L.S. Oneshot fordítások (smut)

throw me in the deep end, watch me drown

A szoba tele van füsttel, és a tárgyak nagyon viccesen néznek ki, legalábbis Louis ezt gondolja. Az ágyon fekszik, széttárt lábakkal, és Liam arcába fújja a füstöt. Összevont szemöldökkel figyeli, ahogy köhög egy kicsit, ami egyszerűen vicces. Louis kuncog, szétnyílt ajkaiból füst száll ki, és amikor Liam éppen mondani akar valamit, hallják, hogy becsapódik az ajtó.

Nyilvánvalóan Niall az. És kiabál. Hirtelen Louisnak ez az egész túl sok, ezért félreteszi a jointját, hogy befogja a fülét.

Niall nem hagyja abba. Biztos még magasabban van, mint Louis és Liam együttvéve - Haver! - kiabálja, és felmászik az ölébe - Hoztam neked egy sört!

- Kösz, Niall - motyogja Louis, miközben elveszi az egyik üveget Niall izzadt kezéből. Valamilyen ismeretlen okból az ír srác egy centit sem mozdul. Louis csak sóhajt, és hagyja, hogy a tekintete körbejárja a szobát, miközben Niall kényelembe helyezi magát. Végül megáll a falióra előtt, és egy percig tart, amíg le tudja olvasni, mert tényleg, ki használ manapság egyáltalán faliórát? És basszus, Louis elkésik.

Az a helyzet, hogy ha tényleg be akar jutni a manchesteri egyetemre, akkor a matekérettségit jobban kell teljesítenie, mint jó (őszintén szólva Louis nem fűz túl nagy reményeket hozzá, de egy négyes elég jó lenne). Ez azt jelenti, hogy egész évben minden szombaton fél ötkor találkozik Harryvel, aki egy évvel fiatalabb nála, de csodával határos módon mindenkinél jobban érti a haladó matekot. És aranyos, úgyhogy amikor Louisnak nincs igazán kedve parabolákhoz és szarságokhoz, akkor csak ül, bólogat és bámulja őt.

És pont ma kell elkésnie. Harry is késik. Vagy mindketten. Most csak annyit tud, hogy mindjárt öt óra, és két betépett barátja van a szobájában (itt tanulnak; Harrynek ez volt az egyetlen feltétele) ((Louis először nem hitt neki, amikor azt mondta, hogy ingyen csinálja. Aztán kiderült, hogy ez a fiú néha pillangókkal beszélget. Szóval...))) Talán még jó, hogy Harry is késik.

Nyilvánvaló, hogy itt nem tudnak tanulni, ezért Louis lelöki Niallt az öléből, és az asztalához ugrik, felkap mindent, ami úgy tűnik, hogy használható lenne matekhoz, és kiviharzik a szobából.

A folyosó meglehetősen üres, mivel a legtöbb gyerek hazamegy hétvégére; ahogy Louis közeledik ahhoz a szárnyhoz, amelyben Harry lakik, hangos zenét hall valakinek a szobájából. Elfordítja a fejét, hogy benézzen a résnyire nyitva hagyott ajtón, és az arca találkozik valakinek a széles mellkasával (Louis utál néha apró lenni. Általában azonban segít. Mindenhol elfér, és nagy valószínűséggel kedvezményt kaphatna fagylaltra vagy ilyesmire. Nem mintha megpróbálta volna. Természetesen soha.).

- Bocsánat, nem láttalak - mondja valaki, és igen, Louis ezt sokszor megkapja. Talán abba kéne hagynia a vitatkozást Liammel arról, hogy valójában 170 centi magas - Jól vagy? - kérdezi a fiú, és Louis elméje végre abbahagyja a furcsa monológot, amit önmagával folytatott, és felnéz.
Harry az, de máshogy néz ki. Louis, mivel még mindig kicsit magasan van, hunyorog, és egy darabig tanulmányozza az arcát. Valószínűleg válaszolnia kellene, de Harry homályos szemmel bámulja őt. Talán ő is be van tépve. Logikus, gondolja Louis, a betépett emberek általában késnek. Mégis, valami baj van Harry arcával, de Louis hirtelen túl fáradt, és már éppen feladná, amikor rájön.

- Szemüveget viselsz! - kiáltja magas hangon. Egy másodperccel később furcsa és zavaros.
- Szemüveget viselsz? - kérdezi most már halkan kérdőn.

- Igen - erősíti meg Harry halkan. Louisnak nagyon tetszik a hangja. Még a matek is vonzóan hangzik az ajkán - Kicsit sietettem, és nem találtam a kontaktlencsémet.

- Szóval kontaktlencsét viselsz? - kérdezi, és elég hülyén érzi magát, mert persze, hogy kontaktlencsét visel, ezt nem csak úgy mondta, te idióta. Elmosolyodik, hogy elfedje a furcsa szégyenérzetet - Nekem is szemüveget kéne hordanom, de azt mondom, hogy bassza meg, tudod?