Egynyári Szerelem

23.Rész

Aaron

Egy hatalmas raktár épület előtt parkolunk le. Este kilenc óra van, és az első meccsem. Ha nyerek, letudom apám tartozásának a negyedét. Azt sem tudom kivel harcolok. Mekkora? Tőlem nagyobb? Erősebb? Kit érdekel! Megtalálom a módját hogy kiüssem. Jack szerint legalább négy, öt nap, de ha bevállalom hogy egy nap kétszer is mérkőzöm akkor talán két három nap alatt is lerendezhetem. Nem mintha sok időm lett volna felkészülni, de azt hiszem menni fog! Sikerülnie kell! Hiányzik az én Kicsikém! Látni akarom! Ölelni! Csókolni! Magamhoz húzni, és érezni törékeny testét. Az illatát. A francba is! Most nem gondolhatsz rá! Koncentrálnod kell a meccsre. Csak üsd ki, amilyen gyorsan lehet.

- Oké Aaron, megjöttünk! - néz rám, Jack majd kiszállunk a kocsiból. Az izmaim hirtelen megfeszülnek. A gyomrom görcsbe rándul. Izgulok kicsit. Ütöttem már ki nállam kétszer nagyobb fickót is, most még is izgulok. Több ezer ember fog látni. - Figyelj... A csávó aki ellen küzdeni fogsz... Nagy darab. Sokkal nagyobb mint te.

- Az jó - forgatom meg nyakam.

- Miért lenne az neked jó? - kérdezi értetlenül.

- Minnél nagyobb annál lassabban mozog - nézek előre elszántan. Meglepődik.

- Okos! - vigyorog rám. - Lehet hogy lassú... De annál erősebb az ütése. Talán egy gyors mozdulattal kitudod ütni.

- Nagy darab tehát lassú. Lehet hogy erősek az ütése, de én gyors vagyok. Egy egy ütés a torokra, a tüdőre, és össze esik. Létfontosságú szervekre kell ütni. Ha olyan helyen ütöm meg, még meg is halhat.

- Ne! Ne hogy meg öld! Abból banda háború is lehet! - rázza fejét. - Csak üsd ki!

- Rendben - felelem, majd a raktár ajtó kinyílik előttünk. A stadion zúdultig van. Életemben nem láttam ennyi embert összegyűlve. Itt van mindenki aki számit. A legnagyobb fejek. A legveszélyesebb alakok.

- Készen állsz? - masszíroza meg vállam.

- Igen - nézek farkasszemet a ringgel.

- Ez a beszéd fiam! - veregeti meg a hátam.

- Figyelem figyelem! - szólal meg a hangosbemondó. - Érkezik... A legnagyobb... A legveszélyesebb... A zsinórban hatodjára nyertes... Igoor Zakharova!

- Mi van? - nézek idegesen Jack-re. - Azt nem mondtad, hogy itt ő a bajnok!

- Mit számít? Kiütöd nem? Azt mondtad létfontosságú szervekre kapja majd az ütéseket! - oda sem figyelek arra amit mond, csak a besétáló férfira a ringbe.

- Ez a férfi szikla méretű bazd meg! Jack kurvára hazudtál! - fordulok felé, amikor újra megszólal a hangosbemondó.

- A ring másik oldalában... Köszöntsék az új kezdő boxolót... Aaron Wallner-t. Elhangzott a nevem! Kurvára elhangzott. Eltompul a hallásom, ahogy Jack a ring felé lökdös. A szívem kalapál. A pulzusom lüktet. A ringben állok. A hangos tapsvihar, eltorzul. Csak a szívem hallom dobogni. Nagyot nyelek. Valamiért Aria hangja szólal meg a fejemben. Ahogy a nevem suttogja. Észbe kapok... De már túl késő. Ütés térít a földre. Felnézek a fickóra. Kopasz kigyúrt állat. Fellálok megrázom a fejem. Ökölbe húzom kezeim. Felemelem őket magam elé. Tényleg lassú. Na meg lomha a mozgása. Koncentrálnod kell gyerünk! Alacsonyabb vagyok nála. Megközelítem, jobbra, majd balra kimozdulok, és jobb ököllel a legcsővére ütést mérek. Elköhögi magát, miközben torkára szorít. Gyors mozdulattal szegcsontjára ütök. Jobban védekezni próbál. Valószínűleg beszorult neki a levegő. Eléggé kapkodja. Bal oldalról bordájára többször is ütést mérek, és mivel össze görnyedt, az arca elég közel van ahhoz hogy bevigyem neki a végső ütést, ami földre teríti a hatalmas mamlaszt. Megremeg a föld amikor széterül. A nézők meglepődnek. Valószínűleg ma sokan veszítettek fogadást. Egy könnyű mozdulattal kiugrom a ringből, és Jack a nyakamba ugrik.