Egynyári Szerelem

5.Rész

- Végre megjöttünk! - szállok ki a kocsiból majd a levegőbe szippantok.

- Hiányzott már ez a hely nagyon - lép mellém Steph.

- Olyan sok szép emlék köt ide minket - nézek rá.

- Igen... nagyon sok.

- Értem én hogy jó érzés nosztalgiázni... - szólal meg apa mire tekintetünk rá szegezzük, és oda rohanunk hozzá, mert annyi mindent pakolt magára hogy mindjárt elesik.

- Jajj apa! - nevet Steph.

- Nyugalom itt vagyunk! - pakolom lefelé róla a hűtő táskákat.

- Köszi lányok - tolja fel szemüvegét. - Aaron segítenél nekem?

- Persze! - bólogat hevesen és apához siet.

- Elhoztam a kicsi hordozható grillt, segítenél nekem össze szerelni? Azután pedig mehetsz ahová szeretnél.

- Természetesen segítek bármiben! - mosolyog majd el kezdi kipakolni a grill részeit, azután pedig összerakni. Észre se veszem hogy percekig bámulom őt, ahogy azt sem hogy Steph éppen Lizzie-vel már rohan is a vízbe.

- Mi olyan érdekes Kicsi?

- Hogy? - rázom meg fejem. - Semmi semmi... Én csak elbambultam egy pillanatra.

- Igen azt észre vettem. Tudod... Apukád nagyon lelkes ha a főzésről van szó!

- Igen... - nézek el apa irányába ahogy a másik kocsiból mindenféle grillezett dolgokat pakol ki. - Imád főzni.

- És te?

-Besegítek ha szükséges.

- Nem úgy értem! - vigyorog rám. - Te mit szeretsz csinálni? Meglepődve mustrálom arcát.

- Miért érdekel? - húzom fel szemöldököm.

- Mert érdekes vagy!

- Ezt... - ráncolom össze homlokom. - Ezt meg hogy érted?

- Hát úgy ahogy mondom Kicsi! Érdekes vagy.

- Ha én érdekes vagyok akkor te milyen vagy? - fonom össze karjaim nevetve.

- Csak válaszolj...

- Szeretek olvasni, meg... Tornázni, vagy is a gimnasztikát. Meg... Írni.

- Írni? Szoktál írni? - lepődik meg.

- Igen...

- Miről szoktál írni?

- Az egyáltalán nem tartozik rád! - veregetem meg vállát meg, majd ott hagyom mosolyogva.

- Nah Aria! - kiált utánam de még csak arra sem veszem a fáradságot hogy visszanézek rá. Inkább megyek és segítek apának kipakolni amit még kell, azután pedig megfogom Ameliat míg anya is bikinire öltözik. Persze van valami kis fura megkötős szoknyája amit ilyenkor magára köt. Míg ő besegít apának én addig be kenem Olivert naptejjel. Amelia természetes elaludt mint mindig amikor itt vagyunk.

Most hogy végre segítettem mindenkinek, és megjavítottam Oli sárkányát amin mellesleg az egyik szárnyt kellett kiegyenesíteni, meg a madzagot kellett újra tekerni rá... Azután befészkelem magam a jól megszokott fűzfa alá. Leterítema kedvenc plédem, majd leveszem magamról a hosszú kék színű ruhát, hogy bikiniben legyek. Ahogy kibujtatom a fejem is, Aaron tekintetére leszek figyelmes. Úgy nézte végig ahogy leveszem a ruhámat mint egy megszállott. Legalábbis a tekintete ezt árulja el. Unottan megforgatom a szemeim, és egyáltalan nem foglalkozom vele... Addig míg nem kezd előttem levetkőzni. Mintha direkt felém fordulva szabadulna meg pólójától, hogy elém tárja izmait, és a tökéletesen kigyúrt hasát. Hazudnék ha azt mondanám hogy nem tetszik ez a látvány... Mert... Sajnos nagyon is tetszik, de nem tehetem hogy tovább bámulom őt. Még észre vennék anyáék. Steph valószínűleg még mindig haragszik Aaron-ra a reggelinél történtek miatt, mert csak Lizzie-vel játszik a vízben, amióta csak megjöttünk. Oliver pedig a sárkányával játszik. Boldogan szaladgál vele.
Anyáék magukhoz híven itt is csak sütkéreznek. Apa legalábbis annyira bele éli magát mintha valamiféle műsorban lenne. Anya ilyenkor mindig rà szól hogy ne essen tulzásba különben megbánja. Mindig kap egy nyakast tőle ha túl lelkes lesz. Én pedig lefekszem és olvasni kezdek.