L.S. Oneshot fordítások (smut)

Give Them What They Want.

Ez egy olyan éjszaka volt, amit csak úgy lehetett jellemezni, hogy mozgalmas. A filmbemutató nagyszerű volt, izgalmas, egy valóra vált álom, de mégis kimerítő.

Az after partin addig keveredtek el az emberek között, ameddig csak bírtak, és most egytől egyig leléptek, és hazaindultak, hogy kipihenjék magukat.

Harry azon kapta magát, hogy csendben ül a lakása nappalijában, és csak magában gondolkodik. Szerette ezt néha csinálni, csak ülni és gondolkodni magában a csendben, kellemes változatosság volt a megszokott mindennapjaihoz képest. Lehetőséget adott neki, hogy átgondolja a gondolatait, amelyek elvesznek a mindennapok nyüzsgésében, és általában azzal végződött, hogy egy meglehetősen váratlanul jött tweetet írt, ami másnap reggel felhúzott szemöldököt váltott ki, amikor meglátta a fiúkat.

Ám a kábulatából hirtelen egy meglehetősen éles kopogás rángatta ki az ajtón. Furcsa volt az időpont, de nem hallatlan, ezért felállt, odasétált, és kinyitotta az ajtót.

Ott állt egy meglehetősen ingerült, fáradtnak tűnő Louis.

- Louis, mit keresel itt? Miért nem vagy otthon vagy El-lel? - kérdezte Harry kissé zavartan.

- Én csak... be kell... bemehetek? - Louis dadogott, és Harry félreállt, hogy beengedje az idősebb fiút. Lerúgta a cipőjét, Harry pedig visszasétált a nappaliba. Hamarosan Louis jelent meg az ajtóban, és mindketten álltak egy rövid pillanatig, és bámulták egymást.

- Mi a helyzet? - kérdezte Harry - Nem jellemző rád, hogy ilyenkor kopogtatsz az ajtómon.

Louis ugrált a lábán, és idegesnek tűnt, míg végül elkezdett járkálni a szobában.

- Csak... El az. - mondta a földet nézve.

- Mi van vele? - Harry meglehetősen óvatosan kérdezte, Louis tekintetét követve. Harrynek semmi baja nem volt Louis és Eleanor kapcsolatával, de néha eléggé kényelmetlenül érezte magát, ha erről beszélt. Ő és Eleanor sosem voltak igazán jóban egymással. Nem volt semmi személyes, csak sosem beszélgettek rendesen, vagy töltöttek sok időt együtt. Daniellelel és Perrievel elég jól kijött, de Eleanorral nem annyira.

- Nos. - Louis válaszolt - Ő csak... nagyon az idegeimre megy. - még mindig fel-alá járkált - Mintha nem is ismerném. Mintha valami nem stimmelne. Az egyik percben még teljesen rendben vagyunk, és minden boldog, de aztán egy pillanat alatt ellenem fordul. Próbáltam már beszélni vele erről, de minden alkalommal, amikor megteszem, csak azt kapom, hogy leordít. Mint az after partin! Kimentünk fotózkodni, és teljesen rendben voltunk, pedig szó szerint alig 5 perce voltunk kint, és máris rám szállt! Már nem is emlékszem, hogy mi volt a baja! El akartam menni, de nem engedtek el nélküle, mondván, hogy rosszul mutatna, ha egyedül hagynám el a bulit, így kínosan együtt kellett végigsétálnunk a rajongók között, ami mindent tízszer rosszabbá tett. Aztán a taxiban újra elkezdett rám szállni. Elkezdett szónokolni a rajongókról és az egész Larry-ügyről, és nem bírtam tovább, mert tudod, hogy nem érdekel ez az egész, így szóltam a taxisofőrnek, hogy álljon meg, és gyalog tettem meg  az út hátralévő részét. - mondta.

Megkönnyebbülten felsóhajtott, és abbahagyta a járkálást, mintha a benne felgyülemlett düh végre kiszabadult volna.

- Várj csak, te a fél utat gyalog tetted meg? - Harry kissé zavartan kérdezte. Louis bosszúsan nézett rá, úgy érezte, mintha nem értette volna a lényeget - Louis, ez veszélyes, főleg neked.

- Harry sötét volt, lehajtottam a fejem és itt vagyok, úgyhogy állj le. - Louis dühösnek tűnő hangon mondta.

Rövid szünet következett, ahol senki sem tudta igazán, hogy mit mondjon.