L.S. Oneshot fordítások (smut)

Doing Me Up With A Black Kohl Eyeliner

- Harry, meg tudnád ezt csinálni nekem? Én nem tudom jól megcsinálni.

Louis kisétált a fürdőszobájukból, duzzogva és fehér sminkfoltokkal az arcán. Harry elfojtott egy nevetést és megpaskolta a mellette lévő helyet az ágyon.

- Persze, gyere ide.

Louis leült Harry elé a borzalmas sminkkel és úgy nézett fel rá, mint egy kisgyerek, aki nem tudja egyedül elérni a legfelső polcot.

Harry egy puszit nyomott a jobb orcáján lévő fehérség alá és oldalra tolta a bevásárlószatyrot a maradék sminkkel, mielőtt előre kúszott volna az idősebb fiú felé. Louis boldogan vigyorgott és kinyújtott lábbal elhelyezkedett, hogy Harry rendbe hozza a rendetlenségét amit az arcán csinált.

Harry az ölébe ült, a térdei Louis csípőjének két oldalán és vigasztalóan szorította. Elővett egy sminkkendőt, óvatosan eltávolította az előző sminket, miközben hatalmas kék szemek meredtek rá figyelmesen. Bármennyire is zavarták, Harry a feladatra koncentrált, és sikeresen megtisztította a kisebbik fiú arcát a fehérségtől. Louis keze Harry csípőjén pihent és úgy húzta, hogy még feljebb üljön a combján.

- Köszönöm, édesem - hümmögte Louis, apró mosollyal az ajkán.

- Csukd be a szemed, kérlek. - mondta Harry és megpuszilta az orrát, mielőtt átkutatta volna a Louis által vásárolt dolgokat. Harry némán átkozta magát, amiért nem készített képet Louisról korábban aznap, élénkpiros arccal, miközben a sminkkel teli szatyrát cipelte a féktelen rajongók tömegén keresztül.

Lecsavarva a fedelet a fehér sminket tartalmazó tubusról, Harry megragadta a szivacsot, és lassan végigsimította a fehér festéket Louis arcán, homlokán és állán, óvatosan elkerülve, hogy a szemébe vagy a szájába kerüljön.

- Nagyon csiklandoz.

- Mindjárt kész, ígérem.

Harry befejezte az utolsó néhány fedetlen bőrfelületet, a nyelvét koncentrálva kidugva. Harry a látható bőr minden centiméterét beborította a fehér sminkkel, majd hátranyúlt, hogy bátorítóan megsimogassa Louis térdét. - Kész.

Miután elégedett volt, visszafordult a táskához, hogy megnézze, mit vett még Louis. Harry majdnem felnyögött, amikor rábukkant. A vékony fekete ceruza, amely mindig is felkeltette a kíváncsiságát; gyakran volt a fantáziájának tárgya. Érezte, hogy a nadrágja kissé szűk lett a gondolatra, hogy azok a tökéletes szemek körül vastag fekete vonalak húzódnak.

Harry imádta Louis szemét. Azok voltak a kedvencei a világon az első nap óta, amikor a vécében bemutatkozott neki. Pajkosak voltak, annyira tele voltak élettel és kíváncsisággal. Harry naponta figyelte, hogyan változnak a fényviszonyoktól függően a megnyugtató tengerkéktől a káprázatos kristálykékig.

Elképzelni őket sötét vonalakkal szegélyezve szinte túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. Harrynek még soha nem volt bátorsága megkérdezni. Talán túl furcsa lenne Louisnak sminket viselni és ő soha nem akarta volna, hogy Louis kényelmetlenül érezze magát vagy nyomást gyakoroljon rá.

De Halloween volt és Harrynek ez volt mentsége.

Kissé megigazította a farmerját, és közelebb hajolt Louis arcához, egyik kezével a fiú fejét tartva.

- Nézz fel a kedvemért, bébi. - Harry forró leheletétől Louis arcán végigfutott a hideg a hátán. Ez sokkal intimebb érzés volt, mint amire Louis számított. Közelebbinek és intenzívnek érződött.

Harry megvárta, amíg a keze abbahagyja a remegést, a ceruzát stabilan tartotta hosszú ujjai között, a másik kezével gyengéden elhúzta a szeme sarkát, mielőtt végigsimított Louis alsó szemhéján. Louis megkönnyebbülten felsóhajtott, büszke volt magára, hogy a szeme közelébe irányított éles tárgy ellenére is mozdulatlan maradt. A vonal majdnem tökéletes volt, figyelembe véve Harry tapasztalatlanságát és remegő fogását. Harry egy pillanatra hátradőlt, hogy megfigyelje és visszafojtott egy nyögést, ami majdnem kiszökött a torkán.