Egynyári Szerelem

9.Rész

Eltelt újabb öt nap, és mi nem beszéltünk egymással. Kivételesen... Rosszul érzem magam emiatt. Nem gondoltam, hogy így alakul. Mármint abban reménykedtem, hogy legalább majd rám néz... Vagy valami. De semmi. Semmi. Ő a nővérem barátja, és nem volt helyes amitt tettünk, de... De akkor is! Bassza meg! Hiányzik a közelsége. A hirtelen csókjai... Megőrülök!
Annyiszor próbáltam az elmúlt napokban beszélni vele, csak legalább szólt volna hozzám, de a festékes dolog óta úgy viselkedik, mintha nem is léteznék. Amikor az udvaron voltam Lizzie-vel, ő pedig a hinta ágyban feküdt, és csókolózott Steph-el legszívesebben megfojtottam volna. Én akartam az lenni akit olyan szenvedéllyel csókol, akinek a hátát közben simogatja, és az újjaival a hajába túr. Én... Én akartam. Akarom, de nem lehet. Megtörtént ami megtörtént, és ez ellen, már semmit sem tehetek. Max annyit hogy továbbra is távol tartom magam tőle. Igen... Mi mást is tehetnék?

- Aria? Jesszus mi van veled? - ráz meg vállamnál Annie.

- Mi? Mi van? - pislogok nagyokat.

- Azt kérdeztem, hogy akkor eljössz ma velem abba a buliba? Semmit sem hallottál abból, amit mondtam?

- Bocsi én csak... Kicsit elbambultam.

- Talán valami bánt? - néz rám kérdően.

- De hogy is! Semmi baj.

- Biztos?

- Teljesen biztos - bólógatok.

- Akkor ugye megyünk abba a buliba? Légyszi! - teszi fejét ölembe. Muszáj voltam otthonról kicsit kimozdulnom, úgy hogy át jöttem kicsit hozzá.

- Elmehetünk... - vonok vállat. - Talán rám fér egy kis pihi.

- Ez a beszéd drágám! - puszil a levegőbe.

- De hová is megyünk? - koppintok orrára.

- Nah figyu! - ül fel hirtelen. Van egy srác... Igéző zöld szemekkel, és mogyoró barna göndör hajjal. Magas... - hunyorít rám, nekem pedig a vérnyomásom úgy érzem az egekbe szökik. - Izmos... És a mosolyába... Már kábé oviban bele szerettél! - vigyorog.

- Mi? - akadok ki, és párnáját az arcomhoz szorítom. - Ne...

- De!

- Az nem... - csóválom fejem.

- Dee... - vékonyodik el hangja.

- Úristen! Annie biztos hogy nem!

- Itt a tökéletes alkalom, hogy elmondd neki az érzéseid! Legalább öt éves korod óta szerelmes vagy belé!

- De...

- Nincs de! Azt mondta nekem... - kezdi izgatottan kezeit rázva, majd közelebb kúszik arcomhoz. - Amikor találkoztunk az utcán, hogy a szülei elutaznak pár napra és bulit rendez. Azt mondta... - vigyorog. - Idézem... Szeretném ha Aria is jönne! Ahhhwww! - engedi le fejét az ágyról, én pedig meglepődve nézek magam elé.

-Nathan... Elhívott, a bulijába?

- Igen basszus! Elhívott! Ez tudod mit jelent? - ül fel, majd megfogja két kezével arcom. - Azt hogy kedvel! Basszus drágám, a pasi kedvel téged! Úgy hogy ma mindent bele kell adnod!

- Azta! Oké még magamhoz kell térjek... De mit fogok fel venni?

- Kell valami szexi, még is visszafogott! Legyél természetes, de azért kurva vonzó is!

- Már tudom mit fogok felvenni! Ne aggódj!

- Annyira szurkolok neked!

- De mi van ha nem is akar beszélni velem? Ha csak úgy szimplán elhívott, hiszen osztálytársak vagyunk!