Egynyári Szerelem

6.Rész

Sziasztok babócák! Tudom sokat késtem az új résszel de nagyon sokat dolgozom, és alig van időm írni úgy hogy sorry érte de mostmár megpróbálok több rész hozni🥰🥰🥰🥰

- Sshh Kicsike... - suttog fülembe miközben ujjaival meztelen hasam cirógatja. Annyira kábult vagyok..., de mit keress itt Aaron? Olyan tompa a hallásom... Úgy érzem...

- Aaron...

- Sshh... Majd én vigyázok rád! - Lehel csókot nyakamra majd mellkasom megemelkedik érintésétől. - Hadd vigyázzák rád Kicsi...

- Aaron... Aaron... Ne...

- Légy az enyém... - kezdi, miközben lehuzza rólam a bugyim, és markolászni kezdi combon belső részét.

- Nem lehet... Nem lehet...

- Aria... Légy az enyém...

- Mi a... - kapok mellkasomhoz ahogy hirtelen felébredem. Oké csak álmodtam! Csak... álmodtam! Még is... Még is... Annyira valóságos volt! A láz megzavarja a fejem.

Olyan könnyen essem vissza az ágyba mintha csak egy tollpihe lennék. Lassan második hete hogy náthás vagyok. Igen nyár van, és én a láztól remegve húzom magamra a takarómat. Két hete annak is hogy Aaron itt járt a szobámba, és két hete hogy egy szót sem beszéltünk egymással. Azóta az éjszaka óta nem szóltunk egymáshoz. Ha reggelizünk, vagy ha éppen vacsorázunk, még csak szembe sem ülök vele. Helyet cseréltem Oli-val és így sikerül még csak rá sem nézni. A nap többi részét pedig mindig úgy töltöm hogy ne legyek a közelébe. Rájött az utóbbi napokban, és úgy érzem sikerült elérnem hogy végleg békén hagyon. Megkönnyebülve érzem magam... Azt hiszem.

Viszont a mellkasomban, a fejemben, és a torkom van lévő fájdalom nem könnyít meg semmit.

- Ébren vagy kicsim? - nyílik ki halkan az ajtó.

- Igen... Most ébredtem.

- Hogy érzed magad? - lépked hozzám anya kezében a reggelivel, amit hamar le tesz az ágyamra, majd kezét a homlokomra helyezi. - Úristen, de forró vagy! - kap szája elé,majd az íróasztalomon heverésző lázcsillapítóért nyúl. - Gyerünk kicsim be kell venned! - adja kezembe a meleg bögrét, majd a gyógyszert is. Annyira nehezen csúszik le, mivel a torkom is be van gyulladva.

- Inkább elmegyek a nagyinál jövő héten!

- Ne halaszd el miattam! Én megleszek anya!

- De apád is dolgozik, és...

- Anya én megleszek egyedül is. Nyugodtan menjetek... Neked is kikapcsolódás lesz.

- Hmmm... Jól van. - De ha bármi van azonnal hívj okés! - puszil homlokon.

- Jól van hívni foglak!

- Oké... Én akkor össze készítem a kicsiket, és indulok.

- Gondolom Steph, és Aaron is mennek. Ugye?

- Igen jönnek ők is.

- Jól van. Ennek igazán örülök...teljes nyugalom.

- Jólvan kicsim, ha kell valami még itthon vagyok, csak szólj.

- Oké - mosolygok rá, ő pedig ki megy.

Alig eszem egy pár falatot mivel hányingerem van, és álmos is vagyok. A betegség folyton arra kényszerít hogy aludjak. Elteszem az ágyról a reggelit, majd remegve bújok vissza az ágyba, és jól magamra húzom a takaróm. Levegőt is fáj venni, és az izmaim is gyengék. Utálom ezt az állapotot. Viszont... A szemeim lassan elnehezednek, és mielőtt elaludnék, egy könnyű mozdulattal elhúzom a sötétítőt az ablakon.