Egynyári Szerelem

11 Rész

Ahogy hazaérek nem kell sokáig győzködni Stephanie-t hogy menjünk együtt a horror parkba. Bár Aaron vállat vonva egyezett bele... Mondjuk nem őt kérdeztem... Még is jó érzéssel tölt el hogy azért ő is ott esz.

Próbáltam rávenni Annie-t is de ő azt mondta nem szeretné átélni azt amit eddigi filmekben látott, és hogyha meghalok ezen a helyen majd bosszút áll értem. Erre nem igazán sikerült válaszolnom... Igazából csak reménykedem benne hogy nem lesz igaza.

Bevallom nem annyira vártam, hogy induljunk. Életembe soha nem voltam horror parkban. Egyáltalán nem nézek horror filmet, és hallowenkor is elkerülöm az ijesztő jelmezeket... Most még is Brooklyn egyik leghíresebb horror parkjába tartunk. Realm of Terror... Másnéven a rettegés birodalma. Már a nevétől is kiráz a hideg, és félek... de még mennyire. Viszont sokkal jobban izgulok azon milyen lesz ez első randiként.

Zayn a saját kocsijával jön, mert hozza a barátait, és azok barátnőit Steph pedig anya kocsiját hozza, hogy mi is tudjunk menni.

Amikor megérkeznek, Nathan kiszáll Zayn kocsijából, majd beül hátra mellém, és ekkor Tara Steph barátnője előre ül Stephanie mellé.

- Ez komoly? - kérdezi idegesen Aaron ahogy a két lányra néz.

- Ohh nyugi már Aaron! - dönti oldalra fejét Steph mosolyogva. - Most az egyszer kibírod bébi! - kacsint Steph, és Aaron nagyot fújtatva ül mellém. Egy pillanatra elég bosszúsan néz rám, majd fejét a kocsiablak felé fordítja. - Mondtam hogy vezess te! - indítja be a motort Steph.

- Miért, mi változott volna meg? - vonja kérdőre Aaron a nővérem.

- Az hogy most elől ülhetnél - vigyorog Steph mire Tara, és ő is nevetni kezdenek. Egy pillanatra elmosolyodom az egészen, és Nathan rám szegezi tekintetét. Megfogja a kezem, és ő is mosolyog. Kezével végig simit hajamon majd lágyan arcon puszil.

- Kérlek ne izgulj... Végig melletted leszek. Nem kell félned! - szorít magához majd fejemet vállára hajtja.

Be kell vallanom hogy megnyugvást adott ezzel az apró kis gesztussal, és bár megnyugtatott, de a mellettem ülő kétszer akkora srácban lévő feszültség olyan mintha megragadna és fojtogatna. A festékes eset óta... Na meg amikor megtörtént az első csókom Nathannel azóta valahogy teljesen máshogy viselkedik. Igen, én kértem hogy fejezzük be. Persze hogy ezt kértem... Még ha nem is erre vágytam, de muszáj volt ez meglépnem... Muszáj volt meglépnünk. Még ha a szívem valójában más felé húz is...

***

Fogalmam nincs mennyi az idő, vagy hogy merre járunk, csak azt tudom hogy a kocsi teljesen elringatott. Nathan mondta hogy a park kilenc órakkor nyit mi pedig olyan fél nyolc felé indulhattunk el. A karomon lévő órára szeretnék pillantani, de nem tudom megemelni, sőt egyik karomat sem. Aaron a jobb vállamon... Nathan pedig a bal vállamon alszik. Tekintetem rögtön a nővéremre szegezem. Valószínűleg tudja, hogy mindketten rajtam alszanak hiszen énis aludtam. De azért még is csak meglesem hogy figyel e. Nathan oldaláról kipillantok az ablakon. A várost fények töltik be. Az égbe nyúló hosszú épületek hideg fényei kiszűrődnek a sok sok ablakon keresztül. A kisebb üzletekben hemzsegnek az emberek... Akár csak az utcákon. A velem egykorú lányok szoknyában, és ruhákban nevetgélnek baráti társaságokban. Az idősebbeket már nem igen látni ilyenkor. Főleg a fiatalokat, és az anyukákat, akik hosszú bevásárló listával sietnek a szupermarketekben.

Át szeretnék nézni Aaron oldalára is, de a szemeim az ajkaira síklanak... A tökéletes vonásaira a szeme alatt elhelyezkedő anyajegyre a borzos hajára. Egy pillanatra a nővérem felé nézek. Teljesen lefoglalja a vezetés, és Tara be nem álló szája. A szívem hevesen zakatol... De megteszem. Olyan nehéz... Olyan nehéz melette... A megbabonázó külsője... A bódító illata... Egyszerűen vonz magához. Orrommal végig simítok arcán, és csókot lehelek duzzat ajkaira. A lelkem háborog. Annyira háborog. Többet akar, és bárcsak több lehetne, de megébred... Viszont nem annyira hogy fejét elvegye a vállámról. Hiszen túl kényelmes lehet gondolom. Helyette kezét a pulóverem alá helyezi, és a hasamon végig simít, majd ott is hagyja. Ha nem ülnék valószínűleg már összerogytam volna a hirtelen kellemes érzéstől. Próbálom nem szaggatottan venni a levegőt, hogy egyiküket sem keltsem fel. Hogy Steph ne hogy azt higgye hogy újabb pánikroham tört rám. Hogy Nathan észre ne vegye a nővérem barátja éppen az ő barátnőjét simogatja. Úgy ülök akár egy kőszikla. Bárcsak nem érbedtem volna fel. Bárcsak meg sem csókoltam volna. Annyira idióta vagyok. Itt ül mellettem az a srác akibe gyerekkorom óta szerelmes vagyok, és én még is... Még is olyasvalakire vágyom akire nem lenne szabad.