L.S. Oneshot fordítások (smut)

i can finally breathe, i could do anything

- Honnan tudod, hogy sub vagy dom vagy?

Louis felnéz onnan, ahonnan a teászacskót dobta oda Harrynek, aki a konyhapultnál ül, karjait a hűvös márványlapon összefonva - Úgy érted, hogy honnan tudom, vagy honnan tudja valaki?

- Mármint... én honnan tudom? - Harry kérdezi, miközben elveszi a bögrét, amit Louis átnyújt neki.

- Hát, azt hiszem, ez a személyiségedben gyökerezik, jellemzően. De nem mindig.

- ...huh?

Harryhez csatlakozva a bárszéken a saját bögréjével, Louis iszik egy kortyot, és leteszi.

- Sok esetben a subok hajlamosabbak, mondjuk úgy, hogy... engedelmesebbek. Jól követik a szabályokat, jól érzik magukat, ha megmondják nekik, hogy mit csináljanak, ilyen szarságok. De ez nem mindig van így. Még mindig van egy csomó szemtelenebb sub, akik szeretik feszegetni a határokat, meg ilyesmi, tudod, feszegetni a dom határait, de ez főleg csak a hálószobában van így. Még mindig rengeteg olyan sub van, aki a mindennapi életben egyáltalán nem úgy viselkedik, mint egy sub. A hálószobán kívül is lehetnek hangosak és függetlenek, hajlamosak a visszabeszélésre, és inkább csak a saját dolgaikat szeretik csinálni. Meghozzák a saját döntéseiket, és kiakadnak azokra az emberekre, akik megpróbálnak parancsolgatni nekik. Csak amikor az emberek játszanak, vagy ha a szerepük 24/7, akkor a sub jellemzői sokkal inkább előtérbe kerülnek. Ez az, ahol a legtöbbet számít. Ennek talán van értelme így, azt hiszem.

Harry értetlenül bámul Louisra, és az arckifejezésén jól látszik, hogy próbálja feldolgozni mindazt, amit az imént mondott. A szemei szinte belefúródnak Louiséba, és az idősebb fiú már éppen kuncogni készül, és megkérdezni, hogy talán túl sokat mondott-e egyszerre, de ekkor Harry megnyalja az ajkát, és megszólal először.

- Aha.. mivan?

- Az egyszerű verziót kellett volna mondanom? A sztereotípiákat? - kérdezi Louis szórakozott mosollyal, és a lábával Harry lábát bökdösi.

- Inkább igen.

- Oké. Gyakran az alárendeltek inkább engedelmesek. Élvezik, ha parancsolgatnak nekik, és megmondják, mit tegyenek. Követik az utasításokat és jók, azt hiszem, ezt nevezhetjük így. Aztán a domoknál alapvetően az ellenkezője. Ösztönösen arra vágynak, hogy ők legyenek azok, akik parancsolgatnak az embereknek. Lényegében ők „irányítják" az alárendeltjeiket, vagy csak akkor, amikor játszanak, vagy állandóan, ha ez az ő dinamikájuk. Gondolom, örömüket lelik abban, hogy vezetnek és követelőznek. De ezek csak általános magyarázatok. Minden dom és sub kapcsolat más és más, egyedi, attól függ, hogy kik ők és kivel vannak együtt.

- Ó - hümmögte Harry, miközben a teáját kavargatta - Érdekes.

- Miért kérdezed, drágám?

Harry megvonja a vállát, és figyeli, ahogy a bögréjében apró buborékok képződnek. - Csak úgy.

De Louis túl jól ismeri őt. Az általános iskola óta tartó barátság megadta neki azt a kiváltságot, hogy úgy olvashat Harryben, mint egy könyvben. Egyetlen hazugság vagy titok sem marad észrevétlen, ha Louis a közelben van. Harry mindig meghúzza az alsó ajkát, vagy szándékosan kerüli Louis tekintetét, ha nem mond igazat és most a fiú mindkettőt teszi és szinte ráncolja a homlokát egy kicsit.

- Mondd el - mondja Louis gyengéden, Harry karját bökdösve.

Halk sóhaj csúszik ki Harry ajkán, miközben az ölébe ejti a kezét - Ismered azt a srácot, akivel mostanában együtt lógtam?

- Matt? Az, aki úgy beszél, mint egy öregember?

- Igen, ő - forgatja a szemét Harry, és apró mosollyal Louisra pillant. - Hát, mi nem vagyunk olyanok, mintha randiznánk. Igazából nem is járunk, csak... együtt lógunk. De azt hiszem, jobban kedvel, mint egy srácot, akivel hétvégente szórakozásból elmehet valahova.