Egynyári Szerelem

Befejező rész

Aria

- Ezt nem bírom elhinni! Ez őrületes! Még is hogy gondolta ezt? Miért tett veled ilyet? - akad ki teljesen Annie. Ha tudnám hogy mivel érdemeltem ki akkor azonnal választ adnék erre a kérdésre. De nem tudom. Talán mert beleszerettem Aaron-ba? De hát az érzéseimnek nem tudtam tovább parancsolni. Nem ment tovább! Próbáltam tényleg de.... De nem ment. És talán ezzel próbált büntetni a sors.

- Most hol van? Ki kellene beleznem!

- Nem hallottad még az egészet - sóhajtok miközben magam elé nézek majd rá.- Aaron az utolsó pillanatban érkezett meg. Itt feküdtem - fintorodom el, a felbukkanó emlékektől. - Kikötözve, miközben, ő megpróbált... - nézek Annie-re kétségbeesetten. - Ha láttad volna Annie! Ha láttad volna Aaron tekintetét. Mintha maga az ördög jelent volna, hogy megbüntesse Nathant. Az ágyhoz lépett és akkorát behúzott neki, hogy az egyből lefordult rólam és egyenesen a földre terült, majd torkánál fogva felnyomta a szekrénye, gyomron vágta, azután mindkét csuklóját eltörte! - Annie szája tátva marad ahogy mesélek. - Azután elkezdte fojtogatni! Nathan lába nem érte a padlót, és valószínűleg megfojtotta volna ha egy idegen férfi nem lép be, és nem beszéli le.

- Idegen férfi? - vonja fel szemöldökét.

- Biztos vagyok benne hogy az a férfi fontos szerepet játszott a távollétében... És ahogy lenyugtatta Aaront... - elmélkedem. - Az elképesztő volt.

- Azután? Azután mi történt? - kérdezi. Úgy várja a folytatást mintha valamilyen mesét olvasnék egy kis könyvből. Elönt a pír ha arra gondolok ami ezután következett. A melegség villamként szökik lábaim közé. - Aria? - hangja sejtelmes. - Ne... Ugye nem? - hangja elvékonyodik.

- Mi... Lefeküdtünk - nézek magam elé zavaromba, mire barátnőm kezét a szája elé teszi és úgy visít. Úgy ugrál ide oda mintha a kedvenc könyve egyik erotikus részéhez ért volna.

- Milyen volt? Mondj el mindent! - szorítja meg vállaim. Arcára olyan megszállotság költözik mintha valami őrült lenne.

- Csodálatos... Vad, de még is gyengéd. Olyan érzés volt mintha minden amire eddig vágytam csak úgy az ölembe hullott volna. Mint egy drog, ami után sóvárogsz, mert nem elég az amit kaptál. Gyönyörűséges volt. Minden egyes érintéséért könyörgöt a testem. Meg bolondított mindennel amit tett... - Annie olyan csodálattal hallgatja szavaim, mint egy gyermek. Mintha olyan varázslatos vagy különleges nem létező dolgokról beszélnék. Pedig, ez az. Valós. Ezek színtiszta érzelmek. Ez... Szerelem.

- Azta csajos... Nem jutok szavakhoz.

- Én sem jutottam szavakhoz. Hidd el.

- Megmentett téged.

-Megmentett, de milyen áron...

- Ezt hogy érted?

- Úgy hogy kitudja milyen szörnyűséget tesz most Nathan-nel!

- Szerintem bármi is legyen az... Meg fogja érdemelni!

- Lehet, de azt nem szeretném hogy Aaron pórul járjon emiatt! - a szívem olyan hevesen kezd zakatolni mint egy vonat. Izzadt tenyerem combomba törlöm. Mi történne ha nem jönne vissza? Ha Nathan nagybátyja rájönne az igazságra,és börtönbe kerülne emiatt! Vagy rosszabb esetben végeznének vele.

- Nem olyannak látszik mint aki nem tud magára vigyázni. Nyugodj meg. Estére már újra a karjaiban fogsz aludni! - lök meg játékosan. Hát remélem is! Ne merje megtenni, hogy újra egyedül hagy.

Nem tudom meddig beszélgettünk Annie-vel még Aaron-ról és Nathan-ről, de mire észbe kaptam már apa kopogtatott az ajtómon hogy menjünk vacsorázni. Annie persze nem maradt, mert hogy mennek a nagymamájánál ezért is nem akart enni. Na de én? Hogy én miért nem tudtam enni? Az asztalnál ülve kongott az ürességtől Aaron helye. Steph pedig egyre szarabbul fest. Én át látok a mosolygós álarcán. Tudom hogy hiányzik neki Aaron, vagy legalábbis is aggódik érte. Én is aggódom érte. A szüleim pedig annyira hiszékenyek hogy simán bedőlnek Steph hazugságainak. Apa is elhiszi az én hazugságaimat. Talán... Ideje lenne legalább neki bevallani az igazat. De nem megy. Egyszerre félek a haragjától, és attól hogy elveszítem őt. És Aaron... Ha csak meg próbálok arra gondolni mit csinálhat most attól felfordul a gyomrom. Ott a pláza mosdójában olyan sötét és fenyegető tekintete volt amit eddig sohasem láttam. Nem tudom mire készül vagy mit akar de a mellkasomban egyre nehezedő érzés rosszat sugall.