Örökké veled

Bedrogozva

"A kudarcélmény mindig a félelemből fakad. Hagyd, hogy a kíváncsiságod diktáljon!"

Blake

Látom, ahogy a félelemtől és a meglepettségtől csillog a szeme és ez nagyon tetszik. Ismerem már őt, eléggé ahhoz, hogy mindent felismerjek az arcáról, csak ő ezt még nem tudja. Az arca közelről még gyönyörűbb.

Ők még nem tudják, de az italukba Diazepámot* intéztettem, csak hogy a biztosra menjek.

-Kérsz valamit inni?

-Szerinted elfogadnék egy 190 cm-es ismeretlen meláktól bármit?

Imádom, hogy a lány ilyen szókimondó. Állom a tekintetét, nem mosolygok.

-Ha meggondolnád magad szólj. Itt leszek.

-Nem fogok. -mondja Mia nagy magabiztossággal.

Sophia

Nem tudom ez a srác, miért ennyire ismerős. Olyan, mintha évek óta ismerném vagy legalább láttam volna százszor. A frászt hozta rám azzal a nagy termetével és a kemény tekintetével, de kár tagadnom, hogy nem jött be. Abban reménykedek, hogy még újra megtalál, mert én biztos nem fogom őt keresni.

Kiráz a hideg, ahogy érzem, hogy megint bámul valaki. Körbenézve a kerten, senki nem néz rám. Dohányoznak, beszélgetnek vagy isznak.

Oli tart felém végre.

Azt hittem már soha nem ér vissza, szinte már kiszáradtam.

-Rettenetes sor volt sajnálom! Pedig nagyon igyekeztem!

Oliviának nem szólok a történtekről, csak csendben elveszem tőle az italt és kortyolgatni kezdem a jeges és frissítő epres Margharitám. Ahogy iszom, kezdek elkábulni. Végignyomjuk a bulit, aztán hazamegyünk.

Blake

Látom, ahogy az Angyalomnak beüt a keverék, láttam, ahogy ellazul és nem érti mi történik.

Ma az egyik levelem célba ér.

* szorongásoldó, antiepileptikus, nyugtató, izomrelaxáns és hatásai vannak.