Egynyári Szerelem

8. Rész

Hogy lehetett ennyi esze? Hogy gondolta hogy oda jön? Hogy bejön oda! Rettegtem attól hogy lebukunk... Hogy Steph bármelyik percben beléphet oda... Hogy miattam fog össze törni majd. Még is... Amikor... Amikor magához húzott amikor megcsókolt... Amikor szenvedélyes a szemeimbe nézett... Azt akartam hogy ne legyen vége. Pedig ezt végképp abba kell hagyjuk! Muszáj vagyok megálljt parancsolnom az érzéseimnek.

- Aria akkor jössz? - rángatja meg pólóm Oli.

- Ohh igen persze! - rázom meg fejem, majd elindulunk az udvarra. Megígértem hogy a fából faragott kocsiját együtt festjük ki. Apa ritkán van itthon, így a fiús dolgok is nekem jutnak, de igazából nem bánom. Az udvarra érve Lizzie tárul szemeim elé ahogy újra a sárban jàtszik. Sajnos a tegnap éjszaka esett az eső így a saját magának kialakított kis sár patak újra tele van.

A homokozó előtt leülünk, majd előszedem a táskából a festékeket.

- Szóval milyenek színű legyen?

- Hmm... - néz a színekre. - Szerinted milyen legyen?

- Ha ez az én kocsim lenne valószínűleg lilára festeném - vonok vállat.

- Az annyira lányos! - húzza el száját. - Legyen zöld! - mosolyog.

- Az nagyon szép szín! - borzolok göndör mogyoró barna hajába, majd a festék tálba öntök a világos zöld festékből. Én egy vastagabb ecsettel míg Oli egy vékonyabb ecsettel kezd neki.

- Aria...

- Igen? - pillantok rá.

- Te mit gondolsz Aaron-ról?

- Aaron-ról? - lepődöm meg. - Hát... Nem is tudom. Miért? Talán mondott neked valami rosszat? Vagy megsértett? - hajolok közelebb arcához.

- Nem - csóválja fejét. - Azt mondta elvisz majd minket a vidámparkba! - vigyorog.

- Ohh oké! - sóhajtok. - Már azt hittem megbántott téged.

- Szerintem nagyon jó fej, és azt mondta nekem hogy szerinte te egy mérges törpére hasonlítasz.

- Hogy mit mondott? - nézek fel újra, és véletlen össze festem a kezem.

- Azt mondta ne mondjam el neked... De... - vigyorog rám, majd közel hajol fülemhez. - Amikor dühös vagy, akkor úgy nézel ki mint egy vörös arcú mérges törpe.

- Értem!

- Csak azért mondtam el, mert a nővérem vagy... - von vállat. - És mert a te csokis pudingot finomabb mint az anyáé.

- Amiért ezt elmondtad, dupla adagot készítek neked! - puszilom meg többször arcát, mire nevetni kezd. - Csak anyának erről egy szót sem! - teszem ujjam szám elé, ő pedig bólogat. Azért később igazán elbeszélgetek majd Aaronnal erről a törpe dologról.

- Nem tudtam hogy festő művész vagy! - suttog a fülembe hirtelen egy mély hang én pedig reflexszerűen a festékes ecsettel arcon csapom. Összeszorított szemeim félve nyitom ki amikor rá jövök hogy Aaron volt az aki miatt megijedtem. Az arca úszik a zöld festékben. Egyik szemeről óvatosan szedi le a festéket miközben ajkait össze préseli. Én is össze préselem ilyedtemben. Oli kisszékén ülve felemelem tekintetem. Bosszúsan néz rám... De még is elfordul, és elindul a ház sarkáig. Miközben oda felé sétál azon gondolkodom hogy ennyivel megúsztam? Egy rideg tekintettel? Megvonom vállam, és vissza fordulva a kis autó felé, hálálkodva vigyorgok, és annyira örülök hogy ez így történt. Boldogan mosolyogva kezdem újra festeni a kis fa autót amikor a hideg víz miatt felsikoltok, és leborulok a székről egyenesen tenyereimmel a festékbe.