Egynyári Szerelem

20.Rész

Nem volt jó ötlet a hullámvasút. Legalábbis is neki. Én személy szerint imádtam. Szárnyaltam, ahogy fel le száguldottam. Amikor fejjel lefelé betekert. Amikor a magasból az egész várost láttam, és a vidámpark fényeit. Beleszédültem, még is szárnyaltam. Szabad voltam. A kezeim végig a levegőben lógtak, sikoltottam nevettem... Míg ő a kiabáláshoz, vagy talán a sikoltáshoz hasonló hangot próbált ki adni, miközben a gyomrát szorongatta. Ahogy leszállunk nem sok kell, hogy össze hányja magát. Alig bírom a nevetésem vissza fogni. Persze leülünk és veszek vizet is neki. Miután kifújja magát elvisz egy céllövöldéhez. Minden fajta maci megtalálható, amit szem láthat. Hatalmas óriás plüss macik, kisebb nyuszik, mackók, cicák, sőt még unikornis is. Ahogy ott áll a puska előtt, és lehajol elé... ahogy Ujját a tavaszra teszi... Az valamiféle adrenalint indít el bennem. Egymás után mind az öt lufit kilövi, az öl nagyságú krém színű fekete szemű mackó alatt. Úgy állok mellette akár egy kisgyerek. Mosolyogva nyújta felém, és amikor elszeretném venni közelebb hajol hozzám.

- Nem gondolod hogy cserébe kaphatnék valamit? - felvonja szemöldökét. Elmosolyodom, amikor közül kerül hozzám. Megfogom arcát majd megcsókolom ajkait. - Énis így gondoltam. - vigyorog.

- Oké, oké... Macsókám.

- Tudod... Azok ellenére milyen szar volt a hullámvasút, jól érzem magam.

- Lehet hogy neked rossz volt- kuncogok.

- Jó! Bevallom kurva rosszul éreztem magam. De csak is miattad ültem fel, hogy neked jó legyen, úgy hogy ne merj ezzel visszaélni értve? - koppint az orromra.

- Hát persze drágám - kacsintok rá. - Uhh menjünk oda! - fogom meg csuklóját majd a körhintáig húzom. Hatalmas, és mint minden itt is fényben úszik. Hangos zene szól ahogy körbe forog a magas égben.

- Ezt szeretnéd? - simit végig hajamon. Bólógatok. Mosolygok. Boldog vagyok. Amikor végre megáll, egymással szembe ülünk le a hintákban. Megfogja a láncokat, hogy együtt induljunk el. A zene üvölt. Ő mosolyog. Csillognak szemei. Ahogy az enyéim is. Belül úgy érzem virágzok. Ezt akartam? Erre vágytam? Vele lenni?
Elindulunk, a lábaim a levegőbe emelkednek. Megszédülök ahogy felgyorsulunk. Nevetünk mindketten. Szorosan tartja a lancáim. Közelebb húz majd megcsókol, és hirtelen ellök magától. Felvisitok ahogy a magasban, ide oda dobálozok. Nevet. Ő is nevet. Ebben a pillanatban megáll az idő. Mintha csak ő és én lennénk. Távol vagyunk egymástól még is közel. Szemei ragyognak mosolya árulkodó. Melegség önt el belül.

Ahogy letelik az idő, és leszállunk egyenesen a tükör labirintusba visz. Kicsit parázok. Ahogy bemegyünk szemem szám tátva marad. Ez maga a csoda. Mindenhol tükrök. És mintha több folyosó is lenne. Aaron elindul, én megyek utána. De hamar elengedi a kezem. Mintha szándékosan szeretné hogy borzongjak. Egyedül maradtam. Csak magamat látom. Elindulok de nehezen sikerül valódi folyósot találnom. Megdermedek egy pillanatra. Látom őt a tükörképből még sincs mögöttem. Ne játssz velem Aaron. Ez kicsit para!

- Aaron? Aaron ne csináld, most már ki akarok innen menni. Nem látom őt sehol. A szívem zakatol. Körbe körbe forgolódom de sehol nincs. Majd hirtelen újra mögém kerül. Megérinti vállam. Megkönnyebbülten fordulok felé. Mellkasába bokszolok.

- Azt hitted itt hagylak? - öleli át derekam. Szúrósan nézek vissza.

- Természetes nem. De akkor is megijedtem!

- Itt vagyok... - ölel magához szorosan, majd érzem ahogy hajamba szippant. - Itt vagyok Kicsi...- néz rám és homlokát enyémnek dönti.

***

Miután szinte mindenre felültünk, eljött az ideje az óriás keréknek. Nem gondoltam volna hogy valaha fogom így élvezni mint ahogy most. Főleg hogy az ölébe húz maga felé fordít. A hátamat simogatja, csókol, a fenekem markolja. Észre se vesszük hogy elszáll az idő. De elég jól kihasználjuk ahhoz képest hogy nem a kilátás élvezzük, hanem egymást nyelvét. Beleborzongok amikor hozzám ért a farka. Úgy akartam. De itt nem lehet. Hogyan is lehetne?