez vágott? Vagy... Már akkor elfelejtettem amikor megébredtem, ő pedig fogta a kezem? Valószínűleg. Anya azt mondta egyszer ha valakit nagyon szeretünk, nem tudunk sokáig haragudni. Elillan, elszáll. Tényleg elszállt. Semmivé foszlott. De nem úgy mint az érintései. Azok... Azok nem akarnak elmúlni. Én sem akarok hogy elmuljon.

Megsimogatom arcát. Semmit nem aludtam miatta. Újra megsímitom. Kezével becsúszik a felsőm alá. Melleimet ujjai közé fogja... Óvatosan játszani kezd mellbimbómmal.

- Aaron... Menned kell! - tovább cirógat. Felsóhajtok.

- Nem akarok - válaszolja rekedtes hangon.

- Muszáj. A szüleim már fent vannak.

- Hmm... - nyújtózik, majd megdörzsöli szemeit. Haja kócosan pihen parnámon. Mellkasa megfeszül. Széles izmos vállai kirajzolódnak fekete pólóján keresztül. Megnyalja telt duzzat ajkait, majd nyel egyet. Pajzsporca fel alá jár. Végig mérem testét. Farmerján keresztül is látszik a reggeli merevedése. Nagyot nyelek. Észre veszi hogy mit csináltam. Hogy megbámultam őt.

- Jó reggelt Kicsi.

- Jó reggelt - nézek fekete szemeibe. Hajába túr, és felül.

- Később még benézek hozzád rendben? - símit végig arcomon.

- Mit fogsz most csinálni?

- Ezt hogy érted? - ráncolja össze szemöldökeit.

- Te és Steph... Mi fogtok csinálni.

- Semmit - vonja meg vállát. - Tegnap este szakítottam vele. Nem mutatom ki... de azért meglepődöm. Igazából ezek után nem kellene meglepődnöm, de valahogy... - Azt mondtam neki ma elmegyek.

- És... Tényleg mész?

- Nem. Nem megyek mert azok ellenére amit tett velem... Megkért hogy ne a szüleid előtt hagyjam el.

- Te pedig belementél? - lepődöm meg újra.

- Igen. És tényleg csak a szüleid miatt ne fogom megszégyeníteni. Ők nem tehetnek arról ami köztünk történt, és nem akarok hogy miattam szégyenkezzenek.

- Nem miattad szégyenkeznének, hanem amiatt amit Steph csinált. Te nem vagy hibás.

- Hát persze. Tudom - mosolyog. De miért mosolyog ezen? - Akkor megyek... - áll fel melőllem majd arcon puszil, és mielőtt kimenne az ajtón rám pillant. Sötét szemei csillogóak. Ajkai mosolyra görbülnek. Bezárja az ajtót majd kisétál. Fellélegzek amikor egyedül maradok. Mihez kezdjek most? Mit kellene tennem? Normális dolog amit érzek? Normális dolog amit teszek? Már nincs vele... Miért vagyok emiatt boldog? Miért érzem szabadnak magam emiatt? Nem kellene örülnöm. Kinézek az ablakon. A mályva színű virág mintás függönyöm táncol az ablakon befúvó szél miatt. Mindig nyitott ablaknál alszom. Jól esik az esti szellő. Mit tegyek? Nem vagyok normális! Normálisak az érzéseim? Kedvelem őt. Az normális. Csak az nem hogy a nővéremmel van együtt. Csak voltak. Már nem. Mostmár szabad... De miért érzem azt hogy az enyém? Miért akarom hogy az enyém legyen? Miért nem érzek Nathan iránt semmit? Annyira szerelmes voltam belé. Annyira akartam őt! Mindenáron akartam. Mindig arról álmodtam hogy ő lesz az én mindenem. Hogy együtt éljük le az életünk mert annyira szerelmes voltam belé. Csak voltam? Csak voltam. Bassza meg! Mit mondjak neki? Hogy beleszerettem a nővérem pasijába? Hogy őnzö vagyok? Aaron is azt mondta tegnap este. Miért nem érdekel?
Tényleg önző vagyok? Tényleg akarom Aaront? Akarom! Kurvára akarom! Nathan... Mit mondjak neki? Hogy szakítsak vele? Mit tegyek? Újra az ablakomra pillantok. Nehezen de felállok. Leveszem a ruháimat. A hajnali szellő végig simít bőrömön. Be bellagok a fürdőbe. Megnyitom a vízet. A zuhany rózsából megindul a víz végig folyik a testemen. Felsóhajtok. A hasamba villámkent csap bele egy kellemes érzés. Eszembe jut ahogy Aaron ujjaival kényeztet. Ahogy a puncim nyilásán végig siklik a miattam nedves ujjaival. Ahogy a csiklómhoz ér. Ahogy megdörzsöli... Ahogy élvezetet nyújt. Megérintem magam. Felsóhajtok. Annyira szeretném hogy belém mártsa a farkát. Hogy hátra húzza a hajam, és keményen a magáévá tegyen. Hogy amikor dugni kezd cuppanó hangok töltsék be a szobám. Vágyom az érintésére. Nem! Nem lehet. Azt akarom hogy ő miatta élvezzek el. Abbahagyom saját magam kényeztetését. Megmosom a hajam. Tusfürdőt nyomok a fürdőszivacsomra. Mandula és narancs illat tölti be a meleg víztől párás zuhany kabint. Letusolok és kiszállok. Megtörlöm magam. Felveszek egy rövid nadrágot, és egy bő pólót. Az ajtóm kinyílik. Szerencse hogy felvettem a pólót. Aaron az. Végig mér. Tekintete vizes hajamra tapad. Oda nézek én is. Inkább a mellbimbómra figyelt fel amit a hajamból kicsöpögő víz átáztatott. Vigyorog ahogy rá nézek. Bezárja az ajtót maga mögött. Elfordul a kulcs, kattan a zár. Közelebb lép. Másfél fejel magasabb nálam. Olyan széles hogy nem látok túl rajta. Beterít mindent. Megfogja vizes hajtincseim beleszippant.