Egynyári Szerelem

7.Rész

Sokkal jobban érzem magam végre, és már a lázam is elmúlt. Bár még fáj a torkom, de fizikailag erősebbnek érzem magam, ezért most már lemegyek reggelizni. Lezuhanyzom mivel jól ki izzadtam magam, majd felöltözöm. Jó érzés kicsit rendbe szedni magam az elmúlt hetek után. Főleg hogy az ágyat nyomtam. Ki lépek a szobám ajtaján, majd elindulok lefelé, és az asztalnál helyet foglalok... Ezúttal a jól megszokott saját helyemre ülök amit Aaron szépen elsajátított.

Elkényelmesedem, majd apa elém teszi a friss pirítóst bacont, és tükör tojást.

- Jobban vagy drágám? - kérdezi miközben végig simít hajamon.

- Igen, és csak akkor leszek igazán jól ha megeszem ezt a finom reggelit. Az elmúlt hetekben nem volt étvágyam. Farkas éhes vagyok!

- Akkor jó étvágyat kincsem! - tolja fel szemüvegét, majd a ölébe veszi Ameliat. Tényleg alig tudtam enni valamit, és ebben nagy szerepet játszott a torok fájás is. Most is fáj de már tűrhető.

Jó ízűen majszolom a pirítóst, és a bacont, amikor Aaron velem szemben hirtelen leül.

- Jó reggelt Kicsi!

- Neked is... - nyelem le a falat tojást meglepődve, amit épp a villára szúrtam. - Jó reggelt!

- Úgy látom sokkal jobban vagy - mosolyog miközben végig mér, én pedig jól láthatóan félre nyelek amikor ezt észre veszem.

- Igen... Jobban vagyok.

- Vajon mi az oka? - kulcsolja össze tenyereit, és állát megtámasztja rajta.

- A gyógyszerek, és a pihenés... Aaron. Mi más?

- Nem is tudom... - néz rajtam újra végig és csak akkor jövök rá igazán a kis játékára amikor az asztal alatt rá szorít combomra. Szemeim azonnal kipattanak, és levakarom magamról erős kezét.

- Aaron... - sziszegem.

- Igen? - piszkálódik tovább én pedig közelebb hajolok arcához,és elmosolyodom.

- Ha nem hagysz nyugodtan meg reggelizni... Esküszöm hogy olyan helyre szúrok a villával amit még a kórházban sem fognak tudni helyre hozni! - hunyorítok rá, mire ő az ajkaimat kezdi bámulni, és sajátjába harap.

- Mi lesz akkor ha én teszek veled olyat, ami után megszólalni sem fogsz tudni? - lágy hangon... csilingelve válaszol. És ebben a pillanatban tényleg elakadnak szavaim, mert annyira zavarba hoz azzal hogy megállás nélkül szégyentelenül méreget, hogy arra sem figyelek fel hogy a nővérem mellém ül. Csak akkor eszmélek fel amikor Aaron bokán rúg.

- Hogy vagy hugi? -néz rám mosolyogva Steph.

- J-jobban - rázom meg fejem. - Sokkal jobban.

- Annak örülök. És... Köszönöm a múltkorit! Szeretlek! - ölel át. Azonnal viszonzom, és csalódottan nézek magam elé, mert akkora hülyeséget csináltam a tegnap éjszaka amit életem végéig bánni fogok.

- Én is szeretlek téged! - mosolygok rá.

- Akkor ha jobban vagy elmehetnék a plázába. Vehetnék egy két jó cuccot.

- Hát...

- Nah... Aria! - dönti oldalra fejét Aaron gúnyosan. - A nővérednek nem modhatsz nemet!

- Bizony így van! - helyesel Steph. Nagyot sóhajtok amikor Aaron szemeibe nézek. Kellett neki ebbe bele szólni.

- Oké legyen. Miért is ne?

- Szuper! - vesz egy falat pirítost a szájába. - Ha kajáltunk el is indulhatunk oké? - néz rám tele szájjal.

- Rendben - bólintok, és tekintetem a tányéron maradt ételre szegezem. Innen már nincs visszaút...