Egynyári Szerelem

1.Rész

Sziasztok babócák! Itt is van az első rész. Próbálom a könyvet kicsit családias hangulatban írni, nem tudom miért de ez az érzés fogott el. Természetesen telis tele lesz forró, és zavarba ejtő részekkel ahogy ez nálam szokás.

Jó olvasást nektek drágáim! 🥰🥰🥰🥰🫣🫣🫣

Aria

Az egyetlen és legjobb dolog a nyári szünetben, ha valahova elmész nyaralni, vagy a barátaiddal vakációzni, és kipipálni a bakancs listádon szereplő dolgokat. Nem pedig itthon kuksolni negyven fokban.

A nővéremmel együtt négyen vagyunk testvérek. Én aki tizenhét éves, a tíz éves öcsém Oli, a hat éves húgom Lizzie, és a hat hónapos kicsi Amelia. Mi mind egy nagy szép családot alakítunk. A nővérem pedig... Ő neki a legjobb. Ő már egyetemre jár két éve, így alig van itthon. Irigylem is amiatt hogy kiszabadult ebből a kisvárosból és külön élete lehet. Lehet hogy csak egy kollégiumban lakik de azért még is csak külön. Nekem még mindig van egy évem itt a gimiben, de alig várom hogy végre egyetemre járhassak én is. A nővérem Stephanie ma haza fog költözni.... Még hozzá a pasijával. Itt töltik az egész nyarat. Apa egyáltalán nem örül annak hogy Steph haza hoz egy pasit. Apa szerint ez még túl korai... De hát már húsz éves! Szerintem apa csak félti őt. Anya pedig emiatt jól le szidta apát, mi szerint hagyniuk kell a nagy lányukat élni. Én egyáltalán nem tudok beleszólni ebbe az egészbe. Nem értek a fiúkhoz. Nem volt még barátom és nem is szeretnék. Amilyen csendes és visszahúzódó lány vagyok nem hiszem hogy ez bárkinek bejön.

A legjobb barátnőm, Annie néha néha elrángat magavál egy két buliba, de csak is ő miatta megyek. Jobban szeretem a csendet. A könyveket... Az erdőben lévő csendes kis patakot, mert ott tényleg semmi sem zavar. Szeretek egyedül lenni...

- Aria? - kopog be anya a szobámba. Ennyit a magányról.

- Gyere csak!

- Ha nem gond segíthetnél nekem kicsit! Meg kellene téríteni az asztalt, míg Amelia-t át öltöztetem. Már megint olyan sokat evett hogy lehányta magát! - fogja ölében a tetőtől talpig bébikajás babát.

- Azt látom - mosolyodom el. - Még valamiben segítsek ezen kívül?

- Nem bánnám ha rávennéd a kishúgodat hogy szálljon ki az udvaron lévő sáros pocsojából.

- Még mindig nem unja? - állok fel az ágyból.

- Valamiféle mánia hogy a sárban játszik - sóhajt anya.

- Ne aggódj majd én lefürdetem.

- Köszönöm. Életmentő vagy! - puszil homlokon, majd elindulok le a konyhába. Ezek az illatok... Szippantok a levegőbe.

- Azt ne mondd hogy grill csirkét sütsz! - lépek apa elé, aki konyha ruhában készíti a kedvenc krumpli salátámat.

- De bizony! - mosolyog rám, majd feljebb tolja szemüvegét.

- Szeretném ha a nővéred, és... - vág fura arcot. - A barátja nem panaszkodnának, semmiért se.

- De apa! Figyelj már! - ülök fel a konyha pultra, majd a számba veszek egy uborka darabot. - Ne hogy annak a srácnak kelljen megfelelnünk!

- Tudod a nővéred milyen!

-Tudom! De attól független nem egy kastélyban élünk, és nem egy inas fog majd feltálalni egy tizenkét fogásos ebédet! - fújom ki a levegőt idegesen.

- Jajj Aria! Nyugi lányom! - nevet apa. - Mielőtt idegösszeroppanást kapnál terítsd meg az asztal... Anya biztos mondta.

- Megyek már... - sóhajtok fel, és kiveszem az evőeszközöket majd a tálakat is és megterítem a nagy asztalt.