L.S. Oneshot fordítások (smut)

12 hours

12 óra.

Teljes szívemből utálok a lakásomban élni, de csak azért kell ezt elviselnem, mert ez minden, amit megengedhetek magamnak és nincs nagy távolságra van az egyetememtől. A legjobban azért vetem meg a lakásomat, mert a szomszédom Louis Tomlinson. Annyira tiszteletlen, hangos, idegesítő és egy hülye seggfej. Állandóan bulikat tart, a szexestjeiről meg ne is beszéljünk. A falak olyan papírvékonyak, hogy amikor meghallom a zajokat, nehezen tudok koncentrálni bármire, kénytelen vagyok elhagyni a lakásomat, és elmenni a könyvtárba, hogy megfelelően összpontosítsak.

.. .. ..

Péntek van és végre az utolsó órám az egyetemen most fejeződött be. Amikor hazaérek, nincs kedvem 2 emeletet megmászni, hogy bejussak a szaros lakásomba. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy lifttel megyek. (Igen, ezekben a lakásokban van lift, mert sok nyugdíjas lakik itt. És el is romlanak, nagyon sokszor. Bár én hajlandó vagyok vállalni ezt a kockázatot.) Ahogy belépek a zárt fémdobozba, Louis gyorsan besétál előttem, és kiüti a kezemből a könyveimet és a füzeteimet.

- Az istenit! - mondom az orrom alatt, láthatóan bosszúsan.

- Ó, a francba, annyira sajnálom! - Louis ekkor lehajol, hogy segítsen összeszedni mindent. Én is összeszedek mindent, na jó, azért is, mert nem akarom, hogy a cuccaim körül legyen, és a beteg ujjaival megérintse őket. Mindent összeszed, és szépen egy kupacba rakja, majd átadja. Hátratolom a fürtjeimet és bosszúsan szuszogok. Elkapom a papírokat.

- Köszi. - szarkasztikusan és gorombán hangzok, de ezen a ponton már nem igazán érdekel.

- Nézd, tudom, hogy meleg van, de nincs szükség erre a viselkedésre. - Louis visszaszól, én pedig a szememet forgatva, és nem törődve vele, besétálok a liftbe. Nem fogok felsétálni a lépcsőn, és nem akarom táplálni az egóját, hogy úgy érezze, ő irányítja ezt a szarfészket. Állom a sarat, és csak a liftet használom. A lift sarkában állok, a könyveimet a mellkasomhoz szorítva, amikor ő is belép. Furcsán néz rám, miközben megnyomja a gombot a második szintre.

- Mi a bajod? - Louis végre megszólal, én pedig még jobban felbosszantom magam.

- Hogy mi a bajom?! Te... - ekkor a lift egyszer csak megáll. Ez ugye csak egy rossz vicc?

- Hát, a francba. Most itt ragadtam veled. - mondja.

Forgatom a szemem - Nem te vagy az egyetlen, aki emiatt ki van akadva. - csattantam vissza rá.

Ő is forgatja a szemét, és egyszerre nyomja meg a gombot.

- Nézd, megnyugodhatnánk egy pillanatra? - kérdi.

Sóhajtok, és egy kicsit megnyugszom - Rendben, én most megyek és tanulok. - leülök a hűvös fém falnak támaszkodva, és kinyitom a könyvemet.

- Komolyan?

- Hát, nincs sok más dolgom.

- Nálad van a telefonod? - Louis kétségbeesetten kérdezi tőlem.

- Nem, soha nem viszem magammal a mobilomat az órákra. Ott nincs rá szükségem. - mondom, és keresztbe teszem a karom, hogy a lehető leggúnyosabb legyek.

- Te komo.. oké. - védekezésül felteszi a kezét, és lecsúszik, hogy a lift másik oldalára üljön tőlem távolabb. Jól van.

- Miért, hol van a tiéd?!

- Az emeleten. Csak a postámért mentem le. - kétségbeesetten sóhajt a tenyerébe.

- Hát, azt hiszem, itt ragadtunk.. egyelőre. - mondom, miközben elkezdem olvasni a könyvem  új fejezetét.